Brighton Dam Cloudscape (www.flickr.com by Daniel Ashton)

Brighton a Brit-szigetek legnagyobb és legnépszerűbb fürdőhelye, melyet Tengerparti Londonnak is neveznek. A város összeolvadt testvérvárosával Hove-val. Már a római korban is állt itt település, ám nyoma sem maradt a kis halászfalunak, amelyet a 18. században a lewesi Russel doktor „fedezett fel”. Tengervizének üdítő erejét, levegőjének frissességét hirdette, amely akkor vált igazi vonzóerővé, amikor 1783-ban a walesi herceg, a későbbi IV. György itt telepedett le, s megépítette a Királyi Pavilont (Royal Pavilion) keleti stílusban, ahol gyakran maga is keleti ruhában jelent meg. Ma konferenciákat és kiállításokat rendeznek itt. A város gyorsan fejlődött, s a régens-stílusú házak tanúskodnak arról, hogy a herceget, a későbbi uralkodót szép számban követte az előkelő londoni társaság. Brightonban van múzeum, képcsarnok, akvárium, uszoda és lóversenypálya is. A régi városrész középkori eredetű utcácskái régiségboltokkal és teázókkal, nagyon hangulatossá teszik a várost.
Levegője valóban kellemes, hiszen a város mögött húzódó dombok gyakran feltartják a szárazföldön gyülekező ködöt, tengerpartja dagály idején azonban nem alkalmas a fürdésre. Nyolc kilométeres tengerparti sétánya, melyen két móló áll, mindegyiken színházteremmel, bizonyítja, hogy Brighton, az egykori királyi üdülőhely a sussexi tengerparti fürdők királya.
Ha nem főszezonban érkezünk, akkor tapasztalhatjuk, hogy Brighton a nyugdíjasok városa, tengerpartján plédekbe csavarva idős hölgyek és urak élvezik az előbukkanó napot, a tenger felől érkező sós szelet és a tengerparti London Viktória királynő korára emlékeztető hangulatát. Ezt a fajta nyugalmat zavarja kissé meg az 1960-as években alapított Sussexi Egyetem, amely új színt ad ugyan a városnak, de veszélybe sodorja a városka poros tradícióit.
A Királyi Pavilonról illik még szót ejteni. Mivel a 18. század közepén, amikor a tengeri fürdőzés divatba jött, a vidám városkát a walesi herceg, a későbbi IV. György is megkedvelte és Mrs. Fitzherberttel 1785-ben kötött titkos házassága után ideköltözött egy partközeli házba, amelynek kibővítésével Henry Hollandot bízta meg. Az egyre fényűzőbb hercegi mulatságokhoz azonban sokkal tágasabb és elegánsabb termekre volt szükség, ezért 1815-ben John Nash-el az épületet keleties stílusú palotává alakíttatta. A Királyi Pavilon 1822-re készült el. Viktória királynő viszont olyannyira nem kedvelte, hogy le akarta bontatni, míg végül 1850-ben eladta a városi tanácsnak.