There'll Be Blue Birds Over the White Cliffs of Dover... (www.flickr.com by aw_keven)

Ködös és viharos időben nem tűnik barátságosnak a tengerpart, ám napfényben, derült időben hivalkodó széles homoksávja, fehér mészkőfala. Dover „fehér sziklái” azonban még a viharos tengeren (viharban valóban tengernek látszik az itt alig 40 km széles csatorna) is vonzzák az utazót, mint egykor a hódítókat. Anglia kapuját immár 900 éve a hódítóknak gátat emelő sziklafalak jelentik, csakúgy, mint a ma hajón érkező turistának, melyen a belépést semmi nem akadályozza. Jó időben egy pillanatra repülőről is lehet látni Dover sziklafalait, amit hamar felvált a zöld mezők, a piros tetejű házak és a zömök tornyú templomok látványa, s pár perc alatt máris London külvárosai felett járunk.
Aki viszont a hajóutat választja, s Dovernél száll partra, onnan a rómaiak nyomát követi, a francia hadjáratokról visszatérő brit harcosokét, majd a történelmi Canterburynél, Anglia kereszténységének bölcsőjénél a zarándokok útjára lép, fokozatosan ismerkedik Angliával, s a kenti partoktól tipikusan angol falvakon, históriai városokon, termékeny földeken és híres gyümölcsösök között jut el Londonba. A Doverbe hajón érkező utas ott száll partra, ahol valaha Július Caesar csapatai.
Dover érdekes város, őrzi Anglia előretolt őrhelyének megtisztelő rangját, ha egykori kiváltságait, amelyeket, mint a Cinque Ports [öt kikötő] egyike, amit még a normann időkben kapott, nem tudta megőrizni. Az öt kikötő; Hastings, Romney, Hythe, Dover és Sandwich, amely az első védelmi vonalat jelentette a kontinens felé és egészen VII. Henrikig a hajóhad fő támaszpontjai voltak. Éppen ezért a 17. század végéig adómentességet és önálló bíráskodást élveztek.
Dover sziklái sok hódítót vonzottak az évszázadok során, legfenyegetőbb közülük Napóleon volt 1805-ben, amikor Anglia meghódítására készült, ám kudarcot vallott.
Az átkelőhajók az Admiralitás-kikötőgát végénél kötnek ki.  A kikötőből a part mentén húzódik a Marine Parade (Tengerész sétány), ahonnan fel lehet sétálni a keleti sziklák tetején épült várhoz, amely az egyik legrégebbi és legimpozánsabb vár Nagy-Britanniában. A vár eredete a római időkbe nyúlik vissza, az angolszászok a római alapokra építkeztek, erődítményük helyén pedig a normannok. Puritán falaival ma is uralja a csatornát. A vár a szárazföld felől megközelíthetetlen, az egyetlen út a 12-13. századból származó tornyok között vezet. A mai bejáratot a Canon’s Gate-et (Kanonok kapu) 1794-ben vágták egy középkori kapu mellett a falba. A ma is álló falak között van olyan, amit még Hódító Vilmos vagy ÍII. Henrik építtetett. A vár legszebb részét, a zömök normann vártornyot, II. Henrik építette az 12. század közepén, amely a korabeli katonai építészet egyik legjelentősebb maradványa. A vár területén, a vártoronytól délre egy római világítótorony maradványa látható, mellette a St. Mary de Castro temploma, melynek építéséhez római csempéket használtak fel, ám 1860-ban az eredeti stílusától eltérően alakították át.
A vártorony tetejéről tiszta időben pontosan kivehetők a francia partok. A vár hétköznapokon és vasárnap délután látogatható.
Dover városa 35 000 lelket számlál, a Market Square-en található múzeuma természettudományos gyűjteményt és a közelben feltárt régiségeket őriz. A High Street-en áll a Városrésze, melynek egy része a Maison Dieu (Isten háza), melyet még a 13. században építettek a Canterburybe tartó francia zarándokok számára, pihenőül. Később királyi szállás lett, s VIII. Henrik volt az utolsó király, aki megszállt benne.
Doverből hullámzó hegyi út vezet Folkestone-ba, a Csatornán közlekedő átkelőhajók másik forgalmas kikötőjébe. A város valamivel nagyobb, mint Dover, közel 10000-en többen is lakják, emellett kedvelt üdülőhely. A város büszkesége a Doverével vetekedő sziklafalak tetején 2 km hosszan húzódó, gondosan ápolt gyepszőnyeg, kitűnő kilátással rendelkező sétány, koncert- és bálterem és minigolf pályákkal. A sziklák lábánál homokos tengerpartról napozhat és fürödhet az ide látogató.