St. Albans (www.flickr.com by thtstudios)

St. Albans, a mai virágzó vásárváros, a Londonba ingázók kedvelt otthona, évszázadokon át fontos szerepet játszott Anglia történelmének számos jelentős eseményében. A Ver folyó partján épült Verulamiumnak nevezett egykori római helyőrségben Boadicea nevével találkozhatunk, hiszen ezt a római várost is a fellázadt iceni törzs rombolta szét, s majd négy évszázaddal később a szász hódítás újra rommá tette. Mivel az új város a régi mellett épült fel, így nem volt nehéz feltárni az egykori római települést, melynek ékessége a római színház.
Verulamium falai a városközpont közelében állnak. A Verulamiumban talált leleteket bemutató múzeum a római város falain belül található, amely a város történetével foglalkozik. A római korból remek állapotban maradtak fenn a műkincsek, különösen a hibátlan szépségű padlómozaikok. Figyelemre méltók a halotti urnák és az ólomkoporsók.
A római színház a múzeummal szemben található, i.sz. 140-ben épült, de többször kibővítették. Csak hat hasonló színház ismert Angliában. A színház közelében több római bolt és egy lakóház maradványai is megtalálhatók. Ezekből kerültek elő az 1930-as években a múzeumban kiállított tárgyak, mint például Vénusz bronz szobrocskája is.
A város mai nevét egy brit szentről, Albantról kapta, aki a város közelében halt meg. St Alban volt Britannia első vértanúja, aki üldözött keresztény papot bújtatott, és mikor a rómaiak rátörtek a házára, papnak adta ki magát, s ő ment a vesztőhelyre.  A 8. század végén Benedek-rendi kolostort alapítottak itt, Szt. Alban tiszteletére, és annak helyén 1077-1098 között Paul Caen és utódai gyönyörű katedrálist emeltek itt, amelyet 1539-ben, amikor a kolostorokat feloszlatták, a város megvásárolt. A kereszt alakú templom hajója a középkori templomok közül a leghosszabb a világon a maga 97 méterével. A templomot a 19. században Lord Grimthrope saját tervei alapján helyreállítatta, amivel sokat rontott az eredetin.  St. Alban egykori sírjából, melyet a középkorban tömegével kerestek fel zarándokok, csak egy összeillesztett márványlap maradt meg. A katedrális érdekessége még, hogy a bárok itt fogalmazták meg a Magna Chartát.
St. Albansban található Britannia legrégibb fogadója is, bár ezt sokan vitatják, mindenesetre nyolcszögletű alaprajzával a legkülönlegesebb. Eredetileg az apátság galambházaként funkcionált. A Vendéglőt a harcoló v. harcias kakasokhoz intézték (Ye Olde Fighting Cocks), amelyet 1600-ban építettek át.
A St. Michael-templomot az angolszász uralom idején alapították, és az akkorra már hanyatlásnak indult Verulamiumból elhordott téglából építették fel. Később kibővítették. A templom egyik nevezetessége, hogy itt található a híres, 1626-ban elhunyt filozófus Francis Bacon sírja.
A rózsák háborúja idején a városban csaptak össze a fehér és a vörös rózsa hívei, és VI. Henrik király a város pékműhelyében eset t fokságba. A York-ház hívei ekkor (1455-ben) elűzték VI. Henriket, ám a Lancaster-ház támogatói hat év múlva visszafoglalták a várost.
George Bernard Shaw, a csípős megjegyzéseiről híres ír származású színműíró (1856 – 1950) életének utolsó 44 esztendejét a St Albans melletti Ayot St. Lawerence-ben (ma Shaw’s Corner) töltötte, és élete utolsó pillanatáig dolgozott a ház kertjének egyik szegletében található nyári lakjában Színdarabjait sziporkázó szellemesség és maró társadalomkritika jellemezte. Leghíresebb műve a Pygmalion (1913), amely a nagysikerű My Fair Lady nagysikerű musicalnek az alapja. A ház és a kert ma az író életét és munkásságát bemutató múzeum.
St. Albanstól nem messze Chiswell Greenben (Hertfordshire) található a Rózsák kertje. A rózsa Anglia jelképe és a brit kertbarátok legkedveltebb virága. A Királyi Nemzeti Rózsa Társaság 5 hektáros parkjában több mint 1700 rózsafaj több mint 30 000 egyede virágzik, főként júniusban.