Edinburgh (ejtése: Edinboro) Skócia fővárosa és második legnagyobb városa. A várost sötét bazaltsziklára, egy kialudt vulkán bazalt talpazatára épült vár uralja, mely úgy néz át a túlsó oldal modern házsorára, mint a budai vár Pestre, csak itt a választóvonal nem egy folyó, hanem egy lapos völgy.
A város története szorosan összefügg a váréval, melynek eredete messzi évszázadok homályába vész. Az első írásos emlék szerint 452-ben foglalták el a piktek az itt álló erődítményt, mely a 10. században a skótok kezére került. A 6. században Edwin, Northumbria királya megerősítette. Mellesleg a várost is őróla nevezték el. 1296-ban I. Edward bevette a várat, amelyet III. Edward (1327-1377) megerősített, de 1341-ben a skótok visszafoglalták tőle. Edinburgh 1437-ben lett Skócia fővárosa (addig Perth volt), s ezután építették a városfalakat. VIII. Henrik csapatai 1544-ben is, majd öt évvel később is végigfosztották a várost. 1603-ban VI. Jakab skót király, amikor I. Jakab néven angol királlyá koronázták, Londonba költözött és attól kezdve a város politikai jelentősége folyamatosan csökkent. A vár 1650-ben Cromwell kezére került. Miután 1707-ben a parlament is Londonba költözött, a városnak ismét hanyatlott a jelentősége. 1745-ben Stuart Károly herceg megszállta a várost, de a várat nem sikerült bevennie.
Skócia

Eilean Donan Castle in Scotland (www.flickr.com by Skepsis)

A várhoz az Esplanade-nak nevezett sétányon jutunk, ami valamikor a kivégzések helyszíne volt, és manapság itt rendezik meg minden ősszel a Military Tattoo-nak nevezett katonai jellegű parádét, amely az Edinburgh-i Fesztivál egyik legvonzóbb látványossága. A modern főkaput, amely előtt skót szoknyás katona posztol, kétoldalt Wallace és Bruce szobra szegélyezi. A főúton a Foogs Gate-en keresztül lehet eljutni a szikla tetejére, ahol a vár legrégibb, feltehetően a 11. századból származó, bár sokszor átalakított része a St. Margaret’s Chapel (Szent Margit kápolna) mellett áll több régi mordály, köztük a 15. századi Mons Meg ostromágyú. Az ágyút Belgiumban készítették Burgundia hercegének a megbízásából, aki később unokaöccsének, II. Jakab skót királynak ajándékozta. Később IV Jakab is hasznát vette az ágyúnak. 1682-ben egy York hercegét fogadó díszlövéskor az ágyú felrobbant, majd a londoni Towerbe szállították. 1829-ben Sir Walter Scott kívánságára azonban visszavitték Edinburghba.
A vár Great Hall-nak nevezett csarnoka a 15. században épült, és fa tetőszerkezetét hibátlanul helyreállították. 1639-ig itt ülésezett a skót parlament. A várbörtönbe a 18.-19. században zsúfolásig tele fölt, nagyrészt francia foglyokkal, a franciákkal folytatott háborúk következtében. A falba sok helyütt látjuk a francia rabok vésett írásait. A vár 15. században épült palotájában született meg Mária királynő fia, VI. Jakab. Ma itt őrzik a koronázási ékszereket és a Végzet kövét (Stone of Destiny), melyet egykoron az angolok elraboltak és csak 1996-banadták vissza Skóciának.
A vár legmagasabb pontjáról át lehet tekinteni a szürkés-fekete kőből épült várost, a régi város főutcáját, a Holyrood palotához vezető Royal Mile-t (Királyi mérföld). A városon túl emelkedik az Arthur’s Seat (Arthur széke) tömbje, melynek sötét bazaltjából épült a vár és a város. A Holyroodhouse palotát 1501-ben IV. Jakab kezdte építeni, ám az eredeti épületből kevés maradt fenn. Nevét azután a szent keresztfa után kapta, amelyet állítólag I. Dávid király látott. I. Dávid skót király ezen a helyen vadászott, amikor egy nagy szarvasbika megtámadta. Az égen ekkor megjelent egykereszt, amelytől az állat megijedt, így a király megmenekült. Hálából itt apátságot alapított 1128-ban, és Szent Feszületnek (Holy Rood) nevezte el.
A palota számos történelmi emléket őriz, melyek közül talán az egyik legérdekesebb Stuart Mária hálószobájában látható. Egy falba vezető csövet találunk itt, amelyen keresztül a királynő kihallgatta férje, Lord Darnley tanácskozásait, hogy nem forral-e ellene merényletet. Pedig állítólag szerelmi házasság volt. Az iszákos és kötekedő férj féltékeny volt a királynő fiatalos és jóképű olasz zenetanárára, David Rizzóra, ezért egy vacsora alkalmával, amelyet a királynő Rizzoval töltött, Darnley emberei betörtek, és 56 késszúrással megölték az olaszt. Ám Darnley nem sokkal élte túl Rizzót. Edinburgh-i házában betegeskedett, amikor a ház a levegőbe repült és Darnley a romok között lelte halálát. Nemsokkal ez után Mária hűséget esküdött Bothwell grófjának, akiről többen rebesgették, hogy Darnley gyilkosa. Máriára semmi bűnt nem tudtak rábizonyítani a cselszövések korabeli Skóciájában. Egyetlen igazi vétke az volt, hogy katolikus maradt Edinburghban, ahol John Knox egyre nagyobb hévvel terjesztette a reformált vallást. Mária ekkor Angliába menekült, de ott kiderült, hogy túlságosan közeli rokona Erzsébet királynőnek, túlságosan jogos az igénye az angol trónra, és ez veszélyes volt. 19 évi raboskodás után küldte Erzsébet vérpadra a skótok királynőjét.