Nagy-Britannia varázslatos délnyugati csücskét változatos tengerpart szegélyezi, ahol a divatos fürdőhelyek elzárt öblökkel és érintetlen szépségű halászfalvakkal váltakoznak. A parttól beljebb a régmúlt sok emlékét őrző zöldellő kertek és megműveletlen mocsaras fennsíkok váltakoznak a sziklás hegycsúcsokkal.
A két szomszédos grófság annyira különbözik egymástól, mintha nem is ugyan azon földrajzi területen terülnének el. A kelta Cornwall belsejében gyakran az első keresztény hittérítők nevét viselő falvak körül, a fátlan és kopár vidéken sok helyen felismerhetők a környék életében mintegy 4000 évvel ezelőtt meghatározó szerepet játszó ón- és rézbányák nyomai.
Devonra ezzel szemben a buján zöldellő mezők a jellemzők, ahol az apró megművelt földeket keskeny dűlőutak kötik össze. A vidéki élet nyugalma árad a tájból itt is, csakúgy, mint Cornwallban. A gyönyörű tengerpart és az enyhe éghajlat a pihenni vágyó családok és a vízi sportokat kedvelők ezreit vonzza. A magányra vágyók a Southwest Coastal Path mentén találnak eldugott öblöket, csöndes halászkikötőket, amelyek Drake és Raleigh kalózainak idejében élték fénykorukat. A szárazföld belsejében Bodmin és Dartmoor vad lápvidékein barangolva hihetőnek tűnnek a többnyire Arthur királyhoz fűződő legendák is.
Exetertől nyugatra terül el Dartmoor hatalmas mocsárvidéke, melyen jó utak vezetnek keresztül, azonban mégis érdemes a tenger mentén utazni, nem pusztán azért, mert Anglia ezen a szakaszon oly sok csodálatos és magas partfalban gazdag, hanem mert az itteni tengerparti üdülőhelyek olyan mások, mint a sussexiek.
A Dartmoor szélesen elterülő kietlen és lakatlan lápvidékén, a Dartmoor Nemzeti Park területén, ahol a bátor szívűek is lidércet látnak, ha köd száll fel a földekről, játszódik Conan Doyle híres bűnügyi története, A baskervilles-i kutya (1902). Princetownban a szél és víz erejével dacoló gránitszirtek között épült fel Britannia legbiztonságosabb börtöne. A környék kemény gránitjának köszönhető a történelem előtti időkből fennmaradt sok emlék is. Másutt sokkal barátságosabb a táj. Fák között rohanó patakok, sziklagörgetegen átbukó zúgók és vízesések, védett völgyekben megbújó nádfedeles házak, ahol ropogó tűz és igazi devoni teazsír pezsdíti fel a megfáradt utas szívét.
Penzance_Z0453L (www.flickr.com by Ennor)
Ebben a nemzeti parkban található a Védelmi Minisztérium tüzérségi lőtere is, ahol azonban csak gyakorlatok idején tilos az átjárás. Brentor mérföldekről látszódó vulkanikus hegycsúcsán 1130 óta áll templom. A Dartmoori póni a 10. század óta, vagy már régebb óta élnek vadon a környéken. Grimspound közel 4000 évvel ez előtti bronzkori kunyhóiról híres. A Buckland-in-the-Moor Dartmoor egyik legszebb gránitból épült nádfedeles kőháza. Castle Drogo álközépkori várát Sir Edwin Lutynens építette 1910 és 1930 között.
A Dartmoor közelében található Morwellham Quay elfelejtett és elhanyagolt ipartelep volt 1970-ig, amikor egy helyi egyesület elhatározta, hogy eredeti állapotában állítja helyre az elhagyatott falut, a gazdasági épületeket, az iskolát, a rakpartot és a rézbányát. Az ő munkájuknak köszönhetően mára nagyszerű ipari múzeummá fejlődött, ahol észrevétlenül repül az idő, miközben a látogatók maguk is részt vehetnek a viktoriánus falu mindennapi életében: segíthetnek felszerszámozni az igáslovakat, csatlakozhatnak a falu mögötti domb gyomrába igyekvő rézbányászokhoz, segíthetnek a kádárnak elkészíteni az új hordót, beülhetnek az iskolába és végighallgathatnak egy tanórát, vagy kipróbálhatják magukat a Viktória korabeli szabadtéri játékokban. Mindehhez korhű öltözékbe öltözött „falulakók” adják a társaságot, akik avatott idegenvezetőként mesélnek a rézbányászatból élő falujukról. Akinek kedve támad, maga is jelmezbe bújhat, felveheti a 19. századi abroncsos szoknyát és szalagkötős kalapot, vagy a cilindert és a zsakettet.
Clovelly hírnevét a viktoriánus kor népszerű olvasmánya, Charles Kingsley (1819-1875) 1885-ben megjelent és a spanyol Armada történetét izgalmasan feldolgozó regénye, a Westward, Ho! (Nyugatra fel!) alapozta meg. Ma az egész település magánkézen van és vonzó turistaparadicsommá fejlesztették. A festői kockaköves utcák, ahová autóval nem szabad behajtani, fehérre meszelt házak és virágos kertek között kapaszkodnak felfelé a sziklafalon. A pihenőhelyekről nagyszerű kilátás nyílik a tengerre. A parányi kikötőtől induló sétautakon kellemes kirándulást lehet tenni a tengerpart távolabbi pontjaira. A közelben található a Hobby Drive 5 km hosszú part menti, az erdőn átvezető gyalogút, melyet a napóleoni háborúk után munka nélkül maradt helybéliekkel építettek ki 1811 és 1829 között, ezzel teremtve munkalehetőséget számukra.
A Torridge folyó torkolatában fekvő Bideford virágzó kikötő és kereskedőváros volt, ahova z Újvilágból behozott dohány nagy része megérkezett. A jómódú kereskedők 17. századi házai közül nem egy ma is áll. Középkori hídja 203 m hosszú és 23 pillér tartja. A híditól induló rakparton lehet eljutni a hangulatos parkhoz és Charles Kingsley szobrához, melyet a helybéliek emeltek hálából, amiért regényeivel felkeltette az érdeklődést a környék iránt.
A legszebb angol tengerparti városnak nevezett közel 55 000 lakosú Torquay, a tengerparton vezető úton 42 km-re van Exetertől. Itt kitűnő, Viktória korabeli pazar szállodákat találunk gazdag parkokkal, s a tenger nem szürke, hanem kék. A pálmafák és az eukaliptuszok pedig valóságos földközi-tengeri légkört teremtenek. A partfalak három oldalról fogják körül a várost, csak délről nyitott a tenger felé; ez a fekvés biztosítja az enyhe klímát. A várost, és az azzal összeépült Paignton és Brixham (mely három várost együttesen Torbay-nek hívják) városokat gyakran nevezik az angol Riviérának. Régebben, különösen a viktoriánus korban, Torbay az előkelők és gazdagok nyaralóhelye volt. Az 1196-ban épített Torre Abbey apátság fennmaradt épületeiben ma művészeti galéria működik.
A város szélén, a kikötőtől másfél kilométerre, keletre található a híres Ken’t Cavern (Kenti Barlang), Britannia egyik legrégibb, a késő jégkorszakból fennmaradt emberi lakóhelye. A barlangban kiállított tárgyak közül a legérdekesebb egy kardfogú tigris koponyája. A város múzeumában láthatunk még mamut és rinocérosz csontvázakat és más érdekes leleteket is a korai kőkorszaktól a vaskorszakig.
Dartmouth Torquaytől 21 km-re található; régi épületeivel, kastélyaival melyek két oldalt a Dart torkolatra tekintenek, macskaköves utcái és erődítménnyel védett kikötője a devoni tengerpart új arculatát mutatja. A Royal Naval College (Királyi Tengerészeti Kollégium) 1905 óta képezi a brit haditengerészet tisztjeit
Devon érdekessége még a Burgh-sziget, amelyhez apálykor gyalog is át lehet menni, ahol az 1920-ass és 30-as évek dekadens világába csöppenhet a látogató. Itt építette fel a milliomos Archibald Nettlefold a fényűző Burgh Island Hotelt a1929-ben. Az art deco stílusban berendezett szálloda párját ritkító természetes tengeri sziklauszodájával Windsor hercegétől Agatha Christie-ig sok hírességet vonzott a szigetre. Érdemes bepillantani a felújított szállodába, ahol a bútorok és régi fotográfiák a letűnt időket idézik. A sziget másik nevezetessége a Pilchard Inn (1336). A fogadóban állítólag ma is kísértő szellem híres csempész volt.
Devon Church (www.flickr.com by etrusia uh Away for a while)
A Londontól 270 km-re fekvő Exeterbe, a közel 100000 lakosú városba, mely egyike a legrégebbik városoknak Angliában. Exeter Devonshire székhelye, a britek Caer Ischnek a rómaiak Isca Damnoniorumnak a szászok pedig Exancestre-nek nevezték. A város 8 km-re az Exe folyó torkolatától, a folyóra néző dombon fekszik. A folyót a torkolatig még a 16. században hajózható csatornává szélesítették. A város fekvése miatt a zsákmányoló dánok folyamatos támadásainak volt kitéve, amit fokozott az a tény, hogy Exeter az első angol királyok székhelye is volt. A normannoknak rövid ideig tudott csak ellenállni. Középkori fellendülését a gyapjúkereskedelemnek köszönhette. A Spanyol Armada fenyegetésekor Exeter három hajót szerelt fel 1588-ban, s Erzsébet viszonzásul a „Semper fidelis” jelzővel ajándékozta meg a várost.
A város még mindig Devonshire mezőgazdasági központja, bár ipara is fejlett. A második világháborúban súlyos bombatámadást szenvedett el, bár nem volt hadicélpontnak tekinthető. A város legszebb építményét, a katedrálist egy bombatalálat érte. Az újjá épített püspöki palota egyik szárnyában kapott helyet a katedrális könyvtára. Itt kapott helyet a Hódító Vilmos által készített Domesday Book egyik példánya, Hitvalló Edward aláírása, és egy 9. századból való korai angol versgyűjtemény, melyből az egész világon csak néhány példány van. Ebből a gyűjteményből származik ismereteink nagy része a római kor utáni Anglia életéről.
A katedrális mögött érdemes megtekinteni a 16. századból fennmaradt, Erzsébet-stílusban épült egykori kávéházat (Moll’s Coffee House), ma műkereskedés, melynek faborítású terme régi címereket őriz. A városháza (Guildhall) a legrégibb használatban lévő közigazgatási épület Angliában, 1330-ban épült. Pilléreken álló, a járda fölé kiugró homlokzata 1593-ban épült. Két királyi kardot őriz az épület, az egyiket IV. Edward a másikat VII. Henrik adományozta a városnak. A Rougemont-parkban látható egy, a normannok által épített kastély romjai. Itt is láthatóak a várost egykor, még a normann időkben körülvevő védőfalak.
Plymouth a devoni hajósok híres városa nem annyira szép épületeiről híres, hanem történelmi emlékeiről. A legmélyebb hajókat is befogadni képes kikötőjét Devon parti sziklái és Cornwall dombjai védik. A ma 239 000 lelket számláló város a normann hódítást megelőzően egy kis halászfalu volt, a krónikások évszázadokon át nem jegyeztek fel róla semmi fontosat, míg a százéves háború idején súlyos tengeri és szárazföldi csaták színhelyévé nem vált. Plymouth híres dokkjaiban a napóleoni háborúk óta épülnek hadihajók.
Igazi története azonban Sir Francis Drake születésével kezdődik, aki a várostól nem messze a dartmoori mocsarak között látta meg a napvilágot, 1541-ben, akkor, amikor VIII. Henrik újonnan alapított haditengerészete kiállta az első próbát, és sikerrel visszaverte a francia hajóhad támadását. Drake híres és egyben hírhedt tengerész lett, rabszolgakereskedőként kezdte, miközben a spanyol hajókat fosztogatta Erzsébet királynő hallgatólagos beleegyezésével. Miután lovaggá ütötte a királynő, és admirálissá nevezte ki, Plymouth kikötőjéből elindult hároméves földkörüli útjára. Hivatalosan a titokzatos Terra Australist és a Molukki-szigeteket kereste, ám Erzsébet királynőtől megbízatása volt, Dél-Amerika nyugati partjainak fosztogatására. Fosztogatás közben körülhajózta Dél-Amerikát, kifosztott néhány spanyol kincses hajót, lecsapott gazdag városokra, s közben eljutott a Molukki-szigetekre is. Nyílt háborúskodásba kezdett a Karib-tengeren, amire a spanyolok az Armada hajóinak építésébe kezdett, amely 1588-ban megindult Anglia felé. A monda szerint, amikor Plymouthba érkezett a híre a Spanyol Armada érkezésének, éppen a plymouthi dombon tekézett Drake és a haditengerészet parancsnokai, pont ott, ahol most Drake szobra áll és ahol most is tekéznek a matrózok. A hír hallatára Drake csak ennyit mondott: „Van még idő befejezni a játékot, s utána szétverjük az Armadát.”
Bideford from instow (www.flickr.com by localsurfer)
Plymouth a tanúja, hogy mily módon vált a kis Angliából tengeri nagyhatalom. Drake kívül innen indultak útnak Cook és Darwin felfedezőútjaikra. A régi Plymouth közepén emelkedik a híres Hoe domb, ahol Drake tekézett az Armada érkezésekor. Hoe ma kellemes park, ahol híres tengerészek tiszteletére emelt emlékművek között ott áll Drake szobra is. A park szélén emelkednek a Royal Citadel (Királyi Citadella) falai is. A kikötő védelmére II. Károly építette az erődöt az 1600-as években. Sokan felkeresik a Plymouth Dome kiállításait is, ahol modern audiovizuális eszközök segítségével a város múltjával és jelenével lehet megismerkedni, de érdekesek a meteorológiai műholdakról érkező képek is, és a környező vizeken radarral követett hajókat kivetítő képernyők is. A kikötőben a tenger élővilágát bemutató National Marine Aquarium és annak közelében a Mayflower Stone and Steps, az a hely, ahonnan a Zarándok atyák útnak indultak az újvilág felé.
A második világháború bombázásai Plymouth sok régi emlékét lerombolták. A várost újjáépítették, s a modern Plymouthnak már felhőkarcolója is van: a Városi Hivatalok (Municipal Offices) épülete.
A várost határoló Tamar folyón át hatalmas modern híd vezet át, s a folyó túlsó oldalán már Anglia legnyugatibb egyben legkülönlegesebb grófsága: Cornwall. A két szomszédos grófság Devon és Cornwall annyira különböznek egymástól, mintha nem is ugyanazon a földrajzi területen feküdnének.
Fontos még megemlíteni a Plymouth és Truro között található Éden-programot. Az Éden-program lélegzetelállító környezetben mutatja be az emberiség és a növényvilág kapcsolatának izgalmas történetét. Egy elhagyott agyagbánya mély gödrében a 21. századnak épül az a világméretű jövőt idéző üvegház, amelynek egyik részében a meleg és páradús (2000 fa és növény él itt - Óceáni szigetek, Malajzia, Nyugat-Afrika, Trópusi Dél-Amerika), a másikban a meleg és száraz éghajlatnak (Földközi-tenger vidéke, Dél-Afrika, Kalifornia) megfelelő körülmények között élnek a növények. A bányagödör falait pedig olyan növényekkel ültették be, amelyek jól alkalmazkodnak Cornwall időjárási viszonyaihoz. Szemben a szokásos üvegházakkal, a különböző növényfajok bemutatása nem a gyönyörködtetést, hanem az oktatást szolgálja. Avatott idegenvezetők és művészek mesélnek arról, hogy miképp hatott és hat a növényvilág az emberiség sorsának alakulására.
A cornwalliak kelta eredetűek, akárcsak a walesiek és a skótok, de míg Walesben él a walesi nyelv s Skóciában a gael, Cornwallban a 18. század égén halt meg az utolsó ember, aki még beszélte a kelta nyelvet, s ma már csak néhány szó bukkan fel belőle a halászok beszédében. A kelta őslakókat a szászok hódították meg, aztán mindkét népet a normannok.
Cornwall székhelye Bodmin, amely arról nevezetes, hogy lakói egy fekete himlő pusztítását követő pestisjárvány után fellázadtak a reformáció ellen, Exeterbe vonultak, és egy hónapig ostromolták a várost. Azon kevés cornwalli városok közé tartozik Bodmin, ahonnan nem látni a tengert. Az azonos nevű lápvidék (Bodmin Moor) nyugati szélénél fekvő ősi város már a Doomsday Bookban is szerepel. A városi múzeum, a Bodmin Town Museum, a város és környéke történetét, régészeti emlékeit mutatja be. Nem kevésbé látogatott a hátborzongató másik múzeum, a Bodmin Jail (Bodmin börtön), ahol 1909-ben hajtották végre az utolsó nyilvános kivégzést. Bodmin Moor kietlen vidékein számos történelem előtti határjel található, de a vidék igazi nevezetessége a 18. századi Jamaica Inn, Daphne du Maurier csempészetről és szerelemről írt romantikus regényének címadó fogadója. Ma a regény alapján berendezett étterem, bár és egy kis múzeum működik benne. Daphne du Maurier (1907-1989) regényei azon a vad cornwalli tájon játszódnak, ahol a fiatalon hírnevet szerzett írónő felnőtt. Már első regénye, A fogadó titka (1939) is nagy sikert aratott, de két évvel későbbi regénye a Rebecca korának legnépszerűbb szerzőjévé tette. A könyvet Alfred Hitchcock filmre vitte, és „A Manderley Ház” asszonya címen világsikert aratott.
Sunset Fistral Beach South End Cornwall (www.flickr.com by davidstephenson)
Fowey kis üdülőfaluját régóta kedvelik azok a jómódú londoniak, akik szeretnek vitorlázni és drága halvendéglőkben vacsorázni. Cornwall tengerpartján tagadhatatlanul Fowey a legelegánsabb és legszebb hely, virágos kertjeivel, meredeken kanyargó, szűk utcáival. A Padstow-ból induló ősi zarándokút, a Saint’s Way végét jelzi a St. Fimbarrus-templom. Ezen az úton vágtak át Cornwall felföldjén a hittérítők. A virágokkal szegélyezett ösvény a templom előcsarnokánál ér véget. A templomban a Rashleigh-család több szép 17. századi síremléke látható. Az övéké volt Menabilly, az a ház, amely Daphne du Maurier otthona lett, és amely a Rebecca c. nagysikerű regényéből (1938) Manderley-ház néven vált világhírűvé.
A környéken fekszik egy igazi cornwalli halászfalu Polperro, melynek festőisége bármelyik itáliai halászfaluéval vetekszik. Sziklás hegyoldalnak támaszkodó fehér házak, szűk utcácskák jellemzik, kikötőjében halászbárkák bóbiskolnak. A faluval szemben fekszik Polruan, amelynek folyótorkolatánál található ikertornyok között húzták ki valamikor azt a láncot, amelyen fennakadtak az ellenséges hajók árbocai – a védekezésnek igen hatásos módja volt ez.
Cornwall közigazgatási központja Truro, tekintélyes kereskedőváros, melynek számos szép György-kori épülete azt a gazdagságot tükrözi, amelyet az 1800-as években virágzó ónbányászatnak köszönhet a város. A 16. századi plébániatemplomot 1876-ban újjáépítették és ezzel Truro katedrálisa lett az első székesegyház Angliában, amelyet azután emeltek, hogy Wren megépítette a szent Pál-székesegyházat Londonban. A pazar szépségű épület tornyaival és tornyocskáival, keskeny lándzsa ablakaival inkább tűnik franciának, mint angolnak. A katedrálist J.L. Pearson tervezte és 1910-re épült fel.
A városból induló hajóút a Fal folyón Falmouthba igazi élményt jelent. A víziút, különösen a belföld kopár tájai után, rendkívül szép völgyben vezet, de meglehetősen hosszú (18 km). A kiugró szirtfokon épült 15 000 lelket számláló város a legenyhébb éghajlatú angliai város. A város a hét folyóvölgy tengervízzel elárasztott hosszú és széles víztükre, a Carrick Roads mellett fekszik. Szubtopikus növényzete a devonshire-i üdülőhelyeknél is gazdagabb és dúsa, partjain banán-, narancs-, és citromfák is vannak. Szirtfoka éppen ott nyomul be a tengerbe, ahol a Golf-áramlat a Csatornába ömlik. A víz a folyótorkolatnál olyan mély, hogy a nagy óceánjárók csaknem Truróig felhajózhatnak. Falmourthnak van Sydney és Rio de Janeiro után harmadikként a legnagyobb természetes mélységű kikötője. A kikötő vízfelőli oldalán áll a nemrég épített National Maritime Museum Cornwall, A múzeumban a fából készült hajók történelmével ismerkedhetünk meg, de ugyancsak itt láthatjuk Anglia legválasztékosabb történelmi és korunkbeli hajómodell kiállítását. Az épület úgy van megtervezve, hogy életre keltse a hajók történetét, a tengerészet múltját és a sajátos cornwalli örökséget, s bemutassa azoknak az embereknek a történetét, akiknek egész élete a tengerhez kötődik. A sok régi épület közül a legszembetűnőbb a Vámház, a „Király pipája” néven ismert kéménnyel. Nevét onnan kapta, hogy a 19. században itt égették el a csempészektől elkobzott dohányt. A Cornwalli csempészek a vám kijátszása volt a cél. A jövedelemadó bevezetése előtt ugyanis az állam fő bevételi forrását a külföldről behozott luxusárukra, mint a brandyre, parfümre, dohányra kivetett vám jelentette. Ennek kijátszása hatalmas haszonnal kecsegtetett, különösen a Napóleon elleni koalíciós háborúk idején. Sok rejtett öblével és szárazföldbe mélyen benyúló folyótorkolatával Cornwall a csempészek fellegvára lett. Egyes számítások szerint mintegy százezer férfi, nő és gyermek megélhetését nyújtotta a csempészet.
Pendennis vára és vele szemben St. Mawes vára a Carrick Roads bejáratát védték, mindkettőt VIII. Henrik építette.
Falmouthtól délre a Lizard-félszigeten vannak Cornwall legszebb partfalai. Helston kisvárosa nagyszerű kiindulópont a félsziget bejárásához. Mullion Cove partfala sok színben csillogó márvány, melyet angolul serpentine rock-nak, azaz kígyókőnek nevezik, mert a bíbor, vörös fehér és sárga színek váltakozása a kígyó bőrére emlékezet. Mullion Cove-től északra van Polurrian Cove és Poldhu Cove, Marconi emlékművével. Innen továbbították 1901. december 12-én az első rádióüzenetet az óceánon keresztül Újfundlandba, ahol Marconi vette a jeleket. Mullion Cove-ból Lizard Town-ba jutunk, melyen túl található Anglia legdélibb pontja, a Lizard Point, két világítótoronnyal. Lizard Town szomszédságában pedig Kynance Cove található, melynek partfala ugyancsak sokszínű márvány, amely akkor különösen szép, amikor a viharos tenger hullámaiból felcsapódó víz záporozza. Lizard Townban serpentine rock-ból faragott emléktárgyakat vásárolhatunk.
Bodmin Moor_Z17275 (www.flickr.com by Ennor)
Lizard Townból Penzance-be juthatunk, amely egy forgalmas tengerparti üdülőhely, enyhe éghajlattan, ahol buján zöldellnek a pálmafák és más szubtrópusi növények. A városból gyönyörű kilátás nyílik a St. Michael-hegyre és a tiszta homokos tengerpartra. A Chapel Streetet szegélyező sok szép György- és Régens-kori háza közül i kitűnik festett homlokzatával és lótuszvirág díszeivel az Egyiptomi ház. A város lágyan ívelő öblével szemben áll a kis St. Michael’s Mount és annak kastélya. A kis gránitszigetre apálykor gyalog is át lehet jutni. A római történetírók szerint a hegy a cornwalli ónkereskedelem legfontosabb vaskori központjaként ismert Ictis-szigettel azonos. A szigetet St. Mihály arkangyal nevét viseli, aki hagyomány szerint 495-ben jelent meg itt. Amikor a normannok 1066-ban meghódították Angliát, megdöbbenve látták, hogy a hegy pont olyan, mint a franciaországi Mont-St-Michel. Így onnan hívtak Benedek rendi szerzeteseket, hogy apátságot alapítsanak itt is. A kolostor feloszlatása után VIII. Henrik erőddé alakíttatta. A szigetet Sir John St. Aubyn vásárolta meg 1659-ben, s az ő leszármazottai alakították át az erődöt Pazar palotává.
Penzance közelében, attól északra található a varázslatos cornwalli tengerpartra néző Chysauster elhagyott házai. A római-brit falu alig változott azóta, hogy lakói elköltöztek a 3. században. Pezance-tól 16 km-re található a „Világ vége”, azaz a Land’s End, melyre egy vendégfogadónál egy hatalmas tábla figyelmeztet: „Az utolsó kocsma Angliában”. Ez az első tábla, amelyet sok mások követ: az utolsó parkolóhely Angliában, az utolsó ház Angliában.
A Scilly-szigetek csoportja (Scilly Isles), összesen mintegy 150 szigetből áll, és 48 km-re van a Land’s Endtől, ahonnan kedvező időben látható is. Neve feltehetően a kelta sullah szóból származik, melynek jelentése: „a napnak szentelt sziklák”. A szigetek közül csupán öt sziget lakott. Közigazgatásilag Cornwallhoz tartoznak, de saját helyi tanácsuk van, és a „szárazföldön” azért irigylik őket, mert vagy jelképes adót fizetnek vagy egyáltalán semmit. Igaz a szigeteken az élet nehéz, lakói halászattal foglalkoznak, s egy mondás szerint csak minden tízedik lakos hal meg természetes halállal, olyan fenyegető elem a tenger vize. De a tengeren kívül most már akad más megélhetés is. Például Tresco szigete híres virágairól, amelyek három-négy héttel korábban jelennek meg London piacain, mint a máshol nyílók. Külön virághajók szállítják a Londonnak szánt virágot Penzance-ba. Éghajlata enyhe és kiegyensúlyozott, karácsonykor rózsák és szegfűk nyílnak a kertekben. A kirándulóhajók, amelyek Penzance-ből indulnak, a madárkeltető szigeteket is felkeresik, de a turisták szívesen elmennek a Bishop Rock világító tornya körül, a sziklás partokon pihenő fókákat is.
Visszatérve a szárazföldre, a nyugati partvidék leghíresebb városa a „nyugat drágakövének” nevezett St. Ives, amely a Land’s Endtől 32 km-re fekszik. Gyönyörű öbléről és a heringhalászatról nevezetes régi falu szűk utcácskái és az öreg házak, a tenger fölé kiugró sziklaszirt, s a hangulatos öreg kocsmák számos festőt csábított ide, akikből egész kolónia telepedett itt le az 1920-as években és alapítottak művésztelepet. Munkáik a Tate St. Ives Galériában láthatók.
Cornwall különlegességei közé tartozik Tintagel, a legendás Arthur király állítólagos egykori székhelye és itt állt Arthur király vára. Az ő vezetése alatt harcoltak a britek a szászok és az angolok ellen. Arthur király udvarát és személyét misztikus köd övezi, bár a történészek úgy vélik, hogy Arthur király legendáinak van történelmi alapja. Az 1139-ben keletkezett Geoffrey of Monmouth által írt „A brit királyok története” című munkájában nem csak megemlíti, hanem részletesen beszámol személyéhez fűződő legendákról: királlyá választásáról; a sziklából kihúzott csodakardjáról, az Excalibur történetéről, az áruló Mordreddel vívott végső csatájáról, a kerek asztal lovagjainak hőstetteiről. Tintagel várának romjait valószínű Richard, Cornwall grófja építtette 1240 körül, s a gróf pontosan azért választotta ezt az eldugott, kietlen, szeles helyet, mert a legenda szerint itt állt Arthur vára. Ezt a hiedelmet Monmourth alapozta meg munkájával. A legendát erősíti, hogy a régészek nagyon sok 5. századi Földközi-tenger mellől származó kerámiaedényt találtak itt. Ez azt bizonyítja, hogy évszázadokkal a középkori vár felépítése előtt már élénk kereskedelem folyt a vidéken, s a hely kereskedelmi központ lehetett, és akik itt éltek, talán Cornwall ősi királyai, fényűző életet engedhettek meg maguknak.