Timbering Detail, Stratford upon Avon www.flickr.co by amandabhslater)

Közép-Anglia szívében, az Avon nyugati partján fekszik, Anglia egyik leghíresebb városa Stratford-upon-Avon, a „Shakespeare-ország”. Stratford-upon-Avon olyan város, amelyben nehéz csalódni. Az embernek olyan érzése támad: tökéletes helyre érkezett: az ódon utcák, a kissé már meggörnyedt, de gondosan meszelt, fekete favázas fehér házak, az Avon folyó szigetecskéjére boruló szomorúfüzek, a vízben méltósággal úszkáló hattyúk, a horgonyzó ladikok mind ezt az érzést keltik a látogatóban. Olyan az egész, mint egy jól megőrzött, hibátlan díszlet, amelyet az utókor ápol a nagy költő emlékére, aki itt született és itt is halt meg.
A város története legalább a római időkig nyúlik vissza, de gerendavázas házaival egy kis Tudor-kori vásárváros hangulatát őrzi. Az ország London után leglátogatottabb városának békés, nyugalmas utcáit ma látogatók százai lepik el nap, mint nap, akik mind látni akarják azokat az épületeket, amelyek William Shakespeare-hez és családjához kötődnek.
William Shakespeare 1564. április 23-án látta meg a napvilágot Szt. György napján, s 1616-ban bekövetkezett halála után a csöndes kisváros a nagy drámaíró csodálóinak zarándokhelyévé vált. Britannia legnagyobb költőjének közadakozásból összegyűlt pénzen 1847-ben megvásárolt, majd felújított szülőháza a művelt világ irodalmi szentélye lett, a város, pedig a Royal Shakespeare Company vidéki otthonaként a színházi élet jelentős központjává vált. A Királyi Shakespeare Társulat először általában itt visz színre minden darabot, és csak ezután mutatja be Londonban.
Shakespeare születésének évfordulóján minden évben virágcsokrokat vivő menet indul el a szülőháztól az iskolához, ahol tanult, majd a szentháromság-templomban elhelyezett sírig, amelynek felirat átkot szór azokra, akik megbolygatják hamvait.
Shakespeare itt tanult, itt vette el feleségül 18 éves korában Anne Hathawayt, akinek szülőháza a Stratford környékének egyik leghangulatosabb látványossága. Itt élt 21 éves koráig, amikor hosszú időre nyoma veszett. A fiatal párnak a házasságkötés évét követően egy lánya, majd két évvel később ikrei születtek, s a Shakespeare-kutatás a mai napig kutatja a költő eltűnésének okait. A máig nem tudjuk azt sem, hogy amikor hét esztendővel később a költő sikereinek híre eljutott szülővárosában, azt hogyan fogadták a stratfordiak. Shakespeare már, mint gazdag ember vonult vissza Stratfordba, megvásárolta a legszebb házat, melynek sajnos csak kertje maradt fenn. Itt élt, távol London zajától, a csendes kisvárosba, ahol a puritán városi tanács még színészek fellépését sem engedélyezte, hiszen egy 1622-ből fennmaradt számla szerint hat shillinget fizettek a király színjátszóinak azért, hogy ne játszanak a teremben.  Shakespeare 52 éves korában halt meg egy átmulatott éjszaka után. S bár Stratford egyre büszkébb lett nagy fiára, sokáig tartott, míg műveit szülővárosában is előadták.
Stratford-upon-Avon központjának több épülete is őrzi William Shakespeare és családja emlékét. A High Street és Bridge Street sarkán álló házban, ahol ma egy üzlet működik, lakott Shakespeare Judith lánya. Az épület a 15. században börtön volt, erre utal a neve: Cage (ketrec). A Főutca végében a Town Hall (városháza) homlokzatát Shakespeare szobra díszíti. Az első Shakespeare-fesztivált 1769-ben megszervező színész, David Garrick ajándékozta a városnak. A főutca folytatásán, a Chapel Streeten áll a helytörténeti múzeumnak otthont adó épület, a Nash House. Kertjében áll annak a háznak a maradványa, melyben Shakespeare meghalt.
Shakespeare szülőháza a Heneley Street-en áll. A 400 éves mészkőből készült favázas, emelet épületben 1847-ig vendéglő működött. A nemzet tulajdonába kerülve nyerte vissza Erzsébet-kori formáját. Ilyen volt tehát a ház, amikor a költő apja John Shakespeare, gazdálkodó, kesztyűkészítő és kereskedő 1552-ben megvette a házat. Shakespeare születésekor a ház még két különálló épületből állt, az egyik volt a lakás, a másik pedig a kesztyű- és gyapjúkereskedés. A szobában, ahol Shakespeare született, a falakon illetve az ablakon Walter Scott, Carlyle, Thackeray és browning aláírását láthatjuk, saját kezűleg karcolták oda. A szobát, ahol született, a lakószobát, a konyhát és az emeleti szobákat korabeli bútorokkal rendezték be, s a házban igen sok különleges, Shakespeare életére, munkásságára és korára emlékeztető könyvet, kéziratot, képet és tárgyat őriznek. A kéziratok között van Richard Quineynek a költőhöz intézett levele, az egyetlen fennmaradt Shakespeare-hez címzett levél.
A Főutcában található a Harvard House, az az 1596-ban épült ház, ahol Katherine Rogers élt házassága előtt, kinek fia, John Harvard kivándorolt Amerikába és 1638-ban arra az új kollégiumra hagyta vagyonát, amelyből az ő nevét viselő Harvard kifejlődött. A házban John Harvarddal kapcsolatos emléktárgyakat láthatunk.