SUSSEX tengerparti lankás dombvidéke, ahol az ásatások eredményei szerint már ötezer évvel ez előtt is legeltette juhait a kőkorszaki ember, a legkellemesebb kirándulóhelyek egyike Angliában. A déli és északi dombvidék (South Downs, North Downs) között húzódott egykor hosszan (a mai Kent, Surrey, Hampshire grófságokba is átnyúlva) a Wealdnek nevezett erdőrengeteg. Ma dombhajlásokba bújt kedves falvak, regényes udvarházak, gazdaságok, gyümölcsösök, komlóvetések és szórványos erdőkkel tarkított területet találunk itt. A római korban a Weald fái táplálták Sussex vaskohóit, a 16-17. században szálfáiból építették az angol flotta hajóit, VII. Henrik uralkodásának idején. Sussex északi részén még fennmaradtak az összefüggő és vadban gazdag erdőségek, bár ezek jórészt fenyőerdők, és csak a helységnevek emlékeztetnek az egykori rengeteg tölgy-, bükk-, nyír- és kőrisfákra, a –fold végződésű települések pedig megőriztek egy régi szász szót, az erdei tisztásokra (pl.: Chiddingfold)
A sussexi part, amely 150 km hosszan húzódik, két végét, két kikötő Rye és Chichester jelzi. Keleten Rye festői fekvésű városa egészen a 19. századig kikötőnek számított, amíg vissza nem húzódott a tenger 1823-ban. A sorsára hagyott város ma történelmi emlékeiből él. Szinte minden utcája külön szépség, így nem lehet csodálkozni azon, ha sok művész telepedik le a dombon fekvő városra. Korábban, az angolszász időkben, a várost egyébként víz vette körül (rye=sziget), ma viszont a Rother-folyón lehet eljutni a 3 kilométerre fekvő kikötőig. A kisváros érdekessége a normann eredetű templomon található 1560-ból származó óra, amely valószínű a brit szigetek legrégebbi órája, mely még ma is működik.
Az ősi és hangulatos erődváros a 14. században csatlakozott az Öt Kikötő szövetségéhez. A Rother folyó ugyanis 1287-ben egy hatalmas vihart követően új irányba fordult és Rye-nál érte el a tengert, így a következő három évszázadban Rye a Csatornapart fontos kikötője volt. Ma a város 3 km-re fekszik a tengerparttól. Rye-ban élt Henry James író, a Lamb House-ba, amely 1722-ben épült, és I.György egy éjszaka idemenekült a vihar elől.
A sussexi tengerparton már a római korban is voltak települések, mint például Pevensey, a római Anderida, de ezeket ugyan az a sors érte, mint Rye kikötőjét. Amint a tenger visszavonult, elvesztették jelentőségüket. s a régi kikötővárosra már csak néhány szép régi épület emlékeztet.
A tengerparti út egyenesen halad végig Eastbourne-ig (Hastingstől 27 km-re), a déli part legjelentősebb üdülőhelyéig, melyet a szárazföld felől zöld dombvidék véd. Eastbourne régi település, már Hódító Vilmos korában is állt itt halászfalu, jelentősége azonban a 19. században nőtt meg, amikor divatos üdülőhellyé épült, 5 km-es sétánnyal, homokos-kavicsos stranddal, mólója végén színházteremmel. Múltjára egy késői normann templom emlékeztet. Eastbourne után 4 km-re egy 80 m-es sziklafal aljában egy világítótorony található, itt ér véget a sussexi dombvidék.
Lewes, Sussex régi fővárosa, ma már csak 14 000 lakossal dicsekedhet. Meredek utcái, favázas és György-stílusú házai régi dicsőségről árulkodnak, kastélya a város normann hódítás utáni megnövekedett jelentőségéről beszél. A kastéllyal szemben található Barbican House ad helyet a Sussexi Archeológiai Társaság gyűjteményének, mely a történelem előtti, római és angolszász anyagával ad áttekintést a grófság történetéről. A kastély közelében a High Street-en lévő St. Michael Church tornya is a normann korból való. Sokan harcoltak az Ouse folyó partján álló városért, amely stratégiai pont volt. Az utolsó emlékezetes csatát III. Henrik és Simon de Monfort vezette bárók vívták, ahol a király csapatainak vereségét követően a part menti élet felélénkült.

South Coast Track (www.flickr.com by thedanphotos)

Kelet-Sussexben, Robertsbridge mellett található. A széles várárok vízében tükröződő, 14. század végén épült vár az egyik legregényesebb Angliában. Korábban úgy vélték, hogy a fenyegető francia támadás kivédésére épült, de valószínűbb, hogy egy angolszász lovag lakóvára volt. A várat a polgárháború alatt Cromwell katonái véres ostrom után bevették, és lerombolták a tetejét. Ezt követően lakatlan maradt, ám a kövek ellenálltak az idő vasfogának. 1919-ben Lord Cruzon a tető kivételével felújította várat és a nemzetnek ajándékozta azt. Brighton a Brit-szigetek legnagyobb és legnépszerűbb fürdőhelye, melyet Tengerparti Londonnak is neveznek. A város összeolvadt testvérvárosával Hove-val. Már a római korban is állt itt település, ám nyoma sem maradt a kis halászfalunak, amelyet a 18. században a lewesi Russel doktor „fedezett fel”. Tengervizének üdítő erejét, levegőjének frissességét hirdette, amely akkor vált igazi vonzóerővé, amikor 1783-ban a walesi herceg, a későbbi IV. György itt telepedett le, s megépítette a Királyi Pavilont (Royal Pavilion) keleti stílusban, ahol gyakran maga is keleti ruhában jelent meg. Ma konferenciákat és kiállításokat rendeznek itt. A város gyorsan fejlődött, s a régens-stílusú házak tanúskodnak arról, hogy a herceget, a későbbi uralkodót szép számban követte az előkelő londoni társaság. Brightonban van múzeum, képcsarnok, akvárium, uszoda és lóversenypálya is. A régi városrész középkori eredetű utcácskái régiségboltokkal és teázókkal, nagyon hangulatossá teszik a várost. Levegője valóban kellemes, hiszen a város mögött húzódó dombok gyakran feltartják a szárazföldön gyülekező ködöt, tengerpartja dagály idején azonban nem alkalmas a fürdésre. Nyolc kilométeres tengerparti sétánya, melyen két móló áll, mindegyiken színházteremmel, bizonyítja, hogy Brighton, az egykori királyi üdülőhely a sussexi tengerparti fürdők királya. Ha nem főszezonban érkezünk, akkor tapasztalhatjuk, hogy Brighton a nyugdíjasok városa, tengerpartján plédekbe csavarva idős hölgyek és urak élvezik az előbukkanó napot, a tenger felől érkező sós szelet és a tengerparti London Viktória királynő korára emlékeztető hangulatát. Ezt a fajta nyugalmat zavarja kissé meg az 1960-as években alapított Sussexi Egyetem, amely új színt ad ugyan a városnak, de veszélybe sodorja a városka poros tradícióit. A Királyi Pavilonról illik még szót ejteni. Mivel a 18. század közepén, amikor a tengeri fürdőzés divatba jött, a vidám városkát a walesi herceg, a későbbi IV. György is megkedvelte és Mrs. Fitzherberttel 1785-ben kötött titkos házassága után ideköltözött egy partközeli házba, amelynek kibővítésével Henry Hollandot bízta meg. Az egyre fényűzőbb hercegi mulatságokhoz azonban sokkal tágasabb és elegánsabb termekre volt szükség, ezért 1815-ben John Nash-el az épületet keleties stílusú palotává alakíttatta. A Királyi Pavilon 1822-re készült el. Viktória királynő viszont olyannyira nem kedvelte, hogy le akarta bontatni, míg végül 1850-ben eladta a városi tanácsnak. Brightonból a tengerpart mentén tovább indulva nem hoz sok újdonságot a táj. Kisebb-nagyobb üdülőhelyek váltakoznak tengerészsétányokkal és mólókkal. A nagyobb helyek közé tartozik Worhing 99 600 lélekszámú városa, amely rangban ugyan elmarad a 156 000 lakosú Brighton mögött, de kellemes klímájával egyre több állandó letelepülőt vonz. Worthing a legtöbb napsütést élvező helyek közé tartozik a Brit-szigeteken. Littlehamptonon keresztül vezet az út Bognor Regis-be, amely királyi jelzőjét onnan kapta, hogy 1928-ban V. György király keresett itt gyógyulást hosszabb betegség után. Ez a királyi látogatás éppen úgy hozzá járult Bognor felemelkedéséhez, mint százötven évvel korábban a walesi herceg látogatása Brightonban. A ma 22 000 lelket számláló gyorsan fejlődő modern üdülőhely lett. Nyugaton a sussexi tengerpart utolsó városa a székesegyházáról híres Chichester (eredeti neve Regnum), melynek római falai fennmaradtak. A város ugyan 9 km-re van a tengertől, de Selsey folyó torkolatánál kiképezett csatornában saját kikötője van. A város volt Néró utódjának Flavius Vespasianus főhadiszállása a római időkben. Õ győzte le Boadiceát, az icenusok fellázadt törzsének királynőjét, akinek ma a londoni Westminster-híd mellett áll a szobra. Chichestert a rómaiak Regnumnak nevezték, feltehetőleg a Regnii-nek nevezett brit törzsről. Mai nevét a déli szászok első királyának, Cissának nevéről kapta (Cissa-chester – Cissa vára). Katedrálisa, mely nem tartozik a legszebbek közé Britanniában, ám különleges három okból? Harangtornya különálló, hajójának kettős oldalhajói vannak, s tornya az egyetlen olyan katedrálistorony, mely látható a tengerről. A torony másik érdekessége, hogy bár Sir Christopher Wren építette újjá, 1861-ben megroggyant, és függőlegesen belezuhant a templomba. Ismételt újjáépítése 1867-ben fejeződött be.

Three-Day Kayak and Hiking Tour of the Channel Islands (www.flickr.com by mikebaird)

A város közepén álló 1500-ból származó Market Cross egy nyolcszögletes épület, mely fedelet adott a vásárra érkező falusiaknak. Chichester alighanem legérdekesebb ám meglehetősen elrejtett látnivalója Anglia legrégebbi menháza (almshouse) a St. Mary’s Hospital. Eredetileg 1229-ben apácakolostornak épült, majd kórházzá alakították. Fő helyisége egy 14. századi terem impozáns fafaragású tetőzettel. A kápolnára nyolc szoba nyílik, így az ápoltak misét tudtak hallgatni anélkül, hogy elhagyták volna ágyukat.
Fontos még megemlíteni Arundel Várát, amely a folyóparti kisvárosban Arunban található és ez a harmadik legrégebbi vár Britanniában. Arun Nyugat-Sussex-ben található, s az aruni dombtetőn álló csipkézett falakkal körülvett várát még a normannok építették. A 16. században Norfolk nagyhatalmú hercege szerezte meg a várat. Az eredeti falakat Cromwell csapatai gyakorlatilag teljesen lerombolták, de később újjáépítette a várat az ország legrégebbi katolikus családja, s leszármazottaik azóta is itt élnek. A várkastély belső termeit a 19. században az akkor divatos neogótikus stílusban átalakították. A várban áll Szt. Miklós temploma, amelynek kis katolikus Fitzalan-kápolnáját még a vár első tulajdonosai a Fitzalánok építették a templom keleti oldalához 1380 körül. A ma is jelentős kikötők azonban már a Sussexszel szomszédos Hampshire területére esnek: a Nelson emlékét őrző Portsmouth, ahol az admirális Trafalgarnál győztes flottájának zászlóshajója a Victory közelében modern hadihajók horgonyoznak. A Victory fedélzetén szerény emléklap jelzi azt a helyet, ahol 1805 október 24-én Nelson admirális halálos sebet kapott. A Victory Museumban Nelson relikviái mellett tengerészeti emlékek is láthatók. Portsmouth negyedmilliós városa a Brit-szigetek legfontosabb hadikikötője. A város Portsea szigetén fekszik, amit közúti és vasúti hidak kötnek össze a szárazfölddel. Nyugati oldalán van Portsmouth Harbour (kikötő), a keletin pedig Langstone Harbour. S bár a 16. század közepén már királyi kikötő volt itt, igazi fejlődése a 19. századra tehető. A Flagship Portsmouth Victorygate zászló alatt a dokkok jelentik Portsmouth történelmi központját, és itt található a legtöbb nevezetesség is, többek között a három híres csatahajó, amelyek közül a HMS Victory (HMS = Her Majesty’s Ship azaz Õfelsége Hajója) már tettünk említést. Időben kicsit korábban, VIII. Henrik idejében Portsmouth kikötőjében, a király szeme láttára süllyedt el a kikötő előtt a Tudor-flotta büszkesége, a Mary Rose, amikor kifutott 1545-ben a franciák ellen. A hajót 1982-ben emelték ki a tengerből és sok ezer felszínre hozott tárggyal együtt ma páratlan betekintést ad a Tudor-kor tengerészeti életébe. A HMS Warrior pedig a világ első páncélozott hadihajója volt. A D-Day Museum a szövetségesek Overlord fedőnevű normandiai partraszállásának (1944. június 6.) állít emléket. A kiállítás középpontjában a Királyi Kézimunka Iskolában öt évnyi munka után 1968-ban elkészül Overlord Embroidery áll: a 83 m hosszú falikárpit 34 mezője a II. világháború legfontosabb eseményeit örökíti meg. Portsmouth szülöttére, Charles Dickensre is emlékeztet egy múzeum, a központtól délnyugatra. A régi városrész főutcáját a második világháborúban – régi tengerészeti emlékeivel együtt – csaknem teljesen elpusztult. A főutca végén található a 15. században épült Round Towertől sétány vezet a tengerpart és a Portsmouth-szal egybeépült divatos fürdőhely, Southend felé, melynek strandjáról indult több ezer brit katona 1944 júniusában, hogy részt vegyen az invázióban. A 3. századi erődítmény a kikötő északi végében a Portchester Castle a rómaiak tengeri védelmi rendszerének legszebb észak-európai példája. Falai között építették fel később a normannok a templomukat és azt a várat, amelynek mára csak az öregtornya maradt meg. A 18-19. században hadifoglyokat őriztek itt, falakba vésett neveik ma is kivehetők. A VIII. Henrik építette Southsea Castle megmaradt kerek tornyáról és erődítményeiről szép kilátás nyílik a környékre, s a Brit-szigetek egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, Wight-szigetére (Isle of Wight), melyet a viktoriánus korszak fedezett fel, mint üdülőszigetet. A sziget kelet-nyugati irányban csupán 36 km, észak-déli irányban pedig 21 km hosszú, csaknem 100 km-ese a tengerpartja. Klímája enyhe, tájai változatosak. Átlagos távolsága a szárazföldtől 9 km, amelytől a Solent- és a Spithead-csatorna választja el. Az enyhe klímát annak köszönheti, hogy két óceáni áramlat találkozik itt egymással, melyre már a 8. században is felfigyeltek. Korábban a szigetet erdő borította, de fáit felhasználták a portsmouthi hajóépítő műhelyekben. A sziget déli része dombos, főleg a Sziget hátának (Back of the Island) nevezett partrész, melynek falai nagyon látványosak. A rómaiak az itt élő brit törzsről (Vitae) nevezték el a szigetet Vectisnek. A római jelenlétet a több helyütt fellelt római kori maradványok bizonyítják. Később angolok, majd dánok szállták meg és a normann hódítást követően hosszú ideig független lordok uralták. Viktória királynőnek több mint ötven évig volt a sziget északi részén a téli lakhelye, East Cowes-ban, és itt is halt meg 1901-ben. A Newporttól 8 km-re található Cowes látnivalója az Osborne House, amely Viktória királynő egykori lakhelye. Az Osborne House-hoz csatolt Swiss Cottage (svájci ház) a gyerekeknek épült, hogy ott játszhassanak. Ma múzeum, ahol megtekinthető Viktória királynő kerekes fürdőkabinja is, amely arra szolgált, hogy illendően mehessen le a tengerpartra fürödni.

South Coast Track (www.flickr.com by thedanphotos)

Ezen kívül fontos még megemlíteni a VIII: Henrik korában épült kastélyt, mely az 1812-ben alapított, s a világ legexkluzívabb klubjának tartott Royal Yacht Squadron székhelye. Az augusztus első hetében tartott Cowes Week (Cowes hete) regattája ide gyűjti az előkelő társaság krémjét.
A sziget bejárata Ryde kikötőjében található. A városkának jó szállodái és üzletei vannak. Binstead híres kőbányáiból szállították a követ a winchesteri katedrális építéséhez; az egykori cisztercita templom maradványaira alapozott apátsága (Quarr Abbey) is őrzi a bánya emlékét (quarry = kőbánya). A Ryde-tól délkeletre fekvő Bembridge, normann templomával a sziget egyik legrégebbi városa, és a környék római ásatásai a legeredményesebbnek mutatkoznak egész Angliában. A sziget fővárosa Newport, amely a sziget egyetlen jelentősebb folyójának, a Medinának a torkolatában fekszik. A város fölött a dombra épült Carisbrooke Castle uralkodik, a sziget kapitányainak és kormányzóinak egykori székhelye. A várfalakról és az öregtoronyból gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Itt tartották fogva I. Károlyt, akinek 1647-es szökési kísérlete kudarcba fulladt, mert beszorult az ablakrácsok közé. A várbástyája normann, épületeinek javarésze a 13. századból való. Hampshireben található még Southampton, ahol nagy óceánjárók horgonyoznak, s a Brit-szigetek legnagyobb kikötőjeként vált ismertté. Alkalmasságát már a rómaiak felfedezték, s az 5. század végén itt szálltak partra a szász honfoglalók, majd 980-ban dánok rombolták le az itt álló Hampton városát. A város neve harcokkal kapcsolódott össze az elkövetkező ezer évben is. A legtöbb háborúba innen indultak és ide érkeztek meg a csapatok; legutóbb 1944-ben innen indultak a partraszállást végrehajtó hadak. A második világháború alatt a várost súlyos bombatámadások érték, de jó néhány régi épület és emlékmű megmaradt. Innen indult útnak a Mayflower Zarándok atyákkal a fedélzetén, hogy felfedezzék maguknak és megtelepedjenek az Újvilágban. Innen indult el tragikus útjára a Titanic is, amely 1912-ben jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Ma a város neve a személyszállító hajózással kapcsolódik össze. Tengerészeti Múzeumában a southhamptoni kikötőből induló két híres hajó mellett a látogatók megismerkedhetnek több tengerjáróval is, amelyeken a 20. század első felében utaztak. A város középkori városfalainak maradványai mentén sétaút vezet. A Fő utca (High street) végében Anglia legszebb régi városkapuja a Bargate áll. Hengeres tornya a 13. században épült, a falait díszítő címereket a 17. században faragták. A hampshire-i partvidék háttere a New Forest (Új Erdő), amely Southamptomból könnyedén elérhető. Eredete a normann hódításra nyúlik vissza: ez volt Hódító Vilmos kedvenc vadászterülete, s mintha ide, a normannok ültette erdőbe települtek volna át a Weald kipusztult tölgy-, bükk-, nyír- és kőrisfái, melyek között szabadon és háborítatlanul élnek az őzek és a félvad pónilovak. Southamptonból London felé 39 km-t kell megtenni, hogy Winchesterbe érkezzünk, mely hosszú történelme során – már a rómaiak érkezése előtt a britek leghíresebb városa volt – mindig megtartotta jelentőségét. Fontos helyőrség volt a rómaiak idején, vászonnal, szövettel és kutyákkal látta el a város a római császárt. A 6. században, amikor Egbert uralmát egész Angliára kiterjesztette, Winchester lett az ország fővárosa. A dán hódítók elpusztították, ám a nyomukban érkező normannok felismerték jelentőségét és nagyarányú építkezésbe kezdtek. Legnevezetesebb építménye a katedrális, melyben a Westminister Abbey után a legtöbb – összesen 35 – angol uralkodót koronáztak, közülük 20 itt is nyugszik. Winchester katedrálisa a második legnagyobb (180 m) középkori katedrális Európában (az első a római Szent Péter-bazilika). 1079-ben kezdték építeni, melyből a normann kereszthajók maradtak meg.

Hastings, Minnesota (www.flickr.com by Punchup)

Az épület többi részében a korai angol és a perpendikuláris stílus keveredését figyelhetjük meg. A presbiterium körül hat szász és dán király koporsóját találjuk.  A keleti kereszthajó és az egykori káptalan (Chapter House) normann íveit összekötő átjáró fölött könyvtár található a 12. századból, melyet 1668-ban építettek át. A könyvtár 4000 kötettel rendelkezik, közülük néhány ritka kéziratot is tartalmaz. Legértékesebb darabja egy gyönyörűen illusztrált 12. századi vulgáta. A katedrális udvarát részben a régi kolostor falai veszik körül. Érdemes megtekinteni a gótikus favázas 14. századi Pilgrims’ Hall-t (Zarándokok Csarnoka), és a 18. századi Pilgrims’ Schoolt (Zarándokok Iskolája). A székesegyház területét a King’s Gate-n (Királyi kapu) keresztül hagyjuk el. Winchesterben található Anglia egyik legrégebbi magán középiskolája a Winchester College, melyet William of Wykeham alapított 1382-ben. A magániskola a későbbi híres angol magániskolák példájául szolgált. Itt is 70 a bentlakó diákok száma, mint Etonban, a bejáró diákokat itt commonersnek neveznek, 450-en vannak, és a Kingsgate Street-en laknak a mesterek felügyelete alatt. Mivel Wykeham alapította Oxfordban a New College-ot, a két intézmény között a mai napig szoros a kapcsolat. A College Street túlsó oldalán találhatók a Wolvesey Castle romjai. Az eredeti épületet 1129-ben Henry de Blois püspök kezdett el építtetni, de restaurálásához csak az 1970-es évek végén kezdtek hozzá. A szomszédos palotát (Wolvesey Palace) valószínűleg Sir Christopher Wren tervezte a 17. században – megmaradt szárnya ma püspöki rezidenciaként szolgál. A régi városfal és az Itchen folyó között hangulatos sétány visz a Stoke Bridge felé, ahol a régi város főutcája kezdődik. A főutca végén a West Gate található, melynek boltíve a 13. században, felső része a 14. század végén épült, ma múzeumként funkcionál. Helységeiben, akárcsak a londoni Tower börtöneiben, 15-16. századbeli foglyok falba vésett üzenetei olvashatók. Innen a Castle Hill-nek nevezett várdombra érünk, melynek utcája vezet el az egykori várhoz, amelyet Hódító Vilmos építtetett, III. Henrik fejlesztett tovább. A polgárháború idején azonban, amikor Cromwell elfoglalta, a vár elpusztult. Csak a nagyterem (Great Hall) maradt meg egy hatalmas tölgyfa asztallal, mely a hagyomány szerint azonos a legendás Arthur király s 24 lovagjának kerekasztalával. A régi várost az Itchen és a vasút zárja le. Ezen határokon túl már a modern városrészek kezdődnek. A New Forest-et Winchesterből is felkereshetjük. Londonból Hastingsbe a Charing Cross pályaudvarról induló vonattal jutunk, amely 100 km-re fekszik a fővárostól. Út közben érdemes megállni Sevenoaksban, ami azonban még Kent grófsághoz tartozik. Templomával szemben kezdődik Lord Sackville birtokának, az ún. Knole-nak a bejárata. Hatalmas parkja ősrégi fáival nyitva áll a látogatók előtt. Érdemes megtekinteni a kastélyt is, melynek 7 udvara a hét napjaira, 52 lépcsőháza az év 52 hetére, és 365 szobája az év napjaira utal. Knole House az Angliában a látogatók előtt megnyitott kastélyok közül az egyik leglátványosabb. Az épület különböző részei a 15., 16. és a 17. századból származnak, termeiben sok műkincs található. A városkából tovább haladva Tonbridge-be jutunk, melyek vára a normann hódítás után épült őrhelyül a Londonból a tengerpartra vezető út mentén, s egyben a Medway folyó vidékét is uralta. A várból csak a főkapu maradt meg, amelyet viszont a korabeli normann építészet egyik legszebb emlékének tartják. Megmaradt még a külső fal és az udvar egy része. Hastings két helység egyesüléséből jött létre, így a 72 000 lakosú üdülővárost Hastings and St. Leonardsnak nevezik. A város promenádja 5 km hosszú, két tengerbe nyúló mólója van. Hastingsban nem találunk emlékművet Hódító Vilmos 1066-os partraszállásáról, csak a Hastings és Eastbourne között egy Norman Bay (Norman-öböl) feliratú szerény tábla emlékeztet a helyre. Hastings különlegessége az Angliában egyedül álló, fából készült hálószárító házai (Net houses), amelyet a Spanyol Armada idekerült matrózai honosítottak meg. A város romantikus képét a domb tetején álló normann vár romja koronázza. A kilátásért érdemes felkapaszkodni a dombtetőre. Aki azonban a normann partraszállás emlékeire kíváncsi, Battle-ba kell mennie.Battle-nél ütköztek meg ugyanis Harald angol király csapatai a partra szálló normannokkal. Itt dúlt a „hastingsi csata”, bár Hastings 9 km-re van innen. Itt győzött Hódító Vilmos, aki I. Vilmos néven Anglia királya lett, és aki a meghódított angolszászokat és dánokat egybeforrasztotta azokkal, akik részt vettek Anglia meghódításának merész vállalkozásában: a normannokkal és a franciákkal. Ma nemcsak a város neve emlékeztet a csatára (battle = csata), hanem az apátság, amelyet Hódító Vilmos alapított győzelme színhelyén. A városka favázas házai azonban a 16-18 század virágzó vasiparára emlékeztetnek.

Pevensey Castle (www.flickr.com by d0bb0)

Legszebb közülük a főtéren álló Pilgrim’ Rest (Zarándok-pihenő) nevet viselő 1420-ból származó, eredetileg vendégház, amely ma is működő vendégfogadó, s mint ilyen, a legrégibbnek számít Angliában. Vilmos megfogadta, hogy ha győz a csata helyén apátságot emeltet. 1076-ban már állt az oltár ott, ahol Harald király elesett, s az építkezés még Vilmos életében befejeződött. A templomból azonban kevés maradt fenn, mert VIII. Henrik leromboltatta, s helyét eladományozta. Fennmaradt azonban a 14. századból való gyönyörű főkapu négy nyolcszögletű toronnyal. A romokból a legjelentősebb, a barátok egykori hálótermének ma tető nélküli álló része. Később az egykori apátságot eladták a Webster családnak, akik leányiskolát építettek ide. Hétköznapokon megtekinthető az udvar, az épületek belseje azonban nem. A látogatót egy 1903-ban emelt kőoszlop emlékeztetni a magánház udvarában arra a helyre, ahol az angolszász király elesett.
A Csatorna-szigetcsoport (Channel Islands) területe közel 200 km2, lakosainak száma 110 000 fő. A Channel Islands tulajdonképpen egy szigetlabirintus, melynek jelentős hányada csak apály idején bukkan a víz színe fölé. Közelebb van Franciaországhoz, mint Angliához, ám történelmileg már régen elszakadt a kontinenstől és Franciaországtól.
Victor Hugo egy ideig száműzetésben élt először Jersey majd Guernesey szigetén, „gyönyörű tengeri kerteknek” nevezte el a szigeteket. Homokos strandjaival és festői szikláival valamint történelmi emlékeivel izgalmas turistalátványosságként kínálkozik.
A sziget már a történelem előtti időkben is lakottak voltak, ezt ősember- és mamutcsontok is bizonyítják. Időszámításunk előtti 2000-ben fennmaradtak az ibériai őslakók kőszerszámai is. Az ibériaiakat a gallok, majd a rómaiak követték, i.sz. 933-ban pedig a viking birodalomhoz csatolták a szigeteket az elkövetkezendő 270 évre. A függetlenségét folyamatosan megőrizni próbáló Csatorna-szigetcsoport fokozatosan alakította ki helyi alkotmányát, mely szerint a szigeteken a nagybirtokosok által választott bírák (jurats) gyakorolták a hatalmat. A királyt – hercegi minőségben – kezdetben egy, később két helytartója képviselte, egy Jersey szigetén, egy pedig a többi szigeten.
A folyamatos viking, később francia és skót betörések miatt, melynek során házakat gyújtottak fel, gyilkolták a lakosságot, VI. Sixtus pápa 1484-ben pápai bullában kiközösítéssel és vagyonelkobzással fenyegette meg mindazokat, akik ilyen bűnöket követnek el a szigeteken. Ez a pápai nyilatkozat – leszámítva a polgári forradalom idejét – semlegességet biztosított a szigeteknek 1689-ig. A szigetlakók egészen a napóleoni háborúkig csempészettel és kalózkodással „foglalkoztak”, és ellenálltak az angol vámrendszer bevezetésének. A 19. században már áttértek a békés tengeri kereskedelemre, majd az angol piacok számára kezdtek el mezőgazdasági cikkeket termelni, s ezen kívül a növekvő idegenforgalom fokozta bevételüket. Az I. világháborúban nem szenvedtek el támadásokat, ám a másodikban hosszú német megszállás alá kerültek, és csak a háború befejezésének napján, 1945. május 9-én szabadultak fel. A 20. század második felére módosították a szigeten uralkodó szokásjogokat. A helytartók a ma is képviselik az uralkodót, ám a juratok elveszítették hatalmukat, s ma már csak, mint bírák tevékenykednek. A helyi törvényhozó testületnek ma már csak választott tagjai vannak; határozataik csak akkor válnak törvénnyé, ha azokat a brit uralkodó vagy a Titkos Tanács jóváhagyja. A helytartónak csak felszólalási joga van, szavazati joga nincs. Guernesey kivételével, ahol az angol 1946 óta hivatalos nyelv, a francia nyelvet használják a közigazgatásban (bár terjed az angol), és gyakori a normandiai francia tájszólás. A szigetek közül Jersey a legnagyobb, lakosainak száma hozzávetőlegesen 60 000 fő. Északon sziklás partok találhatók másutt jobbára homokos, strandolásra kitűnően alkalmas partszakaszokat találunk. A sziget fővárosa a 30 000-es St. Helier. Nevét az 1150 körül a környéken épített apátságról kapta. A helyi múzeum melletti dombon áll a napóleoni háborúk idején, egy esetleges partraszállás visszaverésére épült erődítmény, a Fort Regent.  A kikötőből dagály idején hajóval, apály idején egy 1 km-es úton az Esplanade sétányról közelíthetjük meg az 1590-1601 között épült kastélyt, amely Erzsébet királynő nevét viseli. A kastély az egykori apátság helyén áll. A Channel Islands második legnagyobb szigete a csaknem háromszög alakú Guernesey. Lakossága a hozzá tartozó szigetekkel együtt nagyjából 50 000 fő. A sziget belsejében kevés a látnivaló. Fővárosa Saint Peter Port, 20 000 főt számlál, és csaknem teljesen gránitból épült. Múzeumában a történelem előtti temetkezőhelyekből feltárt tárgyak láthatók nagy számban. Victor Hugo a Hauteville House-ban élt 1855-1870 között és itt írta a Nyomorultakat. A ház berendezése ma is olyan, mint az író száműzetése idején. A Csatorna-szigetek közül a legszebb Sark. Mindössze öt és fél km hosszú és két és fél km széles szigeten nincsenek falvak, a turistákat szállodák vagy családi panziók várják. Alderney szigete van a legközelebb a francia partokhoz, mindössze 15 km-re. Egyetlen érdekessége az erődítmények sorozata, melyek közül a legújabbakat a németek építették.