Killarney National Park, Ireland (www.flickr.com by slinky2000)

ÉSZAK-ÍRORSZÁG Az Ír-szigeteken esetén a határvidék korántsem hasonlítható össze a walesi vagy a skót határvidékkel, hiszen itt a határ valóban határ, mivel Észak-Írország része az Egyesült Királyság része, az Ír Köztársaság pedig önálló állam. Észak-Írország az Ír-sziget északi felének egy részét foglalja el, melyet az Északi-csatorna (North Channel) választ el Skóciától, déli és nyugati határa azonban nem földrajzi, hanem politikai határ, tőle délre az Ír Köztársaság terül el.
Az Ír-sziget középső síkságát dombok vonulata vesz körül, amelyek az angol-skót és walesi hegyvidék vonulatainak folytatásai. Az Ír-szigetet a Brit-szigetekkel összekötő földhidak hamarabb eltűntek, mint azok, amelyek az európai szárazföldhöz kapcsolták a mai Britanniát. Ez magyarázza azt is, hogy az Ír-sziget flórája és faunája szegényesebb, mint a Brit-szigeteké, növényvilágának változatossága mindössze háromötöde az ottaninak. Klímája erősen csapadékos, és az északnyugati szelek az uralkodók. Észak-Írország tengerpartja változatos, helyenként elragadóan szép, különösen Antrim grófságban. A szárazföldön hegyek és völgyek váltakoznak, szépek magányos tavai és vadregényes folyói. A vidék gazdag történelem előtti emlékekben, sok ősi temetkezőhely és rejtélyes kőépítmény maradt meg. A természeti szépségek, a csöndes, nyugodt, a 18. századi Angliát idéző táj mellett ezek jelentik Észak-Írország legfőbb idegenforgalmi vonzerejét.
Történelme hosszú évszázadokon keresztül összefonódott Angliáéval. Õslakóinak a pikteket tekintik, akiknek ír neve: cruithin. A régészeti leletekből arra lehet következtetni, hogy az első kelta törzsek i.e. 4. században jutottak el az Ír-szigetekre. Az i.sz. 3. század közepétől kezdve egyre gyakrabban emlékeznek meg latin nyelvű feljegyzések az Ír-szigetek lakóinak kalandozásairól. Az 5. században a sziget északkeleti részében lévő kis Dalraida királyság kiterjesztette hatalmát Skócia délnyugati részére, s a 9. században Dalraida királyának leszármazottai már Skócia királyai lettek. St. Patrick püspöknek az 5. században nagy szerepe volt a sziget lakóinak megtérítésében, az írek ma is őt tekintik védőszentjüknek, s névnapját ma is megünneplik.
Írországot Skóciával egy időben támadták meg és foglalták el a vikingek a 8. század folyamán, majd az angolok jöttek a II. Henrik vezetésével (1154-1189), melyet János király (1199-1216) egyesített az angol koronával. A hódítás azonban csak a partvidékre terjedt ki, a sziget nagyobb részét akkor még nem sikerült tartósan megszállni, csak a forradalom idején. Ettől kezdve váltakozó sikerrel és hevességgel folytak a harcok az angol befolyás és az angol telepesek ellen. Az ellentétek különösen kiéleződtek, amikor a 18. században nagyszámú protestáns angol és skót telepedett le az északi Ulster grófságban. Az ír-angol ellentét a következő évszázadban sem oldódott meg. 1800-ban megszűnt az önálló ír parlament, de az ír képviselők Westminsterben is követelték az önkormányzatot (Home Rule), amire 1886-ban Gladestone miniszterelnök csak ígéretet tett. A követelés 1910-ben, VII. Edward trónralépésekor ismét napirendre került
A 20. század első éveiben Dublinban megalakult az önállóságot követelő Sinn Féin (közmondásos jelentésében: „Tartsunk Össze”) mozgalom, amely egyre inkább megerősödött és 1916 Húsvétján felkelést robbantott ki Dublinban. A felkelést leverték, de a Sinn Féin addig folytatta harcát, amíg 1921-ben meg nem alakult Ír Szabadállam, mint brit domínium, a hat északi, nagyrészt angolok lakta protestáns grófságból pedig létrejött Észak-Írország. A Sinn Féin mozgalom azonban nem elégedett meg a domínium státusszal, s végül 1937-ben megalakult a független Írország, melyet kénytelen-kelletlen az Egyesült Királyság is elismert.
Észak-Írországnak külön parlamentje van, mely helyi jellegű ügyekben törvényeket hoz. Az uralkodót kormányzó képviseli, aki összehívja, elnapolja vagy feloszlatja a parlamentet. Az észak-ír parlament is két házból áll. A szenátusnak hivatalból tagja Belfast és Londonderry főpolgármestere és 24, nyolc évre megválasztott szenátor. Az Alsóház 52 tagját a nagy-britanniaihoz hasonló rendszerrel választják. Észak-Írország 12 képviselőt küld a brit parlamentbe.
A javarészt protestáns angoloknak kedvező választási rendszer s az ebből fakadó, vallási és faji színezettel tarkított ellentétek időről-időre elkeseredett, és véres összeütközéseket váltottak ki Észak-Írországban, ami azonban mára már elcsitult.
Észak-Írország (Ulster) hat grófságból és két grófsági jogú városból áll: Antrim, Armagh, Londonderry, Fown, Fermanagh és Tyronne, a két grófsági jogú város pedig Belfast és Londonderry. Észak –Írország mintegy másfél millió lakosságának több mint kétharmad része a tartomány keleti felében él, s összlakosságának mintegy kétharmada protestáns. A kelta eredetű ír nyelvet csak néhány család beszéli.

South County Dublin, Ireland (www.flickr.com by McGarry)

Észak-Írország fővárosa Belfast, jelentős iparváros. Várát 1177-ben John de Courcy, Ulster normann meghódítója alapította a Lagan folyó torkolatánál, azonban Edward Bruce írországi hadjáratakor porig rombolták. Belfast története 1611-ben kezdődött újra, amikor Sir Arthur Chichester, Írország angol helytartója újra várat építtetett itt. Ekkor sok angol és skót telepes érkezett Ulsterbe. A város fejlődése a 17. században kapott új lendületet, s az ipari forradalom idején rohamosan haladt előre. A környék legjelentősebb ipara a lenszövés volt, amelyet a 17. század végén idetelepült hugenották terjesztettek el. 1811-ben már 15 gőzhajtotta textilgyár működött a városban, s ebben az időben már egyre nagyobb hírnévre tett szert hajóépítő ipara is.
A helybéliek büszkesége a Dongenall Streeten található protestáns katedrális, a Church of Ireland, melynek közelében található a kettős tornyú St. Peter katolikus templom. 1845-ben alapított egyeteme a Queen’s University, melynek közelében található a Museum and Art Gallery (Múzeum és Képzőművészeti Galéria), melynek földszinti termei a város történelmét dolgozzák fel, s a város környékén feltárt történelem előtti leletek láthatók. Az emeleten főleg angol és ír festők és szobrászok munkáit állították ki. A múzeum mögött botanikus kert van.
Hogy Belfast ipari jellege ellenére is szép város, azt a környezetének köszönheti. Zöldellő dombok között fekszik, és egy mélyen a szárazföldbe nyúló, keskeny tengeröbölre néz. A várost környező dombokon túl van az észak-írországi parlament épülete. A parlament szomszédságában található a Stormont House, a miniszterelnök lakhelye és a Stormont Castle, a kormányhivatalok működési helye. A parlament megnyitása itt is hangos ceremónia keretében történik azzal a különbséggel, hogy itt a királynőt a kormányzó képviseli.

A Belfasti-öböl (Belfast Lough) partján fekvő üdülőhelyek egyike Holywood, ma a főváros elővárosának számít. A város eredete igen régi, ezen a helyen már a 7. században templom állt. Érdemes megtekinteni a 16. századi Ferenc-rendi kolostor romjait. Bangor is kedvelt üdülőhely, történelmi nevezetessége az 559-ben alapított kolostor, ahonnan a hittérítők indultak Angliába és az európai kontinensre. Ma egykori falának csak egy darabja látható. A 17. századból maradt fenn a tenger partján a Bangor Casle-nak nevezett megerősített torony. A közelben fekszik Grey Abbey falu, mely nevének jelentése szürke apátság, bár az 1193-ban elkészült apátság rózsaszín homokkőből készült. Az apátságot 1572-ben felégették, de megmaradt romjai a korai angol gótika jellegzetes jegyeit őrzik. Ardglass környékén található Jordan’s Castle igen jó állapotban maradt meg, és a 17. században épült. Dromore volt valaha Írország vallási központja, ahol St. Colmann 600 körül templomot alapított. Ma már csak egy ősi sírkő emlékeztet a templomra, melyet beleépítettek az 1661-ből származó katedrális szentélyébe. A Lagan folyón átvezető híd mellett áll egy 9. vagy 10. századból származó gránitkereszt. Innen nem messze, a folyó jobbpartján látható, a földből készült erődítmény, melyet a 12. században az angol-normann megszállók emelték. A környék érdekessége még Lisburnbe, ahol a francia hugenották meghonosították a lenipart. A város kétszer elpusztult, 1641-ben és 1707-ben. Ekkor égett le a kastély is, melynek alapjai a város parkjában láthatók. 1623-ban épült katedrálisának sírkertjében sok hugenotta nyugszik.
Belfasttól 38 km-re fekszik Downpatrick, ahol az írek védőszentje, St. Patrick nyugszik. Downpatrick előtt a Slieve Crobb-hegység tetején öt nagy kelta sírhalom nyugszik, s Legannanny-nál egy kelta kőemlék is megtekinthető. Downpatrick-ban alapította St. Patrick az 5. században templomát egy erődítmény falai között, melynek jelentéktelen maradványai a katedrális közelében emelkedő dombon láthatók. A katedrális a korábbi kolostor helyén áll. Keresztelőmedencéi a 11. századból valók. Az 1790 és 1827 között épült katedrális mellett egy ősi, feltehetően 9. vagy 10. századi kelta kőkereszt áll. A plébániatemplom tornya valamikor a 12. században John de Courcy várának a tornya volt.

Liffey Sunset a la Nokia - Dublin, Ireland (www.flickr.com by féileacán)

Ulster egyik legrégibb városa Carrickfergus. A kikötő mellett álló várat valószínűleg John de Courcy kezdte építeni a 12. század végén. 1210-től kezdve a vár csaknem folyamatosan angol királyok kezén volt. A város St. Nicholas nevét viselő protestáns templomát 1614-ben építették újjá, de az eredeti román stílusú templom maradványai is felfedezhetők rajta. Különösen érdekes a keleti ablak flamand üvegfestménye.
A Belfasttól Londonderrybe vezető antrimi tengerparti úton található Glenarm hangulatos falucskája, melyet egy 17. századbeli, de többször újjáépített várkastély ural. Itt kezdődnek Antrim völgyei (glens of Antrim), szám szerint kilenc, és mindegyik szép sétautat kínál, de talán a leglátványosabb Glenariff Cushendal falu mentén húzódik. Közelben halad az Óriások útja (Giant’ Causeway). Causeway Headnél kezdődik egy különleges természeti képződmény: az útvonal tulajdonképpen egy hatalmas megkövesedett lávafolyam, amely mintegy 40 000 különböző nagyságú és alakú bazaltoszlopból áll. Leglátványosabb közülük a sziklás part tetején, 60 oszlopból álló Giant’s Organ (az óriás orgonája). A sziklák tetején végig lehet sétálni, de ugyanilyen látványos, ha a tenger felől, csónakon közelítjük meg a természeti csodát. Coleraine ősi települése már az 5. században is lakott volt, itt ált a pikt királyok palotája, melynek helyén később, a 13. században épült fel a Kilsanctan-kastély.

Londonderry a Foyle folyó partján a torkolathoz közel fekszik. Érdekes, régi város, mely megőrizte 17. századi hangulatát. Ekkor épültek városfalai eredeti bástyáival. Ezekről a bástyákról verték vissza a város védői 1688 és 1689-ben hét hónapon keresztül II: Jakab csapatainak támadását. A város eredete 546-ra nyúlik vissza, amikor St. Columba kolostort alapított itt, valószínűleg a mai katedrális helyén.  A 9.-10. században sokat háborgatták a vidéket a portyázó vikingek, de ekkorra már Írország egyik legfontosabb városa volt. Ekkor gael nyelven Dorie-nek nevezték a várost. I. Jakab protestáns telepeseket hívott ide 1613-ban Londonból, ekkoriban kezdték el Londonderrynek hívni. A városfalak építésének költségét, amely tekintélyes volt, London városa viselte.

A közelben fekszik Armagh városa, amely egy meredek dombon épült, s neve is dombra utal, kelta nyelven Ard Macha annyit jelent, mint Macha-domb. Itt volt Ulster királyainak fővárosa, s St. Patrick is azért alapított itt kolostort, hogy felvegye a harcot a pogánysággal. Armagh már Írország legfontosabb vallási központja volt az 5. században, katedrálisa Ulster legrégebbi temploma, egy része feltehetőleg a 8. századból származik. A jelenlegi katedrálist a 13. században kezdték építeni, s a 18. században restaurálták. A templomban egy 9. századból való csonka kelta keresztet őriznek. A St. Patrik nevét viselő katolikus katedrális a 19. század második felében épült.
Észak-Írország tóvidékét, melyet Európa egyik leghíresebb természeti szépségeként tartják számon. Két tóból áll, az Upper és Lower Lough Erne (Felső- és Alsó-Erne-tó). A két tó közötti szigeten fekszik a grófság székhelye, Enniskillen. A szigeten valamikor az ír Magurie család erődítménye áll. I. Jakab írországi hadjárata után angol telepesek népesítették be. A sziget legmagasabb részén fekszik az 1842-ben, a korábbi templom helyén épült katedrális. A város arról is híres, hogy Oscar Wilde az 1777-ben épült Royal School-ban (Királyi iskola) tanult. Innen csónakkal lehet eljutni Devenish szigetére, ahol egy 6. századi kolostor romjai találhatók. A romok közül emelkedik ki az Ír-szigetek egyik legszebb, a 9. században épült kerek tornya.