Liverpool Anglican Cathedral (www.flickr.com by adeb?nd)

Észak-Anglia legnagyobb kikötője Liverpool. A régészeti leletek tanúsága szerint a Mersey partján az i.sz. 1. században alapították az első települést. A kis halászfalu „Livpul” János királytól kapott kiváltságlevelet 1207-ben. Lakóinak száma azonban még a Stuartok ideje alatt sem érte el az ezret. II. Károly idejében azonban már falakkal körülvett város volt, s ettől kezdve a tengeri kereskedelem növekedése alapozta meg a jövőjét. Liverpool sokáig vetélkedett a nyugati tengerpart másik jelentős kikötőjével, Bristollal, de, mivel a 17. és 18. században Liverpool lett a rabszolga-kereskedelem legnagyobb központja, megszerezte elsőségét. 1700-ban indult el a „Liverpooli kereskedő” nevű hajó Afrikából 200 négerrel Barbados szigetére, s 30 évvel később a parlament bíztatására a liverpooliak egyre nagyobb vállalkozókedvvel szálltak versenybe a holland és francia rabszolgakereskedőkkel. 1751-ben már 53 hajó indult Afrikába, ahol felvették a négereket, mint árujukat, majd a Nyugat-indiai-szigetekre szállították őket, s ott eladták az ültetvényeseknek. Visszafelé cukor és rum volt rakományuk. A 18. század végére már Liverpoolba összpontosult a rabszolgakereskedelem több mint 80 százaléka. Amikor 1808-ban betiltották a rabszolgakereskedelmet, 185 hajó esett ki a forgalomból, melyek addigra már évente 50 000 rabszolgát szállítottak. A rabszolgaság és ezzel a rabszolgakereskedelem megszűntetése azonban nem tette tönkre a liverpooli kereskedőket, mint ahogyan arra sokan számítottak.
Az első dokk 1715-ben épült, és a kikötő hamarosan 11 kilométer hosszan húzódott a Mersey partján. Az első óceánjáró gőzhajó 1840-ben futott ki innen. Ekkorra már 160 000-en lakták a várost, hiszen a gőzhajó megjelenésével az amerikai gyarmatokkal lebonyolított forgalom gyarapodott. Amerika felé Liverpool volt az anyaország kapuja. Az írországi éhínségek elől menekülő bevándorlók szintén hozzájárultak a lakosság növekedéséhez. Az egyre gyorsabban fejlődő város kikötőjének forgalma folyamatosan nőtt, nemcsak Amerikával, de Afrikával, a földközi-tengeri országokkal, Indiával és Ausztráliával is gyarapodott a kereskedelem. Rabszolgák helyett most már a hátország gyorsan fejlődő iparvidékének termékeit, vasat és acélt, gépeket és szöveteket szállítottak, s cserébe gabonát és olajat hoztak. A Mersey folyó partján pedig egyre-másra létesültek a behozott nyersanyagokat feldolgozó üzemek, malmok, cukor- és olajfinomítók, édesség- és gumigyárak. A bankok és tőzsdék szintén a Mersey folyó partjához közel épültek.
A kikötő forgalma ma sokkal nagyobb, mint az 1950-es és 1960-as években volt, de a teherhajók ma Bootle dokkjainál horgonyoznak. A gazdasági és szociális gondok ellenére a liverpooliak (a „Scouse”-ok vagy Liverpudlian”-ek) töretlen életkedve a lüktető 60-as években, négy fiatal zenésznek köszönhetően meghódította az egész világot. Ma nagyon sokan csak azért érkeznek Liverpoolba, hogy elzarándokoljanak a Beatles-emlékhelyekre. A Beatles Story múzeumban, ahol háttérzeneként a milliókat megbabonázó Beatles-dalok szólnak, a rock világába üstökösként berobbanó gombafejűek élettörténetét mutatja be első lemezük, a Love me do megjelenésétől a 60-as évek Beatles-mániáján és az 1969-es utolsó közös fellépésen át egészen a szétválásukig.
Ám a város nem csak róluk híres. A Liverpooli Filharmonikusok hangversenyei és a sportesemények (a futball és a világ egyik legrangosabb lóversenye a Grand National Handicap Steeplechase is sokakat vonzanak.
A Mersey partján emelkedő Royal Liver Building tornyai tetején ül, csőrében tengeri hínárral a kormorán, a városnak nevet adó és az azt védő mesebeli Liver madár. Az épület tövében van a kompkikötő és valamivel távolabb z új életre kelt Albert-dokk. Az Albert-dokk öt raktárházát Jesse Hartley tervezte 1846-ban. 1972-re végleg bezárták a dokkokat, majd egy évtizednyi hanyatlás után a műemlékvédelmi szempontból I-es besorolású épületeket felújították, és azokban irodákat, kiállítási termeket, éttermeket, bárokat és üzleteket alakítottak ki.
Érdemes megnézni még a Merseyside Maritime Museumot, amely a liverpooli kikötő történetét és a hajóépítés mérföldköveit bemutató kiállításnak ad helyet, egészen a Cunard és White Star óceánjárókig. De a látogató megnézheti az Amerikába rabszolgákat szállító gályákat is. A II. világháború tengeri csatáiról modellek és térképek emlékeznek meg. A HM Customs and Excise National Museum bemutatja a csempészet történetét és a mai vám- és adórendszert. A Tate Liverpool dicsekedhet London után a leggazdagabb kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel.
A város képét a dombtetőn álló hatalmas katedrális uralja. A katedrálist 1904-ben kezdték építeni Sir Giles Gilbert Scott tervei alapján. Az egyik legnagyobb katedrális a világon, helyi vörös homokkőből épült, neogótikus stílusban. A II világháborúban telitalálatot kapott, de a sérüléseket kijavították. 106 méter magas tornya ugyan olyan széles, mint a katedrális hajója.
Az anglikán katedrális impozáns épülete megihlette a liverpooli (ír) katolikusokat, és 1933-ban hozzákezdtek a római katolikus katedrális, a Krisztus Király-katedrális, építéséhez, amelyet szokatlan formája miatt sokan bíráltak, és a liverpooliak sokszor – elég tiszteletlenül – csak úgy említik, hogy „Paddy”s Wigwam” (azaz az írek kerek indiánsátra). A katedrális érdekessége a szkopljei fehér márványból faragott oltára.
A Walker-t, Észak Anglia legjelentősebb galériáját 1873-ban alapította Sir Andrew Barclay Walker, a helybéli sörfőző és Liverpool polgármestere. A korai itáliai és flamand alkotások mellett Rubens, Rembradt, Poussin képei és a francia impresszionisták művei, mint Degas Vasaló asszony c. festménye adnak átfogó bepillantást az európai művészetbe.