Beverley Brook  (www.flickr.com by diamond geezer)

Yorkshire keleti lankás vidékén fekszik Beverley, melynek katedrálisát szintén Anglia leghíresebb templomai között emlegetik. A 13. és 15. században épült, legrégebbi részei a korai angol gótikus stílusú szentély és a kereszthajók. Beverley története a 99. századig nyúlik vissza. A közreműködésének köszönhető csodás gyógyulások miatt szentté avatott Beverley Szt. János, York püspöke az itt alapított kolostorban töltötte élete utolsó éveit. Beverley fontos zarándokhely volt a középkorban, és ma, Yorkhoz hasonlóan, a középkori és György-kori épületek elbűvölően szép városa. Beverly felfedezését az eredeti öt városkapuból egyedül fennmaradt North Bartól érdemes kezdeni. A középkorban is ezen át közlekedtek a városlakók. A kaputornyot 1409 és 1410 között újjáépítették. A város látképét a csodálatos minster tornya uralja. Athelstan, Wessex királya alapította a katedrálist annak a templomnak a helyén, amelyet Beverley Szt. János végső nyughelyül választott magának. Mai formáját a 13. és 14. században nyerte el. A katedrálisban sok részletgazdag kőfaragás látható. Figyelemre méltók a különböző bajokat, mint fogfájás, lumbágó ábrázoló figurák. Az oltártól északra, a Mária-kápolnában áll a Fridstol, a „Békeszék”. A hagyomány szerint Athelstan uralkodásának idejéből való. Aki beleült, 30 napig védelmet élvezett, bármit követett is el. A St. Mary’s Church (Szűz Mária-templom) a 13. századi szentélyének mennyezetéről 1445 után uralkodó királyok képmásai tekintenek le. A templom kőfaragásai között látható Britanniában a legtöbb középkori hangszer. Különösen figyelemre méltók a Minstrel Pillar (zenészek oszlopa) festett alakjai. A Szt. Mihály-kápolna gazdagon díszített bejáratán látható az a zarándoknak öltözött mosolygó nyúl, amely állítólag Lewes Carrol Alice Csodaországban c. regényének nyúlfiguráját ihlette.
Hull kikötővárosa súlyos bombatámadásokat szenvedett a második világháborúban. Hull sokkal több, mint egy régi virágzó halászkikötő. A helyreállított városközpont dokknegyede és az Óváros a különös, kissé ferde pirostéglás házakkal sok látnivalót rejt. A „Seven Seas” (Hét tenger), a Fish Trail vonalát járdába préselt fémhalak jelzik. Az utat végigjárva a hulli halászok által valaha kifogott összes halfajtát megismerheti a figyelmes városnéző, a szardellától a cápáig. A Victoria Square-en található a Maritime Museum (Tengerészeti Múzeum). Az épület 1871-ben készült, és korábban a Hull Dock Company irodáinak adott otthont. A város tengeri múltját bemutató kiállítás tárgyai között érdekesség egy díszesen faragott bálnacsont és egy bálnacsigolyákból összeállított pad. Különleges a kötélcsomókat bemutató tárlat, ahol a matrózhuroktól a kadétcsomóig a legbonyolultabb csomók kötését is megtanulhatja az ide látogató. Impozáns Erzsébet kori épületben kapott helyett a Hands on History múzeum, amely családi gyűjtemények darabjai segítségével mutatja be a város történetét. Az Óváros szívében, ahol gyakran a házakból is a sós tengervíz szaga árad, található a William Wilberforce House, a Fő utca kevés megmaradt házainak egyike. William Wilberforce (1758-1833), a város szülötte, a rabszolgafelszabadítás angol előharcosa. Kereskedőcsaládban született, Cambridge-ben tanult irodalmat, majd politikai pályára lépett, melyben közrejátszott remek szónoki képessége. Első nyilvános beszédét Yorkban tartotta és hallgatóságát egészen magával ragadta. Wilberforce rádöbbent, hogy milyen hatalom rejtőzik az ő meggyőzőerejében. A Pitt kormány szóvivőjeként 1758-tól a rabszolgatartás ellen harcolt. Beszédeivel sok ellenséget is szerzett magának, a rabszolgakereskedők 1792-ben életveszélyesen megfenyegették, s ettől kezdve testőrök védték. A jövedelmező rabszolga-kereskedelmet betiltó törvénytervezete 1807-ben vált törvénnyé. Emlékére múzeummá berendezett szülőházát a rabszolgaság történetének bemutatásának szentelték. A bemutató tárgyak, béklyók, korbácsok igen nyomasztó hatást keltenek, melyet ellensúlyoz a Viktória kori babák gyűjteménye. A közelben található a Streetlife Transport Museum, Hull legnépszerűbb kiállítása. Britannia legrégibb villamosa mellett bámulatba ejtő régi utcaképek fogadják a látogatókat, akik egy lélegzetelállítóan élethű postakocsikázáson is részt vehetnek. A város egyébként egykori gyors fejlődését a gyapjúkereskedelemnek köszönhette, középkori templomaiból, céhházaiból, alapítványaiból, menhelyeiből néhány még fennmaradt.