Bull Durham (www.flickr.com by kiril106)

Durham grófság hatalmas szabadtéri múzeuma, a Beamish Szabadtéri Múzeum, hitelesen varázsolja a látogatók elé a 19. és a korai 20. század Északkelet-Angliájának munkakörülményeit, családi és közösségi életét. A 120 hektáros park bányászfalujában, bezárt bányájában, iskolájában, templomában, majorságában és főutcáján korhű ruhákba öltözött idegenvezetők kalauzolják a vendégeket, akik egy felújított régi villamoson utazgathatnak a szépítetlen múltban.
A grófság székhelye Durham városa magas sziklafokra épült, melyet három oldalról a Wear-folyó fog közre. A várost a dánok elől menekülő szerzetesek alapították, nevét a Wear folyó kanyarulatában szigetként kiemelkedő „Dunholm” („Szigethegy”) szikláiról kapta. Itt helyezték 995-ben Szt. Cuthbert magukkal vitt földi maradványait, s később, 1022-ben ide szállították Jarrowból Szt. Béda Venerabilis, kiváló történetíró-szerzetes relikviáit. A két szent sírhelye fontos zarándokhely volt a középkorban. A gyönyörű normann katedrális belső terét geometriai díszek uralják. A vár 1832-ig püspöki palota volt, de akkor William van Mildert püspök a várral együtt jövedelme nagy részéről is lemondott az alapítandó egyetem javára. A 23 hektáros „félsziget” útjait Pazar épületek szegélyezik. A katedrális építéséhez 995-ben kezdtek hozzá. Durham püspökei egyébként az egész környék urai voltak, s hatalmuk a grófság határain is messze túlterjedt. A pompás épület 1175-re készült el, csak a kerengő és a középső torony épült hozzá később, 1400 és 1490 között. Walter Scott szerint a templom csak részben volt isten háza, részben várként szolgált a skótok ellen.
A katedrális 900 éves oszlopok, pillérek, boltívek hatalmas méretei, a kőbe faragott óriás rombusz- és cikcakkminták, rácsozatos és kutyafog díszítések ma is lenyűgözik az ide látogatót. Az egységes hatás, amely különösen jól megfigyelhető a déli mellékhajóban, sokak szerint a 11 és 12. századi építészek, közöttük első helyen Ranulph Flambard püspök tudatos törekvésének és művészi tehetségének köszönhető.
A katedrális szomszédságában van a vár, melyet még Hódító Vilmos építtetett. A 12. században Pudsey püspök átépíttette, s azóta is sok alkalommal bővült. A katedrálissal együtt, ahhoz jól illeszkedve uralja a folyó U alakú kanyarulatán túl elterülő várost. A vár egy részét a Durhami Egyetem használja. Még Oxford és Cambridge kollégiumainál is különlegesebb környezetben élnek itt a diákok, egy középkori, falakkal megerősített város kellős közepén. A vár legrégibb része a 11. századbeli föld alatti normann kápolna, ahonnan 1655-ben épült faragott falépcső vezet fel a ma kollégiumi célokra használt normann galériához. A famennyezetű ebédlő 1300-ból való, a konyha és az éléskamra 1499-ből, a diákok lakószobái az 1840-ben újjáépített vártoronyban vannak. A vár 1837-ig a durhami püspök székhelye volt. A lánykollégium is meglehetősen romantikus, egy régi postakocsi-vendégfogadóban helyezkedik el a külső várudvarban, ahova a várból egy 18. században épült házakkal szegélyezett, szűk kis utcácska vezet.