Manchester Cathedral from Blackfriars Bridge (www.flickr.com by Coradia1000)

Manchester története a római időkig nyúlik vissza. Agricola légiói 79-ben építették fel a mai belváros területén Mancunium helyőrségi városát. Később angol és dán csapatok harcoltak a vidék felügyeletéért. A normannok itt is megjelentek, de nem lehettek vele megelégedve, mert mint „szegény és gyéren lakott” vidéket tartották nyilván. A jómódot a 14. századi idetelepült flamand takácsok hozták a vidéknek és a városnak. A 17. század közepéig a gyapjúipar, attól kezdve az Újvilágból érkező gyapot feldolgozása jelentette a fő foglalkozást Manchesterben és környékén. A 18. század újabb fellendülést hozott, mikor Richard Arkwright gőzgéppel hajtott szövőgépei már nagyipari módon dolgozták fel a beérkező gyapotot. Ahogy növekedett a közelben lévő fontos kikötő, Liverpool, kezdődött meg a gyapotbehozatal, amelyet még fokozott a Manchester-Liverpool csatorna megnyitása. A csatorna lehetővé tette, hogy a nagyobb teherhajók 55 kilométer mélyen felhajózzanak a szárazföld belsejébe. A munkaerőt az iparvárosokban munkát kereső, földjeikről elűzött parasztok biztosították. Ezeknek a körülményeknek volt köszönhető, hogy Manchester lakossága a 18. század második felében ötven év alatt megkétszereződött. A Manchester-Liverpool vasútvonal 1830-ra készült el. A vasútvonal avatásán jelen volt a miniszterelnök, Wellington herceg (a waterlooi győző) is, s George Stephenson maga vezette saját tervezésű, addig soha el nem képzelt, 58 km-es sebességgel száguldó, Rakétának nevezett mozdonyát. A pamutiparból rohamosan gazdagodó városban rohamosan nőttek ki a földből a Pazar épületek, de a gyári munkások továbbra is zsúfolt nyomornegyedekben éltek. Az elkeseredett munkások 1819. augusztus 16-án a St. Peter’s Fielden gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a kenyér árát magasan tartó gabonavédővám (Corn Law) ellen. A megmozdulás véres összecsapásba fordult, amikor rátámadtak a tüntetőkre. A Waterloo mellett 1815-ben vívott csatára rímelve Peterloo-i mészárlásnak elnevezett vére tűntetés eredményeként hamarosan megszületett az első gyártörvény, a Factory Act. Írók és politikusok álltak az elégedetlenkedők élére, és 1821-ben kiadták a Manchester Guardiant. Manchester az elsők között tűzte zászlajára az 1950-es években a nyomornegyedek felszámolását és a füstmentes város megteremtését. A gyors növekedés következtében azonban hiányoznak a szépen kialakított terek, kellemes parkok, s sötét tónusú középületeivel és lakóházaival, óriási forgalmával a nagy iparvárosok sajátos hangulatával hat a látogatóra.
Manchester egységes arculatú szép város sok látnivalóval, a gyalog is bejárható városközpontban. A hangulatos klubok és éttermek sokasága mellett Manchester dicsekedhet a világ legnagyobb kínai negyedével. A villamosjáratok felújítása és a városközpontot ért 1966-os bombamerénylet után az utcák és a bevásárlóközpont átgondolt helyreállítása sokat javított a közlekedés zsúfoltságán. A szövőgyárak és dokkok építészeti örökségét megújító törekvések eredményeként jött létre az új városrész Salford Quays.
A Salford Quays Manchester városközpontjától nyugata található (Salford városa mára már egybeépült Manchesterrel). A Dokkokat 1982-ben bezárták, de az 1990-es évek hatalmas változást hozott a hanyatlásnak indult környéken. Új lakótelep és szórakoztatóközpont épült az elhagyott kikötő helyén. A csodálatos művészeti központ, a The Lowry 2000-ben nyílt meg. A színházaknak és képtáraknak otthont adó épületegyüttesben található a Salfordban született L.S.Lowry alkotásait bemutató állandó tárlat. A csatorna fölött átvezető gyaloghíd túloldalán fekszik Trafford (melynek közelében az Old Traffordban van a Manchester United Football Club pályája), ahol 2002-ben avatták fel az Imperial War Museum North épületét. Daniel Libeskind tervezte az épületet, amely a háborúba belesodródó emberek szemszögéből mutatja be a nagy világégést. A városközpontban a sok szép 19. századi épület közül kiemelkedik a John Ryland könyvtár, és a ma egy színháznak és egy képtárnak otthont adó Királyi Tőzsde. A Manchesteriek büszkesége a Városháza. 1869-1877 között épült 1 millió fontért, neogótikus stílusban, s jól példázza a Manchesteriek nagyratörését. 300 szobáját, nagytermét és csarnokait gazdagon díszítették, harangtornyot is építettek hozzá, melynek 21 összehangolt harangja melódiát üt.
A katedrális, mely Anglia legkisebb katedrálisa, mögötti részben gyönyörűen felújított középkori épületekben kapott helyet a Chetham’s Library (könyvtár). A korábbi központi vasútállomást 1969-ben bezárták, ma itt van a G-Mex Centre, egy óriási kiállítási és konferenciakomplexum. A korábban kihalt Castlefield iparterület iroda-, lakó- és szórakozónegyedként kelt új életre. A világ legelső vasúti utaspályaudvarán alakították ki a Tudomány és Ipar Múzeumát. (Museum of Science and Industry), amely a manchesteri iparosodás fénykorát idézi fel. Energiacsarnokában (Energy Hall) működő gőzgépek láthatók és az Elektromosság tárlata (Electricity Gallery). Külön rész emlékezik meg a Manchester-Liverpool vasútvonal építéséről, a Levegő és Világűr Galériája (Air and Space Gallery) pedig a repülés történetét mutatja be.
A Manchester Art Gallery 2002 nyarán nyílt meg újra 35 millió fontos felújítás után, a korábbinál kétszer nagyobb kiállítási területtel. Különösen gazdag prerafaelita festők, mint Holman Hunt és Dante Gabriel Rosetti munkáit bemutató tárlat, de itáliai, flamand és francia mesterek művei is szép számban megtalálhatók. A díszítőművészetet a görögöktől Picassón át a jelenkorig bemutató Gallery of Crafts & Design gyűjteménye is figyelemre méltó.
Az ultramodern épületben található új interaktív múzeumot, az Urbist 2002-ben nyitották meg. A világ különböző városainak életét bemutató kiállítás egy magasra törő jelentős üvegépületben talált otthonra. A látogatás az üvegliftben kezdődik, egy egyperces „égbe repüléssel”, ami folytatódik négy szinten tematikus kiállításokkal.
A Whitworth Art Gallery a manchesteri gyártulajdonos, Sir Joseph Whitworth hagyatékából jött létre azzal a céllal, hogy iparművészeti gyűjteménye ösztönzően hasson a város textiliparára. A nagyszerű Edward-stílusú piros téglás épület modern belső tereit az 1960-as években alakították ki. A kortárs művészetet is bemutató múzeumban csodálatos textíliák láthatók.