Balloons over Bristol (1993ish) (www.flickr.com by danbri)

Délnyugat-Anglia legészakibb partján, a walesi határokon fekvő nagy kikötőváros, Bristol fekszik. Az Avon folyó torkolatában fekvő város kiemelkedő szerepet játszott az transzatlanti kereskedelem fejlődésében. Innen indult az Újvilágba 1497-ben John Calbot, és itt építették meg 1843-bn az első óceánjáró csavargőzöst, az S.S. Great Britain-t. Az S.S. Great Britain a világ első vasból épült óceánjáró gőzhajója 32-szer hajózta körül a Földet, mielőtt 1886-ban végleg kikötött a Falkland-szigeteken.
A virágzó és gazdagodó város volt a bor-, a dohány-, és a 17. században a rabszolga-kereskedelem legjelentősebb központja Britanniában. Kikötő és repülőgépmotor-gyár miatt Bristolt súlyos bombatámadások érték a második világháború alatt. Az újjáépült városközpont a háború utáni városvezetők célkitűzéseit tükrözik: a dokkokat átköltöztették Avonmouth mélyebb vizeire, a régi kikötő épületeit pedig átalakították kávéházakká, üzletekké, galériákká, így új arculatot kapott a folyópart.
Bristol Anglia legrégebbi kereskedővárosa, III. Edwardtól kapta meg a grófsági jogú város rangját, s rajta kívül akkoriban ezzel csak London rendelkezett. A normannok itt is várat és katedrálist emeltek, polgársága gyorsan gyarapodott, szép épületekkel gazdagították városukat, különösen a rabszolga kereskedelem fellendülését követően, amelynek Liverpool mellett itt volt a legnagyobb forgalma. Ma a Brit-szigetek gabonabehozatalának 10, dohánybehozatalának 25%-át és a banánbehozatalnak jelentős részét is itt bonyolítják.
A város legérdekesebb része a Broad, King és Corn utcák körüli Régi negyednek nevezett belváros. A forgalmas fedett piac átnyúlik a Corn Exchange (gabonatőzsde) épületébe, amelyet 1743-ban építettek, Előtte négy 16-17. századi bronz emelvény található, a híres Bristol Nails. A kereskedők ezen számolták le az áruért azonnal fizetendő összeget (innen ered az „on the nail” = azonnal kifejezés).
A Broad Street-en van az 1824-ben, Erzsébet-stílusban épített Guildhall, azelőtt városháza, ma bíróság. A túlsó oldalán egy 19. századbeli nyomda épületét élénk színű cserepek díszítik. Az utca végét a St. John Gate (kapu) íveli át, rajta Bristol mondai alapítóinak, Brennusnak és Belinusnak a szobra található. Fölé magasodik a 14. századi kétszintes St. John’s Church (Szent János templom) tornya. A jórészt újjáépített Wine Street új házai mögül kiemelkedik a St. Mary-le-Port tornya, mellette az ugyancsak a második világháborúban elpusztult St. Peter’s Church maradványai, amelyet műemlékként tartanak ma számon, emléket állítva a háború bristoli civil áldozatainak.
A kockaköves King Street körüli házak között található az a 17. századi fagerendás Llandoger Trow fogadó, ahol a hagyomány szerint Alexander Selkirk elmesélte hajótörésének történetét Daniel Defoe-nak, akit ez a Robinson Crusoe c. regény megírására ihletett, amely 1719-ben jelent meg nyomtatásban.
Bristol Katedrálisát szokatlanul lassan építették. 1298 és 1330 között viszonylag gyorsan haladt az építkezés, ekkor készült el a kórus. A kereszthajó és a torony 151-re épült fel, de a főhajót a viktoriánus kor építésze, újabb 350 év után fejezte be. Meglepő és humoros középkori faragások – kőből faragott levelek között csiga mászik a Berkeley-kápolna falán, zenélő majmok a Régi Mária kápolnában – sokaságában lehet gyönyörködni a katedrálisban.