Spring Snowdrops and Aconites at Heale House in Wiltshire (www.flickr.com by Anguskirk)

Wiltshire-ben, Londontól 141 km-re található, Aimebury közelében a hullámos táj egyik szegletében Anglia egyik megmagyarázhatatlan csodájával találkozhatunk, a látszólag rendszertelenül egymás mellé hajigált kőoszlopok sokasága: a Stonehenge. Neve a szász Stanhengest szóból származik, melynek jelentése „függő kövek”.
Ezeket a hatalmas kőtömböket 4000 évvel ez előtt állították fel egy 100 m átmérőjű árokkal határolt kör közepén két szabályos kör alakban. A kőtömbök közül a legnehezebb megközelíti a 30 tonnát. A külső kör eredeti 30 oszlopából 16 darab áll még, a belső kör ugyancsak 30 oszlopából 19. A belső kör közepén két párhuzamosan ívelő patkó alakú kőoszlopsort látunk. Néhány kőoszlop tetején még fennmaradtak a zárókövek, úgyhogy kis fantáziával el lehet képzelni a hiányzó oszlopok helyét, ki lehet egészíteni a két kört, melynek kellős közepén fekszik az oltárkő (Altar Stone), rajta keresztben egy hatalmas, 1 m vastag zárókő eltört darabja. A külső tartóoszlopok 7 m magasak, helybéli homokkőből készültek, a belső kör és a patkók valamint az oltárkő valószínűleg Walesből származnak. Pontosan északkeletre innen emelkedik egy nagy egyedülálló kő, melyet a patkó nyitott felének közepétől egy képzeletben húzott egyenes köt össze az oltárkővel. Ez a sarokkő (Heel Stone). A nyári napéjegyenlőség éjszakáján a sarokkő irányában kel fel a nap.
Ezen jelenségből kiindulva próbálták megfejteni az építmény titkát. A sarokkő elhelyezése a 18. század kutatóiban azt a felvetést alakította ki, hogy a Stonehenge a druidák temploma volt, ahol emberáldozatot mutattak be. Erre alapozva nevezték el az árok nyílásánál az oltárkő és a sarokkő vonalába eső követ Mészárló-kőnek (Slaughter Stone). A druidákról azonban jóval többet tudunk, mint a Stonehengeről. Még Julius Caesar is beszámol a druidák emberáldozataikról. Csakhogy a történelemtudomány már bebizonyította, hogy a druidáknak nem volt közük a Stonehenge-hez, mivel a druidák csak az időszámításunk előtti 3. században érkeztek Britanniába, a Stonehenge legrégibb része, pedig már időszámításunk előtt 1800-ban is állt, és építése i.e. 1400-ban fejeződött be. Így nem tudhatjuk, hogy ki(k) és milyen célzattal építették a Stonehenge-t.  Egy dolog azonban biztos, a Stonhenge mindenekelőtt templom volt, egy olyan építmény, amelyben az ember kapcsolatot teremthetett a túlvilággal.
Wiltshire őstörténeti emlékei a Salisbury-síkság tágas mezőin található. Jelentős települések fejlődtek itt a neolitikum végére, és nagyon sok emlék maradt fenn abból a korból. A Stonehenge körül számos kerek sírdomb található, ahol a közösségek vezetőit temették el. Szertartásokhoz használt bronzfegyverek, ékszerek és más tárgyak kerültek napvilágra a környéken zajlott ásatások során. A Silbury Hill Európa legnagyobb történelem előtti időből fennmaradt mesterséges dombja. Az i.e. 2750 körüli mészkőtömbökből emelt, 2 hektáron elterülő és 40 méter magas domb titkát a kiterjedt ásatások ellenére sem tudták megfejteni. Közelében található Anglia legnagyobb folyosósírja, a West Kennet Long Barrow. A hosszú folyosóból számos, kővel burkolt sírkamra nyílik. Az i.e. 3250 körül épült temetkezési helyet több évszázadon át használták – a legrégibb csontokat mindig eltávolították, hogy helyet adjanak az új halottaknak. Avebury körüli kőkör, amely az English Heritage és a National Trust felügyelete alá tartozik, i.e. 2500 körül épült, feltehetőleg vallási központnak. Bár az állókövek kisebbek, mint a Stonehenge-ben, a kör maga sokkal nagyobb. A babonás falulakók a pogány szellemektől való félelmükben több követ is leromboltak a 18. században. A kőkör eredeti formáját és építésének technikáját az Alexander Keiller Museum kiállításán lehet megcsodálni. Az Old Sarum normann alapítói az i.sz. 1. századi római-brit erőd készen kapott erős falai között építették fel saját földvárukat és városukat a dombtetőn. A felszín fölött nagyon kevés maradt meg a településből, csak a vár és az 1075-ben alapított katedrális alapjai őrzik annak a városnak az emlékét, amelynek lakói leköltöztek a termékeny folyóvölgybe, és a 12. század elején lerakták egy új város, a mai Salisbury alapjait.