Past, Present and Future In Cardiff (www.flickr.com by Stuart Herbert)

Cardiff első lakói rómaiak voltak, akik 75-ben erődöt építettek a Taff-folyó torkolatánál. A város későbbi történelméről keveset tudni, egészen 1093-ig, amikor egy Hódító Vilmos szolgálatában álló lovag itt kapott földbirtokot. A város a 13. században nyert királyi kiváltságlevelet, de az 1830-as évekig megőrizte vidékies hangulatát. A környéket nagyobb birtokot örökölt Bute-család a 19. század elején kezdett kikötő fejlesztésébe. Az igazi fellendülést a dél-walesi szénbányákig kiépített vasút hozta, s 1913-ra Cardiff a világ legnagyobb szénexportáló kikötőjévé vált. A rohamosan gazdagodó városban Pazar épületek születtek, s zajos volt az élet a dokknegyedben. 1955-ben hivatalosan is Cardiff lett az ország fővárosa, ám ekkor a szénipar már hanyatlóban volt. Ma elsősorban közigazgatási és kereskedelmi központ. Két városközponttal is büszkélkedhet, az egyik a régi belváros Viktória és Edward kori utcákkal és parkokkal, neogótikus várral, neoklasszikus középületekkel, modern üzletközpontokkal. Itt található a 19. századi fedett piac és fedett árkádsorok, köztük az 1856-ban épült Roayal Arcade. A belvárostól délre fekvő kikötő és dokknegyed tervszerű ingatlanfejlesztés eredményeképpen ma már a város második központjává lett. Érdekes és figyelmet érdemlő a Techniquest, a tudomány múzeuma, ahol nem csak nézhetőek, de meg is érinthetőek a kiállítási tárgyak. A Waterfront Parkban egy fa norvég templom áll, amelyet norvég tengerészek építettek 1868-ban. A walesi szénbányákhoz ők szállították a támfát.
Cardiff várának története a római korba nyúlik vissza, amikor is az itt állomásozó légiók erődöt emeltek. Maradványait vörös kövek szalagja választja el a későbbi épületrészektől. A normannok a 12. században a római romok között építették fel első várukat. A cardiffi várban raboskodott harminc évig Robert Curthose, Hódító Vilmos legidősebb fia, miután 1106-ban vereséget szenvedett öccsétől I. Henriktől. A vár urai gazdag és befolyásos családok voltak, ám gyakran cserélődtek, míg végül 1776-ban Bute grófjának fiáé, John Stuarté lett. Az ő dédunokája, Bute harmadik márkija bízta meg az átalakítással a kor legnépszerűbb építészét, William Burgest, aki 1869 és 1881 között középkori és romantikus stílusjegyeket ötvözve varázsolta pazar főúri otthonná a várat.
Cardiff hivatali negyedében az Alexandra Gardens körül árnyas sugárutak és zöldellő parkok mentén csodálatos fehér portlandi kőből épült középületek állnak. A City Hall (városháza) volt az első a sorban, 1905-ben, amely ebből a kőből épült. A látogatók előtt nyitva áll az első emeleti márványterem (Marble Hall), ahol siennai márványból faragott oszlopok és Wales történelmének híres alakjait mintázó szobrok állnak, közöttük St. Dávidé, Wales védőszentjéé.  A Crafts in the Bay a kézművesipart átfogóan bemutató új kiállítást 1996 tavaszán nyitották meg. A kézműipari termékeket bemutató kiállítás mellett az érdeklődők kipróbálhatják a bemutató műhelyek munkáját, és gyakorlatban is megismerkedhetnek a különböző hagyományos mesterségekkel.
A város nyugati végében az 1940-es években megnyitott Museum of Welsh Life szabadtéri kiállítás a maga nemében az egyik legelső a világon. A park területén építették fel Wales legjellemzőbb épületeinek pontos mását. A munkásnegyedek házai, a földművesek tanyaházai, a vámbódé, a kápolna, a régi iskola, és az üzletsor mellett figyelemre méltó a rekonstruált kelta falu és a parkon belül saját parkkal büszkélkedő Tudor kori udvarház is. A városközponttól három kilométerre található a II. világháborúban súlyos bombatámadást túlélt Llandaff Cathedral, melynek helyreállítása 1957-ben fejeződött be.