Penzance_Z0453L (www.flickr.com by Ennor)

Lizard Townból Penzance-be juthatunk, amely egy forgalmas tengerparti üdülőhely, enyhe éghajlattan, ahol buján zöldellnek a pálmafák és más szubtrópusi növények. A városból gyönyörű kilátás nyílik a St. Michael-hegyre és a tiszta homokos tengerpartra. A Chapel Streetet szegélyező sok szép György- és Régens-kori háza közül i kitűnik festett homlokzatával és lótuszvirág díszeivel az Egyiptomi ház. A város lágyan ívelő öblével szemben áll a kis St. Michael’s Mount és annak kastélya. A kis gránitszigetre apálykor gyalog is át lehet jutni. A római történetírók szerint a hegy a cornwalli ónkereskedelem legfontosabb vaskori központjaként ismert Ictis-szigettel azonos. A szigetet St. Mihály arkangyal nevét viseli, aki hagyomány szerint 495-ben jelent meg itt. Amikor a normannok 1066-ban meghódították Angliát, megdöbbenve látták, hogy a hegy pont olyan, mint a franciaországi Mont-St-Michel. Így onnan hívtak Benedek rendi szerzeteseket, hogy apátságot alapítsanak itt is. A kolostor feloszlatása után VIII. Henrik erőddé alakíttatta. A szigetet Sir John St. Aubyn vásárolta meg 1659-ben, s az ő leszármazottai alakították át az erődöt Pazar palotává.
Penzance közelében, attól északra található a varázslatos cornwalli tengerpartra néző Chysauster elhagyott házai. A római-brit falu alig változott azóta, hogy lakói elköltöztek a 3. században. Pezance-tól 16 km-re található a „Világ vége”, azaz a Land’s End, melyre egy vendégfogadónál egy hatalmas tábla figyelmeztet: „Az utolsó kocsma Angliában”. Ez az első tábla, amelyet sok mások követ: az utolsó parkolóhely Angliában, az utolsó ház Angliában.
A Scilly-szigetek csoportja (Scilly Isles), összesen mintegy 150 szigetből áll, és 48 km-re van a Land’s Endtől, ahonnan kedvező időben látható is. Neve feltehetően a kelta sullah szóból származik, melynek jelentése: „a napnak szentelt sziklák”. A szigetek közül csupán öt sziget lakott. Közigazgatásilag Cornwallhoz tartoznak, de saját helyi tanácsuk van, és a „szárazföldön” azért irigylik őket, mert vagy jelképes adót fizetnek vagy egyáltalán semmit. Igaz a szigeteken az élet nehéz, lakói halászattal foglalkoznak, s egy mondás szerint csak minden tízedik lakos hal meg természetes halállal, olyan fenyegető elem a tenger vize. De a tengeren kívül most már akad más megélhetés is. Például Tresco szigete híres virágairól, amelyek három-négy héttel korábban jelennek meg London piacain, mint a máshol nyílók. Külön virághajók szállítják a Londonnak szánt virágot Penzance-ba.  Éghajlata enyhe és kiegyensúlyozott, karácsonykor rózsák és szegfűk nyílnak a kertekben. A kirándulóhajók, amelyek Penzance-ből indulnak, a madárkeltető szigeteket is felkeresik, de a turisták szívesen elmennek a Bishop Rock világító tornya körül, a sziklás partokon pihenő fókákat is.
Visszatérve a szárazföldre, a nyugati partvidék leghíresebb városa a „nyugat drágakövének” nevezett St. Ives, amely a Land’s Endtől 32 km-re fekszik. Gyönyörű öbléről és a heringhalászatról nevezetes régi falu szűk utcácskái és az öreg házak, a tenger fölé kiugró sziklaszirt, s a hangulatos öreg kocsmák számos festőt csábított ide, akikből egész kolónia telepedett itt le az 1920-as években és alapítottak művésztelepet. Munkáik a Tate St. Ives Galériában láthatók.
Cornwall különlegességei közé tartozik Tintagel, a legendás Arthur király állítólagos egykori székhelye és itt állt Arthur király vára. Az ő vezetése alatt harcoltak a britek a szászok és az angolok ellen. Arthur király udvarát és személyét misztikus köd övezi, bár a történészek úgy vélik, hogy Arthur király legendáinak van történelmi alapja. Az 1139-ben keletkezett Geoffrey of Monmouth által írt „A brit királyok története” című munkájában nem csak megemlíti, hanem részletesen beszámol személyéhez fűződő legendákról: királlyá választásáról; a sziklából kihúzott csodakardjáról, az Excalibur történetéről, az áruló Mordreddel vívott végső csatájáról, a kerek asztal lovagjainak hőstetteiről. Tintagel várának romjait valószínű Richard, Cornwall grófja építtette 1240 körül, s a gróf pontosan azért választotta ezt az eldugott, kietlen, szeles helyet, mert a legenda szerint itt állt Arthur vára. Ezt a hiedelmet Monmourth alapozta meg munkájával.  A legendát erősíti, hogy a régészek nagyon sok 5. századi Földközi-tenger mellől származó kerámiaedényt találtak itt. Ez azt bizonyítja, hogy évszázadokkal a középkori vár felépítése előtt már élénk kereskedelem folyt a vidéken, s a hely kereskedelmi központ lehetett, és akik itt éltek, talán Cornwall ősi királyai, fényűző életet engedhettek meg maguknak.