Oxford University - Museum of Natural History (www.flickr.com by Prabhu B)

A Temze-völgyének egyik legjelentősebb városa Oxford. A várost híres egyetemével azonosítjuk, pedig már öt évszázaddal az egyetem megjelenése előtt is létezett és stratégiai fontosságú átkelőhely olt a nyugat felől Londonba vezető úton. Neve is erre utal: „a ford for oxen” (ökörgázló). A város első tudósai, akik az egyetemet alapították, Franciaországból jöttek 1167-ben. Ma hírét nemcsak az innen kikerült diákok öregbítik, hanem ipara is, pontosabban autógyártása is. 134000 lakosával így nem csupán egyetemi, hanem ipari város is.
Az kétségtelen azonban, hogy a város történelme szorosan kapcsolódik az egyetemi élettel. Az egyetem kezdetét megelőző évszázadokról keveset tudunk. Oxford szász alapítású város, az Isis és Cherwell folyó között terül el, s a két folyó védelmében jól megerősített várossá lehetett kiépíteni. A Mercia és Wessex határán fekvő város egyre jelentősebb szerepet játszott a történelemben. A normann hódítás idején – a gyakori dán betörések következtében – házainak fele romokban hevert. Hódító Vilmos azonban megerősítette Oxford védelmi rendszerét és várat építtetett. Az egykori városfalak ma is láthatók a New College (Új Kollégium) kertjében.
Az egyetem eredete még a normannok előtti időkre nyúlik vissza, és a vallásos közösségekben keresendő. Oxford egyetemét 1214-ben ismerte el a pápa. A 13.-14. században – akárcsak Cambridge-ben – gyakoriak voltak az összecsapások a helybeli lakosok és a diákok között.
Ma Oxford fő látványossága a harminchét kollégiuma, melyek közül több is a 13. és a 16. század között épült, s mind a városközpont körül csoportosulnak. Mivel abban az időben az oktatás és a tudományok művelésének lehetősége gyakorlatilag teljesen az egyház kezében volt, a kollégiumok a kolostorok mintájára épültek, és gyakran gyönyörű parkok vették körül őket. Az elmúlt évszázadok átépítései ellenére legtöbbjük megőrizte eredeti szépségét.
A diákok az egyetemen hallgatják az előadásokat, ott teszik le a vizsgákat, az egyetemtől kapják a diplomát, de képzésük és társadalmi életük elsősorban saját kollégiumaikon belül zajlik, s rendszerint annak a falai között laknak az egyetemi évek alatt. Az egyetemi hagyományok nagy része évszázadokra nyúlik vissza, mint a diplomaosztás, melynek nyelve ma is latin.
Oxford (akár Cambridge) kollégiumai adták a Brit Birodalom, később a Brit Nemzetközösség, s ma Nagy-Britannia vezető garnitúráját. Az itt végzettek egész életükben összetartanak, ha másról nem, jellegzetes kiejtésükről felismerik egymást.
A London felől érkező út a Magdalen Bridge-n vezet keresztül a Cherwell folyó felett. A híd túlsó oldalán emelkedik a Magdalen Tower (torony), amely 1500 körül épült, amikor Wolsey, a későbbi kardinális volt a Magdalen College pénztárosa.
A Fő utcán végighaladva (High Street) először a Queens College-ot láthatjuk, amelyet 1340-ben alapított III. Edward feleségének, Philippa királynénak káplánja. A főbejárat felett egy női szobor találhatót, amely II. György feleségét Caroline-t ábrázolja, mivel az ő uralkodása alatt építették fel az új kollégiumot. A könyvtár, a kápolna és a nagyterem Christopher Wren műve. A Fő utcából nyílik a Queens’ Lane, melyen a St. Edmunds Hall az egyetlen megmaradt középkori, a kollégiumokat megelőző korból való diákszállás.
Az All Souls College-t Canterbury érseke alapította 1437-ben, ez az egyetlen kollégium, amelynek nincsenek hallgatói; 50 ösztöndíját főleg jogászok kapják. A kollégium kápolnája 1300 körül épült, dekoratív stílusú tornyáról híres, a templom főépülete a 15. századból való.
Az 1509-ben alapított Brasenbose kollégium diákjai közül kerülnek ki a leghíresebb oxfordi evezősök.
A Merton Streeten található két híres kollégium, a Chorpus Christi College, amelyet 1516-ban alapítottak. Udvarában, ahova egy szép boltozatú kapu vezet, különleges napóra áll, öröknaptárral, tetején egy földgömbön trónoló pelikánnal. A kápolna oltárképét állítólag Rubens készítette. Szintén a Merton Streeten áll Oxford egyik legrégibb és minden bizonnyal legérdekesebb kollégiuma, a Merton College, melyet Water de Merton, Rochester püspöke s egyben Anglia kancellárja alapított1264-ben a „világi klerikusok”, a kor szakemberei számára. A Merton College hamarosan mintakollégium lett, az itt alkalmazott szigorú elveke más kollégiumok (pl.: Cambridge) is átvették, így jött létre az a viselkedési kódex, mely a „bentlakásos egyetemek” sajátossága.
A High Streetből nyíló Radcliffe Square közepén emelkedik a Radcliffe Camera, a klasszicista rotunda messze látszó óriási kupolájával Oxford legjellegzetesebb épülete, és ma a Bodley-könyvtár olvasóterme. A tér északi oldalán áll a Bodleian könyvtár, a British Museum után a Brit Nemzetközösség második legnagyobb könyvtára. Az 1320-ban alapított könyvtárat V. Henrik testvére Humphrey, Gloucester hercege 1426-ban kibővítette, hogy el tudja helyezni értékes kéziratgyűjteményét. A jómódú tudós, Thomas Bodley 1602-ben újra alapította a könyvtárat, szigorú szabályokat vezetett be, például azt, hogy a könyveket csak helyben lehetett tanulmányozni. A könyvtár ma egyike annak a hatnak, amelynek a Britanniában megjelenő összes kiadványból köteles példányt adnak.
A Broad Streeten található a Balliol College, mellyel szemben kereszt jelzi a helyet, ahol 1555-ben Ridleyt és Latimert s a következő évben Cranmert, mint reformátorokat megégették. Háromszáz évvel haláluk után emelték a St. Giles Street-en a Mártírok Emlékművét.
Oxfordban található Londonon kívül Britannia legjelentősebb múzeuma, az Ashmol Múzeum, az első Angliában, amely eleve múzeumnak épült. Kapuit 1683-ban nyitotta meg a két John Tradescant – apa és fia – „Bárka” néven ismertté vált kiállításával. Távol-keleti és amerikai útjaik során kitömött állatokat és kézműipari tárgyakat gyűjtöttek, amelyhez hasonlót korábban soha nem láttak Angliában. Haláluk után Elias Ashmole megvásárolta a gyűjteményt és az egyetemnek ajándékozta, majd a Broad Streeten felépítette a Régi Ashmole Múzeumot, amely ma a Tudománytörténeti Múzeumnak ad otthont.
Oxford botanikus kertjében, melyet 1621-ben alapítottak él egy alapítás idejéből származó tiszafa. A pompás főkaput Nicholas Stone készítette 1733-ban, költségeit a parkot létesítő Danby grófja fedezte.
Holywell Zenetermet 1752-ben építették, zenei események helyszínének. Ez az épület adott otthont Európa első nyilvános hangversenytermének. Korábban csak magánházakhoz meghívott vendégeknek adatott meg a zene élvezete. Két gyönyörű csillája a Westminster Hall dísze volt.
Az Oxford Múzeum a Viktória-kori városházában jól berendezett kiállítás mutatja be a város és az egyetem történetét. Külön említésre méltó a római korból fennmaradt égetőkemence és a város pecsétje 1191-ből. Érdekesek a korhűen rekonstruált helységek, amelyek közül kiemelkedő az Erzsébet-kori fogadó és a 18. századi diákszoba.
A Broad Street-ről indul az Oxford Story, melynek során a látogatók egy kisvonaton ülve vehetnek részt az időutazáson és közben megismerkedhetnek a modern audiovizuális eszközökkel életre keltett híres történelmi alakokkal.
A Szűz Mária-templom a High Streeten az egyetem hivatalos temploma, és sokak szerint Anglia leglátogatottabb plébániatemploma. Legrégibb részei, köztük a torony, melyről nagyszerűen belátható az egész város, a 13. századból maradtak fenn. Ebben a templomban vádolták meg Oxford három mártírját eretnekséggel 1555-ben.
Az University Museum és a Pitt Rivers Museum Oxford két leghíresebb múzeumának a hatalmas Viktória-kori épület ad otthont. Az üvegtetőt öntöttvas oszlopok tartják. A természettudományi múzeumként működő University Museum legfőbb látványossága a dinoszaurusz csontvázak mellett a kitömött dodó. A repülésre képtelen madárfaj a 17. században kihalt, de halhatatlanná vált, amikor Lewis Caroll (eredeti nevén Charles Dodgson, aki matematikát tanított Oxfordban) az „Alice Csodaországban” című világhírű regényében megjelent. A Pitt Rivers Museumnak van a világ egyik leggazdagabb etnográfiai gyűjteménye: maszkok és totemek Afrikából és a Távol-Keletről, valamint régészeti leletek köztük azok, amelyeket Cook kapitány gyűjtött össze.