A tájképfestő John Constable szerint a Tóvidék, ahová napjainkban évente 18 millióan látogatnak el, minden idők leggyönyörűbb tája. A normannok számos kolostort alapítottak ezen a vidéken, II. Vilmos pedig itt adományozott birtokokat az angol báróknak.
A Tóvidék 45 kilométer sugarú területén hihetetlen számú vízesés és tó található, Anglia legváltozatosabb és legfestőibb tájegysége. A mindössze 231 km2-es területen található az ország legmagasabb hegycsúcsa és a legmélyebb völgye, valamint a leghosszabb tava is. A táj képe alig változott valamit azóta, hogy a jégkorszak végén, Britannia geológiai történelmének utolsó jelentős eseményeként, 10 000 évvel ezelőtt a jég visszahúzódott erről a vidékről. A jég formálta hegyek ahhoz a hegylánchoz tartoznak, amelyet a két őskontinens sok millió évvel ezelőtti összeolvadása emelt a magasba, s amelynek maradványai Észak-Amerikában is fellelhetők. Később ez a kontinens kettétört, és az amerikai szárazföldet a szélesedő Atlanti-óceán elválasztotta Európától.
Ma végtelenül békés a táj, ám a római hódítástól a középkor végéig az egymást követő uralkodók és királyok véres csatákat vívtak a terület birtoklásáért. A kelta és római emlékekben, kolostorromokban és főúri otthonokban igen gazdag Tóvidék a történészek kincsesbányája.
Lancashire legfőbb vonzereje a történelmi múltú, de városi rangot csak a 20. században kapott Lancaster, Blackpool vagy a csöndes üdülőhelyek a délebbi tengerparton. A szárazföld belsejében a bowlandi erdő és a Ribble-völgy a leglátogatottabb. Még délebbre Manchester és a Merseyside gyakorlatilag összeépült iparvárosainak látnivalóit elsősorban építészeit és ipartörténeti emlékei jelentik. Manchesterben, ahol az átalakított Castlefield iparnegyed új életre kelt, sok szép Viktória kori épület látható. Liverpool a helyreállított Albert-dokkal és a hangulatos klubokkal egyre több játékfilm helyszíne, bár igazi hírét a Beatlesnek köszönheti. Számos kitűnő múzeummal és képtárral büszkélkedhet mindkét nagyváros.

Caldew - Carlisle (www.flickr.com  by Andrew Pescod)

A Cumbriában található Carlisle Skóciához fekszik közel, pusztán 13 km-re a határtól, s a legrégibb időktől kezdve fontos szerepet játszott a határ védelmében. Luguvaliumnak hívták a rómaiak, a Hadrianus-fal előretolt erődje volt. A várost többször kifosztották a dánok és a normannok, a határvidéken portyázók, de a királypártiak erősségeként Cromwell csapatai sem kímélték. Hol skót, hol angol kézen volt. I. Edward, a „Skótok pörölye” hónapokon keresztül itt székelt, két ízben is tartott parlamenti ülést itt, és a közelben is halt meg. A városon vonult végig díszmenetben 1745-ben Károly herceg, az utolsó Stuart trónkövetelő, majd ugyanerre vonult vissza néhány héttel később megtépázott seregeivel. Ma Cumbria székhelye, s ma is állnak a nyugati városfal kerek bástyákkal védett kapui és a normann vár. A vártoronyban berendezett kis múzeum a Királyi Határőrezred történetét meséli el. Katedrálisát, amely az egyik legkisebb Angliában, 1122-ben kezdték építeni. A közelben állnak Lanercrost Priory 1166-ból származó festői romjai és a Birdoswald Roman Fort maradványai.
A történelem által tépázott városban nem csoda, hogy nem sok régi emlék maradt, pedig valamikor Carlisle közelében húzódott a skótok ellen épített római fal is, a történelem viharai azonban azt is elpusztították. A William Rufus által építtetett várból is csak a bástyák és a várbörtön maradt meg. Stuart Mária fogságára csak a Queen Mary’s Walk (Mária királynő sétány) emlékeztet.
A cumbriai vagy másnéven cumberlandi Penrith egykor a határvidék háborúinak színhelye volt, melyre a ma romokban álló 1499-ben épített vára emlékeztet. A városban található Szt. András-templom kertjében álló különös domború kövek a legenda szerint egy óriás sírját rejtik. A város közelében található 285 méter magas Beacon Hill tetején valamikor tüzeket gyújtottak, ezzel jelezték a skót seregek támadását. Erre utal a neve is: Beacon Hill magyarul Jelzőtűz-domb.  A környéken található a Long Meg és lányai néven ismert bronzkori kőkör 66 megalitja, és 9 kilométerre Penrithtől északnyugatra található Hutton-in-the-Forrest kastély legrégibb része a 13. századi torony. A kastélyban a gyönyörű olaszos lépcsőház, a pazarul díszített 17. századi hosszú folyosó, a Cupido-szoba 1740-es években készült gipszstukkó mennyezete és számos viktoriánus szoba érdemel figyelmet. A fallal körülvett teraszos kertben formára nyírt bokrok és fák között lehet kellemes sétát tenni.
Dalemain Penrithtől pár kilométerre található szép vidéki kastély a középkori és Erzsébet kori épületrészek többször átalakított labirintusszerű szövevénye. A fogadószobák közül különösen szép a kínai szalon, falait kézzel festett tapéta borítja, és a 18. századi faburkolatú szalon. 

Sca Fell, Cumbria (www.flickr.com by Roger B.)

Ullswater sokak szerint a legszebb tó Cumbriában. Északi végénél megművelt lankák, délen viszont már festői hegyek és sziklaszirtek fogják közre. A nyári hónapokban két viktoriánus gőzös szeli a hullámokat Pooley Bridge és Glenridding között.
Keswick, mióta a vasút elért ide a 19. században, a túrázók legkedveltebb találkozóhelye és a Tóvidék fővárosa. Az ide látogatók könnyen találnak szálláshelyet és kiránduló-felszerelést áruló üzleteket. Legérdekesebb épülete a központban álló Moot Hall. Az 1813-ban épült ház ma az idegenforgalmi irodának ad otthont. A Tudor-korban a grafitbányák feltárása után, az addig virágzó gyapjú- és bőrkereskedelem háttérbe szorult, és a bányászat, majd a ceruzagyártás lett a meghatározó iparág. A II. világháborúban itt készítették azokat a belül üres ceruzákat, amelyekbe a titkos ügynökök térképet és iratot rejthettek. A ceruzagyár múzeumában (Pencil Museum) audiovizuális eszközökkel szemléltetik a ceruzagyártást. A Keswick Museum and Art Galleryben a Tóvidék íróinak, például az itt otthonra találó Shelly, eredeti kéziratai mellett sok érdekesség, például zenélő kövek láthatók. Keswicktől keletre található a Stonehenge-nél régebbinek vélt Castelrigg kőkörének megalitjai.
A Tóvidék Nemzeti Park, azaz a Lake District National Park látogatók ezreit vonzza a csodálatos, geológiai különlegességeiről ismert terület. A festői kirándulóutak és tavak – Derwentwater, Thirlmere és Bassenthwaite – területeit csak gyalog lehet bejárni, mint a Skidda és Caldback között húzódó Back of Skiddaw néven ismert hegycsoportot vagy a Thirlmere keleti oldalán magasodó Helvellyn-hegységet. A Tóvidék legszebb részein két hosszú gyalogút is vezet át. Az egyik a 110 km hosszú Cumbrian Way, ez Carlisle-t közti össze Kenswicken és Conistonon át Ulverstonnal. A másik a Coast to Coast Way nyugati szakasza. Ezeken kívül több száz rövidebb turistaút és ösvény fut a tavak partján, vagy a nagyobb kihívást jelentő csúcsok felé.
Keswicktől szép autóút vezet a 21 km-re lévő Wordsworth szülővárosába, Cockermouthba, amely a Cocker és a Derwent folyók találkozásánál fekszik. Romos normann vára valamikor a legfontosabbnak számított a határvidéken. A vár, bár részben romos, ma is lakott és nem látogatható. A másik látnivaló egy fák mögé rejtőző sima vonalú egyemeletes ház a főutca és a Low Sand sarkán. Ebben a szép György kori házban, melyet a 18. század végét idéző stílusban rendeztek be, született 1770-ben Wordsworth. A házat részben a család fennmaradt tárgyaival rendezték be. Az 1828-ban alapított Jennings Brewery a sörfőzés titkába avatja be a látogatókat, akik meg is kóstolhatják az itt készülő sört.
A Newlands-völgy a Derwentwater fákkal gyéren benőtt partjaitól megművelt földeken át vezet felfelé a Newlands-völgy a 355 méter magas csipkézett. A völgy legmagasabb pontjától lépcső visz fel a Moss Force vízeséshez.

Derwent Water - Keswick  (www.flickr.com  by A Brief Moment in Time)

Szép kirándulásokat lehet tenni a Grisedale Peak, a grossvenor és a Knott Rigg felé is. A környéken az Erzsébet-kor óta folyt jelentős réz-, grafit-, ólom-, és kisebb mértékben arany- és ezüstbányászat. Little Town sokaknak ismerős lehet Beatrix Potter, the Tale of Mrs Tiggywinkle regényéből.
Az egymással összeköttetésben lévő „nyugati tavak” – Loweswater, Crummock Water Buttermere – távol esnek a nagyobb turistaközpontoktól, és ezért viszonylag kevesen keresik fel a vidéket, pedig a három tó és környéke sokak szerint a Tóvidék legszebb része. Buttermere falu alig tucatnyi házával és néhány fogadójával a három tó körüli túrák kedvelt kiindulópontja. A legnehezebben megközelíthető Loweswater a legcsöndesebb tó. Erdők és szelíd dombok fogják körül. Közelében van a Tóvidék legmagasabb vízesése, a 36 méter magasról lezúduló Scale Force.
Borrowdale völgy a Keswickből induló kirándulások leggyakoribb úti célja. A festői völgy Derwentwatertől délnyugatra fekszik, és számos rajz és vízfestmény próbálta meg visszaadni szépségét. A völgy egyik legszebb pontjánál található egy parányi falucska Grange. Az itt drámaian összeszűkült völgyszakasz neve Jaws of Borrowdale (azaz Borrowdale állkapcsa). A közeli Castle Craigről csodálatos a kilátás. Grange-hez közel található a Bowder Stone. A bámulatosan egyensúlyozó közel 2000 éves óriási kőtömb a magasabb sziklákról zuhanhatott le, vagy egy gleccser vonszolta jelenlegi helyére sokmillió évvel ezelőtt.  A közelbe csodálatos falucskákat találunk Rosthwaite-et és Stonethaite-et.
Még mindig Cumbriába járva jutunk Wastwater fekete víztükréhez. A Nether Wasdale-től induló út a tó északnyugati peremén fut. Keleti oldalán több mint 600 méter magasról zuhan le a tintafekete és évszaktól függetlenül jéghidegnek tűnő vízbe az omladékos sziklafal, a Screes. A tó itt 80 méter mély, és így a Wastewater Anglia legményebb tava.  A közelben a Scaffel és a Scaffel Pike hatalmas tömbje emelkedik, melynek középpontjában a Great Gable méltóságteljes piramisa húzódik. A gyönyörű és érintetlen táj egyetlen nagyobb épülete a tó távoli végében álló fogadó. Közelében a mélybe zuhant hegymászók emlékezetére épített parányi templom áll. A Wasdale fölé tornyosuló hegyek már a 19. században is vonzották a hegymászókat.
Eskadale valószerűtlen szépségű, derűs nyugalmat árasztó táján található a Hardknott Fort római kori maradványa. A völgy két legnagyobb települése az elbűvölő Boot és a tengerparti Ravenglass.
A Dunnerdale néven is ismert festői táj, a Duddon-völgy 35 szonett megírására ihlette Wordsworth-t. A völgy legszebb szakasza Ulpha és Cockley Beck között húzódik, s ősszel különösen szép a nyírfákkal tűzdelt, hangával borított vidék. A folyókon lépőkövek és hidak vezetnek át, a völgy déli végénél, ahol a Duddon folyó Duddon Sandsnél eléri a tengert, fekszik Broughton-in-Furnes.
Langdale közelében dolgoznak Britannia leggyakrabban riasztott hegyi mentői, mivel a környéket hegymászók és kirándulók lepik el nap, mint nap a Pavery Ark, a Pike o’Stickle, a Crinkle Crags és a Bow Fell lejtőin. Great Langdale a Tóvidék legszebb és leglátogatottabb völgye. Csendesebb és sok látnivalót rejt Little Langdale is.

Lancaster Sunset (www.flickr.com by lakewentworth)

Hosszabb-rövidebb ideig Grasmere-ben és Rydal-ban is élt a nagy romantikus költő William Wordsworth. A csillogó tavak partján meredeken emelkedik a magasba a Fairfield Nab Scar és a Loughrigg Fell, mindkettő csodálatos kirándulóhely. A Wordsworh-családot a St. Oswald-templomban temették el Grasmere-ben. Évenként megemlékeznek róla friss kákával szórják fel a templom földes padlóját. A faluban található Dove Cottage-ban töltötte a költő termékeny éveinek javarészét, majd 1813-ban átköltözött Rydal-be, és a korábbi házánál nagyobb Rydel Mountban élt 1850-ig. Wordsworth (1770 – 1850) a legismertebb angol romantikus költő, a Tóvidék szülötte, ahol életének legnagyobb részét töltötte. A hawkheadi és cambridgei iskolaévek után egy orökségnek köszönhetően kizárólag az irodalomnak élhetett, Dove Cottage-ben élt testvérével Dorothyval, majd 1802-ben elvette régi iskolatársát Mary Hutchinsont, akivel később egyszerűen éltek, nevelték gyermekeiket, kirándultak és vendégeket fogadtak, akik között ott voltak a költőbarátok Cleridge és de Quincy is. Wordsworth elsőként írt útikalauzt a Tóvidékről.
Ambleside-ot jó utak kötik össze a Tóvidék szinte minden pontjaival, így igen népszerű a kirándulók és hegymászók között. A jelentős idegenforgalomra utal az üzletek nagy száma is. A kisvárosban filmszínház és nyáron zenei fesztivál is színesíti a kínálatot. Az i.sz. 79-ben épült római Galava erőd maradványai, a Stock Ghyll Force vízesés és a National Trust információs irodájának otthont adó Bridge House jelenti a városka látnivalóit.
Windermere-tó, 16 kilométeres hosszával Anglia leghosszabb tava. A tó partján iparmágnások építettek gyönyörű házakat maguknak jóval a vasút megjelenése előtt. Amikor a vasút elért ide 1847-ben, hirtelen sokak számára vált elérhetővé, hogy egynapos kirándulást tegyenek a tóvidék környékén. Ma egész évben közlekedő autóskomp köti össze a keleti és a nyugati partot. Nyári hónapokban gőzhajó közlekedik észak-déli irányban Ambleside és Lakeside között. Az erdővel borított Belle Isle a tó egyik legszebb része, de a szigeten tilos kikötni, így nem lehet közelről megnézni a különös kerek házat. A tó déli végénél fekszik a Fell Foot Park. Windermere városától északkeletre emelkedik a Pazar kilátásról híres 238 méter magas Orrest Head, melynek tövében található a 8000 lelket számláló Windermere város. Szép 15. századi temploma gyakran elkerüli a turisták figyelmét, pedig szép régi ablakait és un. „láncos” könyveit érdemes megtekinteni. A keleti parton fekvő Bowness-on-Windermere, a jachtozók központja, melynek sok épülete a viktoriánus kort idézi.

St Patrick's Oratory, Heysham Lancashire (www.flickr.com by JohnBurke)

A World of Beatrix Potter kiállítás életre kelti a híres mesefigurákat, s régi mozgóképek segítségével mutatja be az írónő életét. Beatrix Potter a Windermere-tótól északnyugatra fekvő Near Sawrey közelében álló Hill Top-ban írta csaknem minden könyvét. A 17. századi tanyaház berendezése pont olyan, mint az írónő életében. Hawksheadben minden évben kiállítás rendeznek az eredeti kéziratokból és könyvillusztrációkból. Bár gyerekeknek írt mesekönyvei és a saját maga rajzolta állatfigurák (Peter Rabbit és Jemina Puddleduck) révén vált ismerté, Beatrix Potter (1866 – 1943) a Tóvidék természeti kincseinek megőrzésében is kiemelkedő szerepet játszott. William Heelis-szel kötött házassága után a földművelésnek szentelte életét, és a Herdwick-juh elismert szaktekintélye lett. Birtokát a National Trust-ra hagyta.
Coniston Water a tóvidék peremén fekvő és hosszan elnyúló tó békés víztükrére nagyszerű a kilátás John Ruskin házától, a Brantwoodtól. A 19. században élt író és filozófus otthonában berendezett kiállításon festményei és rajzai láthatók élete más emlékei mellett. A házban rendszeresen rendeznek tárlatokat kortárs művészek munkáiból.  Az északnyugaton fekvő Hawkshead utcáiról kitiltották az autókat, így zavartalanul lehet gyönyörködni a hangulatos szűk utcákban és a régi gerendavázas házakban. A tótól keletre terül el nagyszerű sétaútjaival a hatalmas Grizedale erdő.
A Tóvidék déli kapujában terül el Kendal, a régió közigazgatási központja és vásárváros. Helyi szürke mészkőből épült sok szép régi ház és művészeti központ. Az 1759-ben épült Abbot Hall épületéhez tartozó régi istállóban rendezték be a Tóvidék életét ismertető Museum of Lakeland Life kiállítást, ahol helybéli kézművesek mutatják be hagyományos mesterségük fogásait. A Museum of Natural History and Archeology a Tóvidék geológiájával, őstörténetével és élővilágával foglalkozik. A várostól 5 km-re áll a 14. századi normann eredetű vár a Sizergh Castle, ahol VIII. Henrik utolsó felesége Catherine Parr született. A Kent folyó völgyében fekvő város plébániatemploma a legnagyobbak közé tartozik Angliában, Különlegessége, hogy kettős oldalhajókkal épült kora angol gótikus és perpendikuláris stílusban.
Kendal mellett található Levens Hall, az Erzsébet-kori udvarház, melynek nevezetessége a park a különlegesen nyírt fákkal és bokrokkal, bár a ház is sok látnivalót rejt. A 13. századi toronyban Jakab-kori bútorokat és Peter de Wint vízfestményeit lehet megtekinteni. Csodálatosak a mennyezeti díszek, II. Károly ebédlőszékei, és a foltokból összeállított legkorábbi angol kézimunkák és az ereszeket díszítő aranyozott szívek. A 18. századi toronyórának a korra jellemzően egyetlen mutatója van.
A Furness-félsziget legfontosabb városa Barrow-in-Furness. A Viktória-kori hajójavító dokkokból kialakított Dock Museum a város történetét mondja el interaktív multimédiás számítógép programok segítségével. A vörös homokkőből épült Furness Abbey maradványai az erdős Deadly Nightshade-völgyben találhatók. Az apátság fennmaradt falai között berendezett kiállítás a kolostori életet mutatja be.
Cartmer falucska legfőbb látványossága a 12. századból származó priory. Az eredeti kolostorból nagyon kevés maradt fenn, helyreállított temploma a legszebb egyházi épület Cumbriában. A lóversenypályával is büszkélkedő falu nevét viseli a környező dombvidék, ahol a csupasz mészkősziklák körül megművelt földek és erdők zöldellnek. A közeli Holker Hall volt Devonshire hercegeinek otthona. A pazarul berendezett szobák és márványkandallók mellett a ház érdekessége a faragott tölgyfa lépcső.
A Morecambe-öböl az ország legnagyobb madárrezervátuma. Apálykor, amikor az öböl homokos medre (a Sands) nagyrészt szárazra kerül, le lehet vágni a Kent-folyó torkolatát megkerülő hosszú utat. A nem veszélytelen átkelés során sokan odavesztek. Helybéli vezetőkkel, akik jól ismerik az öböl gázlóit, ma is át lehet gyalogolni. Az öbölnél fekvő város, a 10000 fős Morecambe halászkikötőből nőtt üdülőhellyé. Vonzereje szép fekvésében – távolról már idelátszanak a tóvidék hegyei –, homokos tengerpartjában és jó levegőjében rejlik.

Liverpool Anglican Cathedral (www.flickr.com by adeb?nd)

Lancaster már Lancashire székhelye. A nagymúltú település ma már parányi városnak számít Liverpool és Manchester mellett. A Lune folyó partján a rómaiak építették az első erődöt, és a város sokáig csak stratégiailag fontos fekvésének köszönhette jelentőségét. A normannok várat építettek ide, mely bár sokat változott, de fennmaradt, s ma a város legérdekesebb látnivalója. A várban lakott IV. Henrik apja, John o’Gaunt, ő emeltette 1405-ben a főbejárat bástyatornyait. Ezt megelőzően a skótok háromszor is fölégették a várost. A 17. században a virágzó rabszolgakereskedelem felértékelte a város szerepét, és fontos kikötővé fejlődött. Ma színes kulturális életéről híres egyetemváros. A 18. században újjá épült Hadrian’s Tower-ban, melynek egyes részei 2000 évesek, múzeumot rendeztek be.
A Ribble-völgy folyóinak és falvainak felfedezésére Clitheroe kis vásárvárosából érdemes elindulni. A városka fölé magasodó domb tetejéről öreg vár néz le a folyóra. Ribchesterben a Római Múzeum, Whalley-ben a ciszterci apátság romjai érdemelnek figyelmet. Clitheroe-től keletre emelkedik az 560 méter magas Pendle-hegy, amelynek tetején bronzkori halomsírt tártak fel.
Manchester története a római időkig nyúlik vissza. Agricola légiói 79-ben építették fel a mai belváros területén Mancunium helyőrségi városát. Később angol és dán csapatok harcoltak a vidék felügyeletéért. A normannok itt is megjelentek, de nem lehettek vele megelégedve, mert mint „szegény és gyéren lakott” vidéket tartották nyilván. A jómódot a 14. századi idetelepült flamand takácsok hozták a vidéknek és a városnak. A 17. század közepéig a gyapjúipar, attól kezdve az Újvilágból érkező gyapot feldolgozása jelentette a fő foglalkozást Manchesterben és környékén. A 18. század újabb fellendülést hozott, mikor Richard Arkwright gőzgéppel hajtott szövőgépei már nagyipari módon dolgozták fel a beérkező gyapotot. Ahogy növekedett a közelben lévő fontos kikötő, Liverpool, kezdődött meg a gyapotbehozatal, amelyet még fokozott a Manchester-Liverpool csatorna megnyitása. A csatorna lehetővé tette, hogy a nagyobb teherhajók 55 kilométer mélyen felhajózzanak a szárazföld belsejébe. A munkaerőt az iparvárosokban munkát kereső, földjeikről elűzött parasztok biztosították. Ezeknek a körülményeknek volt köszönhető, hogy Manchester lakossága a 18. század második felében ötven év alatt megkétszereződött. A Manchester-Liverpool vasútvonal 1830-ra készült el. A vasútvonal avatásán jelen volt a miniszterelnök, Wellington herceg (a waterlooi győző) is, s George Stephenson maga vezette saját tervezésű, addig soha el nem képzelt, 58 km-es sebességgel száguldó, Rakétának nevezett mozdonyát.
A pamutiparból rohamosan gazdagodó városban rohamosan nőttek ki a földből a Pazar épületek, de a gyári munkások továbbra is zsúfolt nyomornegyedekben éltek. Az elkeseredett munkások 1819. augusztus 16-án a St. Peter’s Fielden gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a kenyér árát magasan tartó gabonavédővám (Corn Law) ellen. A megmozdulás véres összecsapásba fordult, amikor rátámadtak a tüntetőkre. A Waterloo mellett 1815-ben vívott csatára rímelve Peterloo-i mészárlásnak elnevezett vére tűntetés eredményeként hamarosan megszületett az első gyártörvény, a Factory Act. Írók és politikusok álltak az elégedetlenkedők élére, és 1821-ben kiadták a Manchester Guardiant.
Manchester az elsők között tűzte zászlajára az 1950-es években a nyomornegyedek felszámolását és a füstmentes város megteremtését. A gyors növekedés következtében azonban hiányoznak a szépen kialakított terek, kellemes parkok, s sötét tónusú középületeivel és lakóházaival, óriási forgalmával a nagy iparvárosok sajátos hangulatával hat a látogatóra.

Manchester Cathedral from Blackfriars Bridge (www.flickr.com by Coradia1000)

Manchester egységes arculatú szép város sok látnivalóval, a gyalog is bejárható városközpontban. A hangulatos klubok és éttermek sokasága mellett Manchester dicsekedhet a világ legnagyobb kínai negyedével. A villamosjáratok felújítása és a városközpontot ért 1966-os bombamerénylet után az utcák és a bevásárlóközpont átgondolt helyreállítása sokat javított a közlekedés zsúfoltságán. A szövőgyárak és dokkok építészeti örökségét megújító törekvések eredményeként jött létre az új városrész Salford Quays.
A Salford Quays Manchester városközpontjától nyugata található (Salford városa mára már egybeépült Manchesterrel). A Dokkokat 1982-ben bezárták, de az 1990-es évek hatalmas változást hozott a hanyatlásnak indult környéken. Új lakótelep és szórakoztatóközpont épült az elhagyott kikötő helyén. A csodálatos művészeti központ, a The Lowry 2000-ben nyílt meg. A színházaknak és képtáraknak otthont adó épületegyüttesben található a Salfordban született L.S.Lowry alkotásait bemutató állandó tárlat. A csatorna fölött átvezető gyaloghíd túloldalán fekszik Trafford (melynek közelében az Old Traffordban van a Manchester United Football Club pályája), ahol 2002-ben avatták fel az Imperial War Museum North épületét. Daniel Libeskind tervezte az épületet, amely a háborúba belesodródó emberek szemszögéből mutatja be a nagy világégést.
A városközpontban a sok szép 19. századi épület közül kiemelkedik a John Ryland könyvtár, és a ma egy színháznak és egy képtárnak otthont adó Királyi Tőzsde. A Manchesteriek büszkesége a Városháza. 1869-1877 között épült 1 millió fontért, neogótikus stílusban, s jól példázza a Manchesteriek nagyratörését. 300 szobáját, nagytermét és csarnokait gazdagon díszítették, harangtornyot is építettek hozzá, melynek 21 összehangolt harangja melódiát üt.
A katedrális, mely Anglia legkisebb katedrálisa, mögötti részben gyönyörűen felújított középkori épületekben kapott helyet a Chetham’s Library (könyvtár). A korábbi központi vasútállomást 1969-ben bezárták, ma itt van a G-Mex Centre, egy óriási kiállítási és konferenciakomplexum. A korábban kihalt Castlefield iparterület iroda-, lakó- és szórakozónegyedként kelt új életre. A világ legelső vasúti utaspályaudvarán alakították ki a Tudomány és Ipar Múzeumát. (Museum of Science and Industry), amely a manchesteri iparosodás fénykorát idézi fel. Energiacsarnokában (Energy Hall) működő gőzgépek láthatók és az Elektromosság tárlata (Electricity Gallery). Külön rész emlékezik meg a Manchester-Liverpool vasútvonal építéséről, a Levegő és Világűr Galériája (Air and Space Gallery) pedig a repülés történetét mutatja be. A Manchester Art Gallery 2002 nyarán nyílt meg újra 35 millió fontos felújítás után, a korábbinál kétszer nagyobb kiállítási területtel. Különösen gazdag prerafaelita festők, mint Holman Hunt és Dante Gabriel Rosetti munkáit bemutató tárlat, de itáliai, flamand és francia mesterek művei is szép számban megtalálhatók. A díszítőművészetet a görögöktől Picassón át a jelenkorig bemutató Gallery of Crafts & Design gyűjteménye is figyelemre méltó.
Az ultramodern épületben található új interaktív múzeumot, az Urbist 2002-ben nyitották meg. A világ különböző városainak életét bemutató kiállítás egy magasra törő jelentős üvegépületben talált otthonra. A látogatás az üvegliftben kezdődik, egy egyperces „égbe repüléssel”, ami folytatódik négy szinten tematikus kiállításokkal.
A Whitworth Art Gallery a manchesteri gyártulajdonos, Sir Joseph Whitworth hagyatékából jött létre azzal a céllal, hogy iparművészeti gyűjteménye ösztönzően hasson a város textiliparára. A nagyszerű Edward-stílusú piros téglás épület modern belső tereit az 1960-as években alakították ki. A kortárs művészetet is bemutató múzeumban csodálatos textíliák láthatók. 

Just One Hole Not Far From Blackburn, Lancashire (www.flickr.com by johnthurm)

Észak-Anglia legnagyobb kikötője Liverpool. A régészeti leletek tanúsága szerint a Mersey partján az i.sz. 1. században alapították az első települést. A kis halászfalu „Livpul” János királytól kapott kiváltságlevelet 1207-ben. Lakóinak száma azonban még a Stuartok ideje alatt sem érte el az ezret. II. Károly idejében azonban már falakkal körülvett város volt, s ettől kezdve a tengeri kereskedelem növekedése alapozta meg a jövőjét. Liverpool sokáig vetélkedett a nyugati tengerpart másik jelentős kikötőjével, Bristollal, de, mivel a 17. és 18. században Liverpool lett a rabszolga-kereskedelem legnagyobb központja, megszerezte elsőségét. 1700-ban indult el a „Liverpooli kereskedő” nevű hajó Afrikából 200 négerrel Barbados szigetére, s 30 évvel később a parlament bíztatására a liverpooliak egyre nagyobb vállalkozókedvvel szálltak versenybe a holland és francia rabszolgakereskedőkkel. 1751-ben már 53 hajó indult Afrikába, ahol felvették a négereket, mint árujukat, majd a Nyugat-indiai-szigetekre szállították őket, s ott eladták az ültetvényeseknek. Visszafelé cukor és rum volt rakományuk. A 18. század végére már Liverpoolba összpontosult a rabszolgakereskedelem több mint 80 százaléka. Amikor 1808-ban betiltották a rabszolgakereskedelmet, 185 hajó esett ki a forgalomból, melyek addigra már évente 50 000 rabszolgát szállítottak. A rabszolgaság és ezzel a rabszolgakereskedelem megszűntetése azonban nem tette tönkre a liverpooli kereskedőket, mint ahogyan arra sokan számítottak.
Az első dokk 1715-ben épült, és a kikötő hamarosan 11 kilométer hosszan húzódott a Mersey partján. Az első óceánjáró gőzhajó 1840-ben futott ki innen. Ekkorra már 160 000-en lakták a várost, hiszen a gőzhajó megjelenésével az amerikai gyarmatokkal lebonyolított forgalom gyarapodott. Amerika felé Liverpool volt az anyaország kapuja. Az írországi éhínségek elől menekülő bevándorlók szintén hozzájárultak a lakosság növekedéséhez. Az egyre gyorsabban fejlődő város kikötőjének forgalma folyamatosan nőtt, nemcsak Amerikával, de Afrikával, a földközi-tengeri országokkal, Indiával és Ausztráliával is gyarapodott a kereskedelem. Rabszolgák helyett most már a hátország gyorsan fejlődő iparvidékének termékeit, vasat és acélt, gépeket és szöveteket szállítottak, s cserébe gabonát és olajat hoztak. A Mersey folyó partján pedig egyre-másra létesültek a behozott nyersanyagokat feldolgozó üzemek, malmok, cukor- és olajfinomítók, édesség- és gumigyárak. A bankok és tőzsdék szintén a Mersey folyó partjához közel épültek.
A kikötő forgalma ma sokkal nagyobb, mint az 1950-es és 1960-as években volt, de a teherhajók ma Bootle dokkjainál horgonyoznak. A gazdasági és szociális gondok ellenére a liverpooliak (a „Scouse”-ok vagy Liverpudlian”-ek) töretlen életkedve a lüktető 60-as években, négy fiatal zenésznek köszönhetően meghódította az egész világot. Ma nagyon sokan csak azért érkeznek Liverpoolba, hogy elzarándokoljanak a Beatles-emlékhelyekre. A Beatles Story múzeumban, ahol háttérzeneként a milliókat megbabonázó Beatles-dalok szólnak, a rock világába üstökösként berobbanó gombafejűek élettörténetét mutatja be első lemezük, a Love me do megjelenésétől a 60-as évek Beatles-mániáján és az 1969-es utolsó közös fellépésen át egészen a szétválásukig.
Ám a város nem csak róluk híres. A Liverpooli Filharmonikusok hangversenyei és a sportesemények (a futball és a világ egyik legrangosabb lóversenye a Grand National Handicap Steeplechase is sokakat vonzanak.

Lancashire Hill, Stockport (www.flickr.com by Gene Hunt)

A Mersey partján emelkedő Royal Liver Building tornyai tetején ül, csőrében tengeri hínárral a kormorán, a városnak nevet adó és az azt védő mesebeli Liver madár. Az épület tövében van a kompkikötő és valamivel távolabb z új életre kelt Albert-dokk. Az Albert-dokk öt raktárházát Jesse Hartley tervezte 1846-ban. 1972-re végleg bezárták a dokkokat, majd egy évtizednyi hanyatlás után a műemlékvédelmi szempontból I-es besorolású épületeket felújították, és azokban irodákat, kiállítási termeket, éttermeket, bárokat és üzleteket alakítottak ki.
Érdemes megnézni még a Merseyside Maritime Museumot, amely a liverpooli kikötő történetét és a hajóépítés mérföldköveit bemutató kiállításnak ad helyet, egészen a Cunard és White Star óceánjárókig. De a látogató megnézheti az Amerikába rabszolgákat szállító gályákat is. A II. világháború tengeri csatáiról modellek és térképek emlékeznek meg. A HM Customs and Excise National Museum bemutatja a csempészet történetét és a mai vám- és adórendszert. A Tate Liverpool dicsekedhet London után a leggazdagabb kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel.
A város képét a dombtetőn álló hatalmas katedrális uralja. A katedrálist 1904-ben kezdték építeni Sir Giles Gilbert Scott tervei alapján. Az egyik legnagyobb katedrális a világon, helyi vörös homokkőből épült, neogótikus stílusban. A II világháborúban telitalálatot kapott, de a sérüléseket kijavították. 106 méter magas tornya ugyan olyan széles, mint a katedrális hajója.
Az anglikán katedrális impozáns épülete megihlette a liverpooli (ír) katolikusokat, és 1933-ban hozzákezdtek a római katolikus katedrális, a Krisztus Király-katedrális, építéséhez, amelyet szokatlan formája miatt sokan bíráltak, és a liverpooliak sokszor – elég tiszteletlenül – csak úgy említik, hogy „Paddy”s Wigwam” (azaz az írek kerek indiánsátra). A katedrális érdekessége a szkopljei fehér márványból faragott oltára.
A Walker-t, Észak Anglia legjelentősebb galériáját 1873-ban alapította Sir Andrew Barclay Walker, a helybéli sörfőző és Liverpool polgármestere. A korai itáliai és flamand alkotások mellett Rubens, Rembradt, Poussin képei és a francia impresszionisták művei, mint Degas Vasaló asszony c. festménye adnak átfogó bepillantást az európai művészetbe.