Wanna take a bath in the Kaiserthermen? (www.flickr.com  by BurgTender)

Az Avon folyó partján fekszik, Londontól 166 km-re, a rómaiak alapította település, Bath. A meleg vízforrásokat, melyeket a hagyomány szerint Bladud brit király tárt fel 863-ban, a rómaiak csaknem 400 éven keresztül élvezték. Időszámításunk előtt 54 körül már remek fürdőket és díszes templomokat építettek a városnak, melyet akkor Aquae Sulisnak neveztek. A római fürdők maradványai a városközpontban megtekinthetők. A római fürdők közepén feltörő gyógyvíznek és az sok gyönyörű György-kori épületek sokaságának is köszönheti hírnevét. Amikor a 18. században ismét híres fürdővé vált a város, két kiváló építész, idősebb és ifjabb John Wood tervezte meg a nagyszerű Paladió-stílusú épületek sokaságát, Több házon is emléktábla hirdeti egykor ott élt híres emberek emlékét. A Royal Crescent, Britannia legszebbnek tartott utcáját szegélyező 30 lakóház az ifjabb John Wood remekbe szabott alkotása, amely 1767 és 1774 között készült. Az épületekből Bath legnagyobb szabad területe a Royal Victoria Park-ra nyílik csodálatos kilátás. A Royal Crescent 17. számú házában élt a 18. század nagy festője, Thomas Gainsborough is, aki elsősorban portréképeivel szerzett hírnevet magának.
Az idősebb és ifjabb John Wood által épített házsorok a 85 000 lakosú Bath és egész Anglia nevezetessége. A Royal Crescent az ifjabbiké, míg a Circus (Körönd) kör alakú épületegyüttesét az idősebb Wood tervezte, aki bátran túllépett a György-kori terek megszokott formáin. A Circus 1705 és 1754 között készült. A fürdők és középületek az Avon folyó felé az 1882-ben feltárt római fürdő k körül sorakoznak, melyeket állítólag Claudius császár építtetett. A legnagyobb fürdő ónalapzata, a fürdőt körülvevő nagycsarnok padlózata és a vízvezetékek most is láthatók.
A római korban is használt források fölé épült 1796-ban a Pump Room (Szivattyú-terem) klasszicista stílusú épülete, homlokzatán görög felirattal: Legjobb a víz. A hőforrások 46-49 °C fokosak, és feltételezések szerint másfél kilométeres mélységből fakadnak. A legenda szerint a kelta Bladud király fedezte fel a hőforrás gyógyító erejét 860-ban. Amikor kiderült róla, hogy leprás, elüldözték királyságából. S mint a társául szegődött disznó ő is meghempergett a későbbi Bath meleg iszapjában és meggyógyult. Az i.sz. 1. században a rómaiak fürdőt építettek a forrás körül, és templomot emeltek Sulis Minerva tiszteletére, akik egy személyben volt a vizek kelta, és a bölcsesség római istennője. Bronzszobrának fejét 1727-ben találták meg, és ma a Római Fürdők Múzeumában található Bathban. A forrás gyógyhatásának hírét az apátság középkori szerzetesi is terjesztették, de igazi hírnévre akkor tett szert, és lett divatos fürdőváros, amikor Anna királynő 1702-ben itt kúráltatta magát. Az 1704-ben ceremóniamesternek választott Richard „Beau” Nash meghatározó szerepet játszott abban, hogy Bath divatos György-kori fürdővárossá fejlődött. Hosszú pályafutása alatt bálokat, végeláthatatlan körversenyeket szervezett, sőt szerencsejátékokat is a tétlen gazdagok szórakoztatására, és ezzel vonzott ide sok látogatót.
A római fürdő mögött van a 16. századi késő gótikus stílusban épített apátság, amelynek nyugati frontja Jákob létráját örökíti meg a föld és menny között fel- és leszálló angyalokkal. Kövezett udvarán utcai zenészek szoktak játszani. A gyönyörű apátság, a 8. században alapított korábbi templom helyén, isteni közreműködéssel született meg, melynek építését 1499-ben kezdték meg. A legenda szerint Oliver King püspök álmot látott, amelyben Isten vázolta fel neki a templom formáját. A nyugati homlokzat nagyszerű faragásai őrzik a mesés történet emlékeit.
Az Avon folyót átívelő Pulteney Bridge (Pulteney híd) Robert Adam alkotása, mely 1769 és 1774 között épült, s a belvárost köti össze a gyönyörű Great Pulteney utcával. Keleti végénél ritka, Viktória-kori postaláda áll. A hidat kis házakkal, üzletekkel szegélyezték.
Bath érdekessége még a Claverton Down-on található Amerikai Múzeum, amely az első, Amerikát bemutató múzeum Britanniában. Az 1820-as években épült udvarház szobáit különböző stílusban rendezték be, az első telepesek kezdetleges hajlékától a 19. század házaiig. Külön részt szenteltek az amerikai őslakók művészetének. A kiállításon látható George Washington Mount Vernon-i (1785) kertjének másolata is.
Bath Építészete Múzeumban megismerkedhetünk azzal a folyamattal, amelynek során a gyapjúkereskedelemből élő Bath a 18. században Európa egyik legelegánsabb és legfényűzőbb fürdővárosává vált. A John Wood és fia által tervezett Royal Crescent és a Circus épületeinek homlokzatát tervezték ők, ám a házakat független kivitelezők építették meg a tulajdonosok igényei szerint. Így az egységes homlokzat mögött nincs két egyforma ház. A kiállítás a nagyszabású építkezés lépéseit mutatja be a tervezéstől az otthonok berendezéséig. Az újabban megnyílt részében György-kori lakásbelsők láthatók.