A természeti szépségekben igen gazdag országrész, annak ellenére őrizte meg vidékies jellegét, és megmaradt a dombok között megbújó festői falvak vidékének, hogy az itt található nagyszerű építészeti emlékek – Stonehenge, Bath – évezredekre visszatekintő fejlődésről tanúskodnak. A széles, kopár domboldalak között zöldellő folyóvölgyek húzódnak. A mészkődombok lejtőit csak birkalegeltetésre lehetett használni, a folyók mentén a termékeny legelőkön viszont teheneket tartottak, és a tejből sajtot készítettek – a völgynek hírnevet szerzett Cheddar sajtot. A vidékben rejlő lehetőségeket már a történelem előtti korok emberei is felismerték, ők emelték a Stonehenge és a Maiden Castle titokzatos építményeit. Ugyan itt született meg Arthur király és Nagy Alfréd király legendája is.
Elsőként meg kell említenünk az Exmoor Nemzeti Parkot. Exmoor északi partvonalát csodálatos sziklaszirtek szegélyezik. Meredek vonulatukat csak a folyótorkolatok törik meg, ahol halászkikötőnek kiválóan alkalmas védett öblök alakultak ki. Ide érkeznek a felföldi mocsaras vidékről induló folyók, amelyek dús vegetációjú erdős völgyekben rohannak az Atlanti-óceán felé. A szárazföld belsejében mokány exmoori pónik és szarvasok élnek, juhok legelnek, és a saspáfránnyal borított földek fele zsákmányra vadászó egerészölyvek köröznek. Összesen 1000 km hosszú túraút áll a kirándulók rendelkezésére.
A Somerset grófságban fekvő Taunton az almatermesztéséről és almaboráról híres termékeny vidék szívében fekszik. Gazdagságát, mely lehetőséget teremtett a gyönyörű tornyáról ismert Szt. Mária Magdolna templom felépítésére (1488-1514), gyapjúiparának köszönhette. Taunton várában ült össze 1685-ben az az esküdtszék, amely az „akasztós” Jeffrey bíró vezetésével leszámolt a II. Jakab ellen lázadó Monmourth hercegével és követőivel. Somerset egyike azon kevés angliai grófságnak, ahol még mindig a hagyományos módon készítik a „scrumpy” néven ismert igazi falusi cidert (almabort). Régen a napszámosok fizetségéhez hozzá tartozott az almabor is.

Wanna take a bath in the Kaiserthermen? (www.flickr.com  by BurgTender)

Szintén Somerset grófságában található a békés kisváros, Wells, a Bishop’s Palace – Bath és Wells püspökének székhelye –, amely a közelében fakadó Szt. András-forrásról (forrás=well) kapta nevét, hírnevét pedig gyönyörű katedrálisának köszönheti, melyet az 1100-as években kezdtek építeni. Wells katedrálisa mögött, a katedrálishoz tartozik a Vicar’s Close, amely Európa egyik legrégebbi összefüggő házsora. A püspöki palota körüli vizesárok hattyúi, ha enni kérnek, megrázzák a kapu melletti csengőt.
Még mindig Somersetben járva jutunk el Glastonbury városába, melyet a mai napig Arthur király legendája leng körül. A város a kereszténység egykori jelentős angliai zarándokhelye volt. Ma is ezrével érkeznek „zarándokok” az évente megrendezendő rockfesztiválra, a nyári napforduló ünnepére június 21-én. A történelem és a legenda összekuszálódott szálait azok a szerzetesek sem igyekeztek kibogozni, akik 700 körül megalapították a Glastonbury Abbey-t (apátság). Sőt, még hasznot is húztak abból, hogy Glastonbury-t hitték a legendás Avalonnak, az „áldott sziget”-nek, ahol Arthur királyt eltemették, és elrejtették a Szent Kelyhet, a Grált. Az apátságok feloszlatásakor azonban az apátság is elpusztult, de néhány nagyszerű emlék fennmaradt, mint a hatalmas normann kolostortemplom falai és a konyha a nyolcszögletű mennyezetével.  Az apátság kertjében nő a glastonbury csipkebokor egy hajtása, mely állítólag Arimateai Szent József hittérítő botjából hajtott ki és karácsonykor és májusban virágzik. A hittérítő 60 körül érkezett a szigetre, hogy lakosait keresztény hitre térítse.
Lenyűgöző látványt nyújt a mély és félelmetes szakadék a Cheddar-árok, melyet sebes folyású patakok vájtak ki a Mendip-fennsíkon az utolsó jégkorszak felmelegedései alatt. A cheddar sajt, amely erről a szakadékos völgyről kapta a nevét, innen terjedt el az egész világon. A sziklafal magas páratartalmú és állandó hőmérsékletű barlangjai kiváló körülményeket biztosítottak a sajt érlelésére és tárolására. Délnyugat-Anglia legészakibb partján, a walesi határokon fekvő nagy kikötőváros, Bristol fekszik. Az Avon folyó torkolatában fekvő város kiemelkedő szerepet játszott az transzatlanti kereskedelem fejlődésében. Innen indult az Újvilágba 1497-ben John Calbot, és itt építették meg 1843-bn az első óceánjáró csavargőzöst, az S.S. Great Britain-t. Az S.S. Great Britain a világ első vasból épült óceánjáró gőzhajója 32-szer hajózta körül a Földet, mielőtt 1886-ban végleg kikötött a Falkland-szigeteken.
A virágzó és gazdagodó város volt a bor-, a dohány-, és a 17. században a rabszolga-kereskedelem legjelentősebb központja Britanniában. Kikötő és repülőgépmotor-gyár miatt Bristolt súlyos bombatámadások érték a második világháború alatt. Az újjáépült városközpont a háború utáni városvezetők célkitűzéseit tükrözik: a dokkokat átköltöztették Avonmouth mélyebb vizeire, a régi kikötő épületeit pedig átalakították kávéházakká, üzletekké, galériákká, így új arculatot kapott a folyópart.
Bristol Anglia legrégebbi kereskedővárosa, III. Edwardtól kapta meg a grófsági jogú város rangját, s rajta kívül akkoriban ezzel csak London rendelkezett. A normannok itt is várat és katedrálist emeltek, polgársága gyorsan gyarapodott, szép épületekkel gazdagították városukat, különösen a rabszolga kereskedelem fellendülését követően, amelynek Liverpool mellett itt volt a legnagyobb forgalma. Ma a Brit-szigetek gabonabehozatalának 10, dohánybehozatalának 25%-át és a banánbehozatalnak jelentős részét is itt bonyolítják.
A város legérdekesebb része a Broad, King és Corn utcák körüli Régi negyednek nevezett belváros. A forgalmas fedett piac átnyúlik a Corn Exchange (gabonatőzsde) épületébe, amelyet 1743-ban építettek, Előtte négy 16-17. századi bronz emelvény található, a híres Bristol Nails. A kereskedők ezen számolták le az áruért azonnal fizetendő összeget (innen ered az „on the nail” = azonnal kifejezés).
A Broad Street-en van az 1824-ben, Erzsébet-stílusban épített Guildhall, azelőtt városháza, ma bíróság. A túlsó oldalán egy 19. századbeli nyomda épületét élénk színű cserepek díszítik. Az utca végét a St. John Gate (kapu) íveli át, rajta Bristol mondai alapítóinak, Brennusnak és Belinusnak a szobra található. Fölé magasodik a 14. századi kétszintes St. John’s Church (Szent János templom) tornya. A jórészt újjáépített Wine Street új házai mögül kiemelkedik a St. Mary-le-Port tornya, mellette az ugyancsak a második világháborúban elpusztult St. Peter’s Church maradványai, amelyet műemlékként tartanak ma számon, emléket állítva a háború bristoli civil áldozatainak.
A kockaköves King Street körüli házak között található az a 17. századi fagerendás Llandoger Trow fogadó, ahol a hagyomány szerint Alexander Selkirk elmesélte hajótörésének történetét Daniel Defoe-nak, akit ez a Robinson Crusoe c. regény megírására ihletett, amely 1719-ben jelent meg nyomtatásban.
Bristol Katedrálisát szokatlanul lassan építették. 1298 és 1330 között viszonylag gyorsan haladt az építkezés, ekkor készült el a kórus. A kereszthajó és a torony 151-re épült fel, de a főhajót a viktoriánus kor építésze, újabb 350 év után fejezte be. Meglepő és humoros középkori faragások – kőből faragott levelek között csiga mászik a Berkeley-kápolna falán, zenélő majmok a Régi Mária kápolnában – sokaságában lehet gyönyörködni a katedrálisban.

Balloons over Bristol (1993ish) (www.flickr.com by danbri)

Az Avon folyó partján fekszik, Londontól 166 km-re, a rómaiak alapította település, Bath. A meleg vízforrásokat, melyeket a hagyomány szerint Bladud brit király tárt fel 863-ban, a rómaiak csaknem 400 éven keresztül élvezték. Időszámításunk előtt 54 körül már remek fürdőket és díszes templomokat építettek a városnak, melyet akkor Aquae Sulisnak neveztek. A római fürdők maradványai a városközpontban megtekinthetők. A római fürdők közepén feltörő gyógyvíznek és az sok gyönyörű György-kori épületek sokaságának is köszönheti hírnevét. Amikor a 18. században ismét híres fürdővé vált a város, két kiváló építész, idősebb és ifjabb John Wood tervezte meg a nagyszerű Paladió-stílusú épületek sokaságát, Több házon is emléktábla hirdeti egykor ott élt híres emberek emlékét. A Royal Crescent, Britannia legszebbnek tartott utcáját szegélyező 30 lakóház az ifjabb John Wood remekbe szabott alkotása, amely 1767 és 1774 között készült. Az épületekből Bath legnagyobb szabad területe a Royal Victoria Park-ra nyílik csodálatos kilátás. A Royal Crescent 17. számú házában élt a 18. század nagy festője, Thomas Gainsborough is, aki elsősorban portréképeivel szerzett hírnevet magának.
Az idősebb és ifjabb John Wood által épített házsorok a 85 000 lakosú Bath és egész Anglia nevezetessége. A Royal Crescent az ifjabbiké, míg a Circus (Körönd) kör alakú épületegyüttesét az idősebb Wood tervezte, aki bátran túllépett a György-kori terek megszokott formáin. A Circus 1705 és 1754 között készült. A fürdők és középületek az Avon folyó felé az 1882-ben feltárt római fürdő k körül sorakoznak, melyeket állítólag Claudius császár építtetett. A legnagyobb fürdő ónalapzata, a fürdőt körülvevő nagycsarnok padlózata és a vízvezetékek most is láthatók.
A római korban is használt források fölé épült 1796-ban a Pump Room (Szivattyú-terem) klasszicista stílusú épülete, homlokzatán görög felirattal: Legjobb a víz. A hőforrások 46-49 °C fokosak, és feltételezések szerint másfél kilométeres mélységből fakadnak. A legenda szerint a kelta Bladud király fedezte fel a hőforrás gyógyító erejét 860-ban. Amikor kiderült róla, hogy leprás, elüldözték királyságából. S mint a társául szegődött disznó ő is meghempergett a későbbi Bath meleg iszapjában és meggyógyult. Az i.sz. 1. században a rómaiak fürdőt építettek a forrás körül, és templomot emeltek Sulis Minerva tiszteletére, akik egy személyben volt a vizek kelta, és a bölcsesség római istennője. Bronzszobrának fejét 1727-ben találták meg, és ma a Római Fürdők Múzeumában található Bathban. A forrás gyógyhatásának hírét az apátság középkori szerzetesi is terjesztették, de igazi hírnévre akkor tett szert, és lett divatos fürdőváros, amikor Anna királynő 1702-ben itt kúráltatta magát. Az 1704-ben ceremóniamesternek választott Richard „Beau” Nash meghatározó szerepet játszott abban, hogy Bath divatos György-kori fürdővárossá fejlődött. Hosszú pályafutása alatt bálokat, végeláthatatlan körversenyeket szervezett, sőt szerencsejátékokat is a tétlen gazdagok szórakoztatására, és ezzel vonzott ide sok látogatót.

Somerset County Court House (www.flickr.com by jimmywayne)

A római fürdő mögött van a 16. századi késő gótikus stílusban épített apátság, amelynek nyugati frontja Jákob létráját örökíti meg a föld és menny között fel- és leszálló angyalokkal. Kövezett udvarán utcai zenészek szoktak játszani. A gyönyörű apátság, a 8. században alapított korábbi templom helyén, isteni közreműködéssel született meg, melynek építését 1499-ben kezdték meg. A legenda szerint Oliver King püspök álmot látott, amelyben Isten vázolta fel neki a templom formáját. A nyugati homlokzat nagyszerű faragásai őrzik a mesés történet emlékeit.
Az Avon folyót átívelő Pulteney Bridge (Pulteney híd) Robert Adam alkotása, mely 1769 és 1774 között épült, s a belvárost köti össze a gyönyörű Great Pulteney utcával. Keleti végénél ritka, Viktória-kori postaláda áll. A hidat kis házakkal, üzletekkel szegélyezték.
Bath érdekessége még a Claverton Down-on található Amerikai Múzeum, amely az első, Amerikát bemutató múzeum Britanniában. Az 1820-as években épült udvarház szobáit különböző stílusban rendezték be, az első telepesek kezdetleges hajlékától a 19. század házaiig. Külön részt szenteltek az amerikai őslakók művészetének. A kiállításon látható George Washington Mount Vernon-i (1785) kertjének másolata is.
Bath Építészete Múzeumban megismerkedhetünk azzal a folyamattal, amelynek során a gyapjúkereskedelemből élő Bath a 18. században Európa egyik legelegánsabb és legfényűzőbb fürdővárosává vált. A John Wood és fia által tervezett Royal Crescent és a Circus épületeinek homlokzatát tervezték ők, ám a házakat független kivitelezők építették meg a tulajdonosok igényei szerint. Így az egységes homlokzat mögött nincs két egyforma ház. A kiállítás a nagyszabású építkezés lépéseit mutatja be a tervezéstől az otthonok berendezéséig. Az újabban megnyílt részében György-kori lakásbelsők láthatók.

Már Wiltshireben található Lacock a National Trust gondozásában áll. A festőien szép faluban csak a legszükségesebb modernizálást engedték meg, s annak nyomait is gondosan eltűntették. A templomkertet északról határoló kanyargó Avon hullámait humoros kőfigurák figyelik a St. Cyriac-templom faláról. Az apátságok feloszlatása után Sir William Sherington tulajdonába került a Lacock Abbey, de az épületet a későbbi tulajdonos, John Ivory Talbot építette át a 18. század divatjának megfelelően neogótikus stílusban. Az épület déli folyosójának ablakából készítette 1835-ben William Henry Fox Talbot élete első fényképfelvételét. Az apátság kapubejárata mellett álló 16. századi pajtában nyílt meg a Fox Talbot Museum, ahol azokat a korabeli tárgyakat, eszközöket állították ki, amelyeket a fotográfia úttörője használt a kísérleteihez.

Wiltshire-ben, Londontól 141 km-re található, Aimebury közelében a hullámos táj egyik szegletében Anglia egyik megmagyarázhatatlan csodájával találkozhatunk, a látszólag rendszertelenül egymás mellé hajigált kőoszlopok sokasága: a Stonehenge. Neve a szász Stanhengest szóból származik, melynek jelentése „függő kövek”.

Glastonbury (www.flickr.com by by Andras Jancsik)

Ezeket a hatalmas kőtömböket 4000 évvel ez előtt állították fel egy 100 m átmérőjű árokkal határolt kör közepén két szabályos kör alakban. A kőtömbök közül a legnehezebb megközelíti a 30 tonnát. A külső kör eredeti 30 oszlopából 16 darab áll még, a belső kör ugyancsak 30 oszlopából 19. A belső kör közepén két párhuzamosan ívelő patkó alakú kőoszlopsort látunk. Néhány kőoszlop tetején még fennmaradtak a zárókövek, úgyhogy kis fantáziával el lehet képzelni a hiányzó oszlopok helyét, ki lehet egészíteni a két kört, melynek kellős közepén fekszik az oltárkő (Altar Stone), rajta keresztben egy hatalmas, 1 m vastag zárókő eltört darabja. A külső tartóoszlopok 7 m magasak, helybéli homokkőből készültek, a belső kör és a patkók valamint az oltárkő valószínűleg Walesből származnak. Pontosan északkeletre innen emelkedik egy nagy egyedülálló kő, melyet a patkó nyitott felének közepétől egy képzeletben húzott egyenes köt össze az oltárkővel. Ez a sarokkő (Heel Stone). A nyári napéjegyenlőség éjszakáján a sarokkő irányában kel fel a nap.
Ezen jelenségből kiindulva próbálták megfejteni az építmény titkát. A sarokkő elhelyezése a 18. század kutatóiban azt a felvetést alakította ki, hogy a Stonehenge a druidák temploma volt, ahol emberáldozatot mutattak be. Erre alapozva nevezték el az árok nyílásánál az oltárkő és a sarokkő vonalába eső követ Mészárló-kőnek (Slaughter Stone). A druidákról azonban jóval többet tudunk, mint a Stonehengeről. Még Julius Caesar is beszámol a druidák emberáldozataikról. Csakhogy a történelemtudomány már bebizonyította, hogy a druidáknak nem volt közük a Stonehenge-hez, mivel a druidák csak az időszámításunk előtti 3. században érkeztek Britanniába, a Stonehenge legrégibb része, pedig már időszámításunk előtt 1800-ban is állt, és építése i.e. 1400-ban fejeződött be. Így nem tudhatjuk, hogy ki(k) és milyen célzattal építették a Stonehenge-t.  Egy dolog azonban biztos, a Stonhenge mindenekelőtt templom volt, egy olyan építmény, amelyben az ember kapcsolatot teremthetett a túlvilággal.
Wiltshire őstörténeti emlékei a Salisbury-síkság tágas mezőin található. Jelentős települések fejlődtek itt a neolitikum végére, és nagyon sok emlék maradt fenn abból a korból. A Stonehenge körül számos kerek sírdomb található, ahol a közösségek vezetőit temették el. Szertartásokhoz használt bronzfegyverek, ékszerek és más tárgyak kerültek napvilágra a környéken zajlott ásatások során. A Silbury Hill Európa legnagyobb történelem előtti időből fennmaradt mesterséges dombja. Az i.e. 2750 körüli mészkőtömbökből emelt, 2 hektáron elterülő és 40 méter magas domb titkát a kiterjedt ásatások ellenére sem tudták megfejteni. Közelében található Anglia legnagyobb folyosósírja, a West Kennet Long Barrow. A hosszú folyosóból számos, kővel burkolt sírkamra nyílik. Az i.e. 3250 körül épült temetkezési helyet több évszázadon át használták – a legrégibb csontokat mindig eltávolították, hogy helyet adjanak az új halottaknak. Avebury körüli kőkör, amely az English Heritage és a National Trust felügyelete alá tartozik, i.e. 2500 körül épült, feltehetőleg vallási központnak. Bár az állókövek kisebbek, mint a Stonehenge-ben, a kör maga sokkal nagyobb. A babonás falulakók a pogány szellemektől való félelmükben több követ is leromboltak a 18. században. A kőkör eredeti formáját és építésének technikáját az Alexander Keiller Museum kiállításán lehet megcsodálni. Az Old Sarum normann alapítói az i.sz. 1. századi római-brit erőd készen kapott erős falai között építették fel saját földvárukat és városukat a dombtetőn.

Salisbury Cathedral HDR (www.flickr.com by *Tom*)

A felszín fölött nagyon kevés maradt meg a településből, csak a vár és az 1075-ben alapított katedrális alapjai őrzik annak a városnak az emlékét, amelynek lakói leköltöztek a termékeny folyóvölgybe, és a 12. század elején lerakták egy új város, a mai Salisbury alapjait. Stonehenge-től 14,5 km-re található, Wiltshire grófság székhelye, a 35000 főt számláló Salisbury. Ott fekszik, ahol három folyó: a Nadder, Beourne és a Wylye ömlik az Avon folyóba (de nem abba az Avon folyóba, amelynek partján fekszik Shakespeare szülővárosa, Stratford). A jelenlegi várostól három kilométerre a Szászok Searo-byrig-nek nevezett városa állt, melynek helyén a rómaiak egy Sorbiodonumnak nevezett megerősített helyőrséget állítottak fel. A jelenlegi város 1221-ból származik, és egyedülálló az angol középkori városok között, hiszen utcáit minden valószínűség szerint előzetesen meghatározott terv alapján építették fel észak-dél, kelet-nyugat irányban, közepén a piaccal. A városalapítással egyidős Anglia egyik legszebb katedrálisa. Ez a katedrális 1220-1260 között épült, tornya egy évszázaddal későbbi, de nem üt el a templom egészétől, s a maga 130 méterével a legmagasabb templomtorony Angliában. Később sem változtattak az épületen, s szerencsére a háborúk és a tűzvészek elkerülték. A székesegyházat körülvevő falat 1328-ban építették a régi település köveiből.
Salisbury történelmi hangulatához hozzá tartozik a három városkapu, a Harnham Gate (Harnham Kapu), a North Gate (Északi Kapu) és a St. Ann’s Gate (Szt. Anna-kapu). A város piacterén nemcsak piacokat tartottak, hanem, a 16. században itt égették meg a vallásukhoz ragaszkodókat, 1483-ban pedig itt fejezték le Henriket, Buckingham hercegét.
Érdemes megemlíteni Wilshire-ben, Warminsterben található Longleat House-t. Építését 1540-ben kezdték meg, amikor John Thymne 53 fontért megvásárolta a romos apátságot. A későbbi évszázadok során egymást váltó tulajdonosok mind változtattak egy keveset az épületen. A reggeliző- és a lenti ebédlőtermet az 1870-es években alakították ki a velencei Dózse-palota mintájára, míg erotikus falfestményeket a jelenlegi tulajdonos, Bath 7. őrgrófja készíttette. A nagyterem azonban úgy maradt fenn, ahogy Thymne idejében volt. Bath 6. őrgrófja volt az első Britanniában, aki 1949-ben megnyitotta ősi palotájának kapuit a nagyközönség előtt, mert a ház és a hozzá tartozó hatalmas birtok fenntartásához többletbevételre volt szüksége. Capability Brown tervezte a tájkép parkot, amelynek nagy részén 1966-ban szafari parkot alakítottak ki, ahol látszólag teljesen szabadon élnek tigrisek, oroszlánok és más vadállatok. Később megépült a világ leghosszabb sövény-útvesztője és a Blue Peter kalandvár is. Ezeknek és a rendezvényeknek köszönhetően a park ma már több látogatót vonz, mint a ház.

Stourhead a 18. századi tájkép-parkok egyik legszebb példája Britanniában. Kialakítását Henry Hoare kezdte el az 1740-es években, amikor megörökölte a birtokot. Először a hatalmas tavat építette ki. Partjára barlangokat és ókori templomokat, hidakat álmodott, és ritka fákat, növényeket telepített. A Palladio-stílusú házát Colen Campbell tervei szerint 1724-ben kezdték építeni.

Kimmeridge Bay, Dorset (www.flickr.com by Adcuz's Adcuz)

 A Dorsetben található Shaftesbury-t gyakran választják filmek, hirdetések helyszínéül, mert kockaköves utcaival és 18. századi házaival hűen tükrözi a régi Anglia hangulatát. A festői Gold Hill egyik oldalát a 888-ban Alfréd király által alapított apátság fala szegélyezi, amely mögött csak a kolostortemplom kiásott maradványai láthatók. Shaftesbury közelében található Sherborne. Kevés olyan város dicsekedhet olyan sok érintetlen középkori város, mint Sherborne. Iskoláját még VI. Edward alapította 1550-ben, Várát Sir Walter Raleigh építtette 1594-ben. A változatos épületegyüttes már előrevetíti a Jakab-kor díszítőkedvét.
Dorchester Dorset grófság székhelye és ma is olyan, amilyennek Thomas Hardy A weydoni asszonyvásár c. regényében (1886) lefestette. A 17. századi György-stílusú házakkal szegélyezett főutcában található Dorset County Museumban őrzik a regény eredeti kéziratát. Thomas Hardy, a nagy angol regényíró és költő, váratlan és sokszor valószínűtlen fordulatokban gazdag regényeinek hősei a szeretett szülőföld, Dorset iparosodástól érintetlen vidékein küzdenek meg saját sorsukkal. Az angol falvak életének ihletett ábrázolása kulcsszerepet játszott Hardy műveiben. Hardy regényeinek képi világa a modern filmrendezőket is megihlette és történeteinek színhelyei irodalmi zarándokhellyé is váltak.  Dorchster az egyetlen hely Nagy-Britanniában, ahol római kori városi házakat láthatunk. A maradványok között szép mozaikrészletek is vannak. A Maumbury Rings az újkőkori körsáncra épített római amfiteátrum emlékét őrzi. A várostól nyugatra több római sírt is feltártak, a dombtetőre épült vaskori erőd, a Poundbury Camp alatt.
A város környékén, attól délnyugatra állnak az i.e. 100 körül épült Maiden Castle maradványai. A rómaiak ádáz csatát vívtak itt az i.sz. 43-ban Anglia vaskori népével. Északra található Cerne Abbas, amely a középkori dézsma-magtár és kolostori épületek mellett a közeli domboldalon látható mészkőbe faragott óriásról nevezetes. A termékenységet jelképező figura rómaiak félistenét, Herkulest, vagy a vaskor harcosát ábrázolja.  Dorchestertől keletre fekszenek azok a hullámzó dombok és a közöttük megbújó falvak, templomaikkal és nádfedeles házaikkal, amelyekről Thomas Hardy mintázta a regényeiben szereplő helységeket. A festői Bere Regis az Egy tiszta nő c. regény Kingsbere nevű faluja. A régi angolszász templomban láthatók a regény eredeti címében (Tess of the D’Urbervilles) szereplő család sírjai. A Hary’s Cottage az a ház, ahol Hardy született, a Max Gate az, amelyet az egyébként építészetet is tanult író maga tervezett, és ahol 1885-től haláláig élt. Hardy szíve Stinsfordban nyugszik a templomkertben családja mellett, testét a Westminster Abbey-ben, Londonban helyezték örök nyugalomba.

A dorseti Corfe várának festői romjai az azonos nevű, érintetlen szépségű falu fölé magasodó hegycsúcson állnak. A vár a 11. századtól királyi erődként uralta a környéket, majd a polgárháborút követően vadregényes várromként a tájképet. A várat 1635-ben Sir John Bankes védte főleg nőkből álló védők élén a 600 fős királyellenes csapattal szemben. A vár árulás miatt végül elesett, és a parlament úgy döntött, hogy „meg kell gyöngíteni”, hogy többé ne vehessék hasznát a királypártiak. A romoktól ellátni egészen Isle of Purbeck tengerpartjáig. Isle of Purbeck valójában nem is sziget, hanem félsziget. Az itt bányászott purbecki márványnak nevezett szürke mészkőből épült a vár és a környező települések házának többsége. A város kikötőjéből szállították Londonba hajón a purbecki márványt, ahol az az utcakövezéstől a templomépítésig mindenre felhasználták.
Dorsetben található Bournemouth, az egyik legnépszerűbb fürdőhely Angliában, melyet hosszú homokos tengerpartjának köszönhet. A csaknem teljes hosszában beépült tengerparton Pazar villák és szállodák sorakoznak. Nyugatabbra erdővel borított medrek és folyóvölgyek váltakoznak a szirttetőkön fekvő kertekkel és partokkal.