Általános információk Nagy-Britannia Élménybeszámolók
Nyitólap Régiók Városok Nemzeti parkok Fórum



TESZT

izletes.hu on Facebook





 


Yorkshire és Humberside

York történelmi városát gyönyörű és változatos táj veszi körül. Észkra a Yorshire Dales és a North York Moors festői völgyei és zsombékos lápjai fekszenek, kelet felé a tenger fövenyes partja húzódik hosszan, délen pedig szélesen elterülő legelők zöldellnek.
Yorkshire három korábbi közigazgatási egység (Riding) összevonásával alakult ki. Az északi dombok vad szépségű szirtjeit és szurdokait a jég faragta ki mészkőből a jégkorszakban. A görgeteg kövekből pedig a földművelésből élők rakták fel kötőanyag nélkül a földjeiket és legelőiket elválasztó derékmagas kőfalak hálózatát. A 19. században ezen a gyönyörű tájon nőttek ki a földből a szürke ipartelepek, a füstös gyárkémények és a völgyeket áthidaló viaduktok. Az Ouse és Trent közös torkolata a Humber körül szélesen elterülő zöldellő legelők ma halódó, de egykor virágzó halászat adott megélhetést az embereknek. A kivételesen szép és változatos tengerparton homokos strandok nyúlnak északabbra, Whitby körül festői sziklákat ostromolnak a hullámok, míg a szárazföld belsejében a Brontë-regényekből ismert borongós lápvidék adja a táj varázslatos hangulatát.
A régió szívében fekvő York, ahol egymás mellett láthatók a rómaiak és a vikingek emlékei, London után a második leglátogatottabb város Britanniában. A történelmi városközpont középkori utcái joggal vonzzák látogatók millióit, de Yorkshire igazi szépségét csak a vidéki utakon barangolva lehet megismerni.
Az egykor három Ridingra (közigazgatási terült) osztott Yorkshire a vasút megjelenéséig elsősorban mezőgazdasági vidék volt. A 19. század végére azonban már meghatározóvá vált a bányászat és a gyapjúipar is. A kőfalak ma is éppúgy hozzátartoznak a yorkshire-i tájhoz, mint a 19. századi gyárkémények és vidéki kastélyok. A számtalan egykori kolostor közül romjaiban is kiemelkedő szépségű a Rievaulx és a Fountains abbey.

Bamburgh

Bamburgh Castle (www.flickr.com by alexbrn)

A Yorkshire Dales Nemzeti Park három nagyobb – Swaledale, Wharfedale és Wensleydale – és több kisebb – mint Deepdale – völgy (dale) összessége, ahol megművelt szántók uralják a látképet. A völgyeket a jégkorszak gleccserei vájták ki, de az elmúlt 12 évszázad folyamán az ember jelenléte formálta át a tájat. A tanyákkal, várakkal, falvakkal tűzdelt, és 1954-ben nemzeti parkká nyilvánított gyönyörű vidék úgy szolgálja a helyi közösségek igényeit, hogy közben a természetjárók is élvezhetik a páratlanul szép környék kirándulóútjait.
Swaledale gazdaságát a meredek domboldalakon legelő ridegen tartott swaledale-i juhok híres gyapja alapozza meg. A sebes folyású Swale folyó, amelyről a legészakibb völgyszakasz a nevét kapta, vízesések során át rohan lefelé a kietlen, lápos magasföldről a sűrű erdőkkel borított alacsonyabb dombok felé, miközben áthalad Reeth-en és Richmondon.
A Swaledale kapujában fekvő Richmond egykor vásárváros volt, s Anglia legnagyobb kövezett piacával büszkélkedhet. Alan Rufus, Richmond első normann grófja kezdte el a vár építését 1071-ben. A várfalak egy része valószínű még ebből az időből származik. A belső udvarra, ahol Anglia legrégibb épülete, az 1080-ban épült Scolland’s Hall áll, egy 11. századi botív alatt lehet belépni. Richmond piactere egykor a vár külső várudvara volt. Az ide torkolló szűk és kanyargós utcákról emlékezik meg Leonard Mcnally a feleségéhez, Franceshez írt A Richmond Hill-i lány c. versében. A hangulatos kisvárost Turner is többször megörökítette.
Reeth az ólombányászat központjaként fontos szerepet játszott a környék gazdaságában. A város korábbi metodista vallási iskolájában kiállított néprajzi és helytörténeti múzeum (Swaldale Folk Museum) a bányászat és a gyapjúipar (a swaledale-i juhnyájak jelentették a vidék gazdagságának másik forrását) emlékei mellett a helyi rézfúvós zenekar történetét is megmutatja.
A Buttertubs (vajas dézsák) a Hawes felé vezető út mentén sorakozó kerek víznyelők. Nevét onnan kapta, hogy a piacozó gazdák ezek mélyén tartották hidegen a vajat.
Wensleydale a Yorkshire Dales legnagyobb völgye, korábban csak sajtjáról volt híres, ám James Herriot regényei, mint Az állatorvos történetei, és az azokból készült filmek is ismertté tették. Hawesben, Upper-Wensleydale fővárosában található Dales Countryside Museum a környék 18. – 19. századi életének emlékeit gyűjtötte össze. Ritkaságnak számítanak a vaj és sajtkészítéshez használt korabeli eszközök. A sajtkészítést a közeli Jervaulx Abbey szerzetesei honosították meg a völgyben. A múzeumtól nem messze megtekinthető egy működő kötélverő műhely is. A 259 méterrel a tenger szintje felett fekvő Hawes Anglia legmagasabban fekvő vásárvárosa. Piacán több ezer juh és marha cserél gazdát a nyári vásárokon. A közelben fekvő parányi falu, Hardraw közelében található vízesés a Viktória-korban vált híressé, amikor a vakmerő Blondin egy kifeszített kötélen átsétált felette. A sziklafalhoz simuló ösvényt, ahonnan át lehet nézni a lezúduló vízfüggönyön, egyetlen csepp víz sem éri. Bolton vára Lord Scrope, Anglia minisztere építtette 1379-ben. Az erődként használt várban tartották fogva 1568 és 1569 között I. Erzsébet parancsára Stuart Máriát. Middleham várát 1170-ben építette Warwick grófja. Richard Neville tulajdonában volt, de hírnevét annak köszönheti, hogy falai között élt III. Richard, amikor Észak Lordja lett. Az egykor Anglia legerősebb erődjének tartott vár a 15. század végére lakatlanná vált, és köveit széthordták a környező épületekhez. Az öregtoronyból gyönyörű a kilátás a környékre.
Wharfedale, a Wharfe folyó völgye, legszebb tájai ölelik körül a devonshire-i herceg birtokán fekvő falut, Bolton Abbey-t. Ágoston-rendi szerzetesek által 1154-ben alapított kolostor romjaiban is lenyűgöző. A kolostorfőnök háza, a kerengő, a káptalanterem és maga a templom híven tükrözik azt a mérhetetlen gazdaságot, amelyre az apátság a gyapjúkereskedelem révén szert tett. A Stump Cross Caverns fantasztikus formájú és méretű termeket és labirintusszerű járatokat földalatti patakok vájták ki több mint félmillió év alatt. Az utolsó jégkorszak végén a barlangrendszer bejáratát elzárta a gleccserek hordaléka, és a barlangot csak 1850-ben fedezték fel ólombányászok. Skipton, az ősi vásárváros ma is Észak-Anglia egyik legnagyobb kereskedelmi és pénzügyi központja. A 11. századi normann várat, Skipton várát, Robert de Clifford szinte teljesen újjáépítette a 14. században. A gyönyörű összekötő udvarral Lord Henry Clifford toldotta meg VIII. Henrik uralkodása alatt. Az udvar közepén zöldellő tiszafát a polgárháborús sérülések helyreállítása után Lady Anne Clifford ültette 1659-ben.

Berwick-upon-Tweed

cockleclaw beach, berwick upon tweed  (www.flickr.com by Karmin photography)

A Malham faluból kiinduló túra a Malham Walk Nagy Britannia legszebb mészkővidékein visz körbe. A gyönyörű tájat a jég formálta ki 10 000 évvel ezelőtt. A teljes utat mintegy négy óra alatt meg lehet tenni. Sokan csak a Malham Cove-ig mennek. Az óriási természetes amfiteátrumot egy földrengés hozta létre a jégkorszakban. A magasabban fekvő Malham Lings ritka növényeiről,híres. A páratlanul érdekes kövezett mészkőfennsík „fugáit” a jég vájta, s az ismétlődő olvadás és fagyásnak köszönheti mai formáját.
Észak-Anglia legdivatosabb fürdővárosa volt az Észak-Yorkshireben található Harrogate 1880 és az I világháború között. Közel 90 gyógyforrás csábította pihenésre a fárasztó londoni évad után a skóciai szárnyasvadászatra induló arisztokratákat. Szép épületeivel, közparkjával és központi fekvésével a viktoriánus fürdőhelyek hangulatát idéző Harrogate ma is vonzó város az Észak-Yorkshire és a Völgyvidék (Dales) felfedezésére indulók számára. A feltörő gyógyforrásokat ma nem hasznosítják, de működik a törökfürdő, amelynek gőzfürdője az egyik legszebb az országban
Magas Sziklaszirt tetejéről néz le a Nidd folyóra Anglia egyik legrégibb városa, az 1086-os Domsday Bookban is említett Knaresborough. A szűk és meredek történelmi utcákat, amelyek a romjaiban is impozáns vár, a piactér, a templom és a folyópart között kanyarognak, ma szép 18. századi házak szegélyezik. A folyópart túloldalán ösvény vezet a Mother Shipton’s Cave-hez. Az 1630 óta látogatott turistalátványosság egy jósnő, Ursula Sontheil állítólagos születési helye. A barlang közelében fakadó forrás sziklapárkánya alá kiakasztott tárgyak – a plüssmackótól az esernyőig – néhány hét alatt megkövesednek.
A 6,5 km-re lévő Ripley várát az 1320-as évek óta az Ingilby-család lakja, és a falu lakói szinte kivétel nélkül az ő szolgálatukban álltak. A többszázados múltra visszatekintő falu az 1820-as években nyerte el mai, a francia gótika hatását tükröző arculatát, amikor Sir William Amcotss Ingilby egy őt teljesen elbűvölő elzász-lotaringiai falu mintájára újjáépítette. Ekkor épült a Hotel de Ville is. A nagyközönség előtt megnyitott várban az Ingilby család 28. generációja él. A Marston Moor-i csata után Ripley várában szállt meg Oliver Cromwell.
A hangulatos kisváros, Ripon az Ure folyó partján fekszik. A város egy 675-ben épült templom köré települt, amely hol elpusztult, hol újjáépült, míg csak a normannok nem építettek a helyén kőtemplomot. A normann templom szentélyének egy része és kereszthajói megőrizték az eredeti stílusukat. A templom különlegessége az országban egyedülálló üvegezett oldalkarzat. Az udvarról nyílik a lejárat az ugyancsak ritkaság száma menő szász kriptába, amelynek összeszűkülő St.Wilfrid tűjének (St. Wilfrid’s Needle) nevezik. A hagyomány szerint itt tették próbára a középkorban azokat a nőket, akiket „tisztátalansággal” vádoltak. Ha derekuk nem fért át a „tűn”, bűnösnek találtattak. A kripta Anglia legrégibb hiánytalanul fennmaradt kriptájának tartanak. A 13-14. században virágzott a gyapjúfeldolgozó ipar. Ez addig tartott, amíg Halifax túl nem szárnyalta. Régen kitűnő minőségű sarkantyúkat készítettek itt, ma azonban arról híres, hogy több mint 500 éve este 9 órakor takarodót fúj a városban a Wakeman (virrasztó v. ébresztő). A város polgárainak védelméért háztartásonként évente két penny volt a fizetsége. A Wakeman ma is fújja kürtjét, sőt csütörtök reggelenként a piacnyitást is ő jelzi kézi harangjával. Az ébresztő évszázadokon keresztül az első ember volt a városban, később belőle lett a polgármester. Díszes ruhában, háromszögletű kalapjában és kesztyűben látja el ma is feladatát, s ünnepnapokkor 17. századi díszes kürtöt fúj meg, melynek láncán a régi ébresztők címerei függenek.  

Yorkshire

Yorkshire Dales (www.flickr.com by tricky ™)

Ripontól két kilométerre délkeletre találhatók a Fountains Abbey romjai. Az egykori apátsági birtokon, a Skell folyó völgyében fekszik a gyönyörű tavairól híres Királyi Studley Park szélén. A Benedek-rendi szerzetesek 1132-ben alapítottak itt kolostort, majd három évvel később átvették a ciszterciek, akik a 12. század közepére Britannia leggazdagabb apátságát mondhatták magukénak. A kolostorok feloszlatása után az épületek romba dőltek. John Aislabie, Ripon parlamenti képviselője és pénzügyminiszter kezdett hozzá a romterület és környéke rendezéséhez az 1720-ban. A munkát fia, William fejezte be. A híres tavas park kiépítése az ő nevükhöz fűződik. Az Apátsághoz közel található a Fountains Hall, melyet Sir Stephen Proctor épített részben az apátság köveiből 1611 körül.
A szintén észak-yorkshire-i Sutton Bank a kilátásáról híres. A domboldal, ahol a gyerekekkel is körbe lehet sétálni az újkori (19. századi) fehér lovat, nem olyan van, mint a tengerparti oldal. Byland Abbey a cumbriai Furness Abbey-ből kivált ciszterci szerzetesek alapították 1177-ben. Temploma korának legnagyobb ciszterci temploma volt egész Britanniában. A közelben vívott bylandi csata (1322) során II. Edward kis híján a skótok fogságába esett, amikor azok megtudták, hogy a király az apáttal ebédel, s rátörtek a kolostorra. A katonák azonban csak a menekülő király hátrahagyott kincseit tudták megszerezni. A közeli Coxwold falucska Laurence Sterne (1713 – 1768) íróról emlékezetes, aki a templom segédlelkészeként 1760-ban költözött a faluba. Sterne sírja a templom előcsarnoka közelében található.
A Mount Grace Priory-t Thomas Holland, Surrey hercege alapította, és 1398 és 1539 között működött. A legjobb állapotban fennmaradt angliai karthauzi kolostor. A szerzetesek – kezdetben mindössze 20-an voltak – némasági fogadalmat tettek, és teljes magányban éltek a cellájukban és elzárt kertjükben. Még a napi táplálékot is ferde tolóajtón át vették be, hogy ne lássák az ételt osztó társukat. Aki a szigorú szabályok elől megpróbált megszökni, azt börtönbe vetették.
Hutton-le-Hole festői falu képét a mészkőből épült és piros cserépzsindellyel fedett házakkal, boltokkal és egy fogadóval közre fogott tágas, zöldellő mező uralja. A házak bejárata felett sok helyen az építés évét jelző tábla látható.

Whitby története a 7. századig nyúlik vissza, amikor a szászok megalapították az első kolostort, amelynek helyén a mai romjaiban is híres 13. századi apátság megépült. A 18. és 19. század fordulóján Whitby fontos ipari kikötő és hajóépítő város volt, de a bálnavadászat központjaként is jelentős szerepet játszott. A műhelyekből a Viktória-korban tömegével kerültek ki a gagátból készített ékszerek és dísztárgyak. A műhelyek helyén nyílt ajándékboltokban ma is árulják a bársonyfekete kőből készülő díszeket.
Az Esk folyó torkolata két részre osztja a várost. A kockaköves utcáival és halvány színű házaival a kikötőt öleli körül az Óváros. Magasan fölötte, a sziklafal tetején áll a Szűz Mária-templom. Szép belső faborítást valószínűleg hajórácsok készítették. A templom közelében találhatók az apátság romjai, melyet Abbes Hilda 657-ben alapította itt az első kolostort. A vikingek 870-ben lerombolták. Benedek-rendi szerzetesek a 11. században újjáépítették. A mai romok többsége a 13. századból való.
A hajósoknak ma is tájékozódási pontként szolgáló romoktól szép kilátás nyílik a forgalmas kikötőre, ahol színes halászhálók száradnak a parton. A kikötő hangulatos sétányára néz le egy sziklacsúcsról Cook kapitány bronzszobra. A híres felfedező Withby hajóműhelyeiben inaskodott fiatalkorában. A fiatal James Cook az emlékmúzeumnak otthont adó 17. századi ház padlásszobájában lakott, amikor a kikötőben inaskodott. A kiállításon a híres felfedező leltára alapján összegyűjtött korabeli bútorok mellett az útjaira őt elkísérő művészek vízfestményei láthatók.
A sziklaszirten álló apátság temetőjében áll Caedmon keresztje. Az írástudatlan Caedmon az apátságban dolgozott a 7. században. Látomások hatása alatt költötte a későbbi angolszász egyházi himnuszokra nagy hatással lévő, és a mai napig énekelt legkorábbi angol verseket.

A hagyomány szerint Robin Hood, hogy szükség esetén elmenekülhessen, ebben a később csempészparadicsomként elhíresült kis halászfaluban, Robin Hood’s Bay-ben tartotta hajóját. A falu központjában, a hangulatos kikötő körüli szűk utcákat szegélyező, színesre festett házak padlója alatt vagy a falak mögött leleményes rejtekhelyeken bújtatták a zugárust vagy magát a csempészt.
Az évezredes Scarborough fürdőhelyként csak 1626 óta ismert ekkor fedezték fel a gyógyhatású forrást. Az ipari forradalom alatt már a „Fürdőhelyek Királynője” címet kapta, de a II. világháború óta a divatos külföldi utazások miatt egyre kevesebb a vendég. Anne Brontë a Szűz Mária-templomban nyugszik. A Scarborough várban feltárt bronz- és vaskori leletek a Wood End Museumban láthatók. A Rotunda egyike a legelső eredendően múzeumnak szánt épületeknek Britanniában. A Sea-Life and Marine Sanctuary-ben a bébifókák aratják a legnagyobb sikert.
Castle Howard, a Pazar kastély, a ma is itt élő Howard-család tulajdona. A kastélyt Sir John Vanbrugh (a Blenheim kastély tervezője) készítette, ennek épületein dolgozott halálakor. . A gazdag képzelőerővel, ám az építészetben járatlan Vanbrugh terveinek megvalósításához Nicholas Hawksmoor építész kezdett hozzá 1699-ben, és az épület legnagyobb része 1712-ben el is készült. A Castle Howard sokak számára ismerős lehet az Evelyn Waugh Utolsó látogatás (Brideshead revisited, 1945) c. regényéből készült televíziós sorozatból.

Beverley

Beverley Brook  (www.flickr.com by diamond geezer)

Eden Camp szokatlan, de kitűnő múzeum a II. világháború brit hőseinek állít emléket. Olasz és német hadifoglyokat őriztek itt 1939 és 1948 között. Az olasz foglyok által 1942-ben felépített barakkokat alakították át múzeummá, ahol eredeti fénykép- és hangfelvételekkel keltik életre a háborús éveket. Minden barakk más-más téma köré csoportosítva mutatja be a civil lakosság életét attól a perctől, hogy Chamberlain rádióüzenetben jelentette be a megbékélési politika végét. A látogatók, közöttük iskolások és emlékező veteránok, megnézhetik a tiszti étkezde mellé becsapódott bombát, teázhatnak a kantinban vagy átélhetik az 1940-41 telének bombázását. Az Eden-tábor bejárása több órás program.
Még mindig Észak-Yorkshireben járva érünk Wharram Percy az egyik legjelentősebb középkori régészeti terület Angliában. Az elfeledett faluban az ásatások során 30 család otthonát, két majorsági és egy középkori templomot tártak fel.
A környék kastélyai között sokak szerint a kelet yorkshire-i Burton Agnes a legszebb. Ebben bizonyára szerepet játszik az Erzsébet-kori piros téglás épületből áradó családias, meghitt hangulat. Burton Agnes ma is az eredeti család tulajdonában van, és alig változott azóta, hogy az 1598 és 1610 között felépült.  Tornyos kapuépületén át lehet bejutni az előcsarnokban, ahol a kandallópárkányt szép Erzsébet-kori dombormű díszíti. A könyvtárban impresszionista és posztimpresszionista művészek, köztük Renoir, André Derain és Augustus John munkái láthatók. A házhoz tartozó hatalmas kertben a gyerekek szórakoztatására nagyszerű játszóteret építettek.
Yorkshire keleti lankás vidékén fekszik Beverley, melynek katedrálisát szintén Anglia leghíresebb templomai között emlegetik. A 13. és 15. században épült, legrégebbi részei a korai angol gótikus stílusú szentély és a kereszthajók. Beverley története a 99. századig nyúlik vissza. A közreműködésének köszönhető csodás gyógyulások miatt szentté avatott Beverley Szt. János, York püspöke az itt alapított kolostorban töltötte élete utolsó éveit. Beverley fontos zarándokhely volt a középkorban, és ma, Yorkhoz hasonlóan, a középkori és György-kori épületek elbűvölően szép városa. Beverly felfedezését az eredeti öt városkapuból egyedül fennmaradt North Bartól érdemes kezdeni. A középkorban is ezen át közlekedtek a városlakók. A kaputornyot 1409 és 1410 között újjáépítették. A város látképét a csodálatos minster tornya uralja. Athelstan, Wessex királya alapította a katedrálist annak a templomnak a helyén, amelyet Beverley Szt. János végső nyughelyül választott magának. Mai formáját a 13. és 14. században nyerte el. A katedrálisban sok részletgazdag kőfaragás látható. Figyelemre méltók a különböző bajokat, mint fogfájás, lumbágó ábrázoló figurák. Az oltártól északra, a Mária-kápolnában áll a Fridstol, a „Békeszék”. A hagyomány szerint Athelstan uralkodásának idejéből való. Aki beleült, 30 napig védelmet élvezett, bármit követett is el. A St. Mary’s Church (Szűz Mária-templom) a 13. századi szentélyének mennyezetéről 1445 után uralkodó királyok képmásai tekintenek le. A templom kőfaragásai között látható Britanniában a legtöbb középkori hangszer. Különösen figyelemre méltók a Minstrel Pillar (zenészek oszlopa) festett alakjai. A Szt. Mihály-kápolna gazdagon díszített bejáratán látható az a zarándoknak öltözött mosolygó nyúl, amely állítólag Lewes Carrol Alice Csodaországban c. regényének nyúlfiguráját ihlette.

Bradford

Bradford secret Cathedral (www.flickr.com by phill.d)

Hull kikötővárosa súlyos bombatámadásokat szenvedett a második világháborúban. Hull sokkal több, mint egy régi virágzó halászkikötő. A helyreállított városközpont dokknegyede és az Óváros a különös, kissé ferde pirostéglás házakkal sok látnivalót rejt. A „Seven Seas” (Hét tenger), a Fish Trail vonalát járdába préselt fémhalak jelzik. Az utat végigjárva a hulli halászok által valaha kifogott összes halfajtát megismerheti a figyelmes városnéző, a szardellától a cápáig. A Victoria Square-en található a Maritime Museum (Tengerészeti Múzeum). Az épület 1871-ben készült, és korábban a Hull Dock Company irodáinak adott otthont. A város tengeri múltját bemutató kiállítás tárgyai között érdekesség egy díszesen faragott bálnacsont és egy bálnacsigolyákból összeállított pad. Különleges a kötélcsomókat bemutató tárlat, ahol a matrózhuroktól a kadétcsomóig a legbonyolultabb csomók kötését is megtanulhatja az ide látogató. Impozáns Erzsébet kori épületben kapott helyett a Hands on History múzeum, amely családi gyűjtemények darabjai segítségével mutatja be a város történetét. Az Óváros szívében, ahol gyakran a házakból is a sós tengervíz szaga árad, található a William Wilberforce House, a Fő utca kevés megmaradt házainak egyike. William Wilberforce (1758-1833), a város szülötte, a rabszolgafelszabadítás angol előharcosa. Kereskedőcsaládban született, Cambridge-ben tanult irodalmat, majd politikai pályára lépett, melyben közrejátszott remek szónoki képessége. Első nyilvános beszédét Yorkban tartotta és hallgatóságát egészen magával ragadta. Wilberforce rádöbbent, hogy milyen hatalom rejtőzik az ő meggyőzőerejében. A Pitt kormány szóvivőjeként 1758-tól a rabszolgatartás ellen harcolt. Beszédeivel sok ellenséget is szerzett magának, a rabszolgakereskedők 1792-ben életveszélyesen megfenyegették, s ettől kezdve testőrök védték. A jövedelmező rabszolga-kereskedelmet betiltó törvénytervezete 1807-ben vált törvénnyé. Emlékére múzeummá berendezett szülőházát a rabszolgaság történetének bemutatásának szentelték. A bemutató tárgyak, béklyók, korbácsok igen nyomasztó hatást keltenek, melyet ellensúlyoz a Viktória kori babák gyűjteménye. A közelben található a Streetlife Transport Museum, Hull legnépszerűbb kiállítása. Britannia legrégibb villamosa mellett bámulatba ejtő régi utcaképek fogadják a látogatókat, akik egy lélegzetelállítóan élethű postakocsikázáson is részt vehetnek. A város egyébként egykori gyors fejlődését a gyapjúkereskedelemnek köszönhette, középkori templomaiból, céhházaiból, alapítványaiból, menhelyeiből néhány még fennmaradt.

Holderness és Spurn Head különös sík vidéke Hulltól keletre fekszik. Nyílegyenes utakkal és gondosan megművelt árpa és zabföldekkel sok szempontból Hollandiára hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a malmok elhagyatottan állnak. A fürdésre is alkalmas 46 km hosszú tengerparti szakasz két legjelentősebb üdülőhelye Withernsea és a kerámiáiról is ismert Hornsea. A kelet-ridingi Holderness a távolibb partszakaszok eróziójának köszönheti létét. A tenger hullámai ugyanis itt teszik le a másutt letört és összemorzsolt szikladarabokat. A felgyülemlett üledék 1560 körül egy homokpadot hozott létre, amely 1669-re már elég nagy volt ahhoz, hogy érdemes legyen birtokba venni. A hordalékok lerakódása az 1830-as években a Sonke Sandként ismert szigetet összekötötte a szárazfölddel és ma Sunk Island kísértetiesen kihalt vidékén vezet az autóút a Spurn-félsziget csúcsánál 6 km hosszan kinyúló keskeny földnyelv felé, amelyet szintén a tenger hozott létre. A vidék növény- és állatvilágát a Yorkshire Wildlife Trust 1960-ban védetté nyilváníttatta. Séta közben nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a tenger minden percben elmoshatja az ember lába alól a talajt. A Spurn Head végében a parti őrség pilótái és tengerészei állandó készültségben állnak, hogy a bajbajutottak segítségére siessenek.

 Malham - Yorkshire View  (www.flickr.com by Paul Stevenson)

A Humber-folyó torkolatában fekvő Grimsbyt dán halászok alapították a középkorban, és mára Lincolnshire legnagyobb városává nőtte ki magát. Az eredetileg Grim nevű halászfalu a 19. századra a világ egyik legnagyobb halászkikötőjévé vált. Grimsbyben Oroszlánszívű Richard is tartott parlamentet, látnivaló azonban kevés akad, mert a 18. században épített kikötőre alapozott kereskedelmi, később ipari tevékenység kiszorította a múlt emlékeit. Ma a város legfőbb jellegzetessége a csaknem 400 hajóból álló halászflotta kikötője, és jelentős személy- és teherhajó-forgalmat bonyolít a skandináv országokkal. A halászfalu első dokkját 1800-ban nyitották meg, és a vasút megjelenése után Grimsbyből az ország minden zugába eljutott az itt partra tett zsákmány. A hagyományos halászat az 1970-es évekre elveszítette korábbi jelentőségét, a felújított dokknegyed ma is őrzi Grimsby egykori nagyságának emlékét. Ennek legékesebb bizonyítéka a díjnyertes National Fishing Heritage Centre (Nemzeti Halászati Örökségcentrum). A halászat fénykorát idéző múzeumban a látogatók egy vonóhajós halászhajó legénységeként interaktív, audiovizuális eszközök segítségével nyomon követhetik a halászok mindennapi életét Grimsby mellékutcáitól a Sarkvidékig. A képzeletbeli úton még a hajó ringását, a hal szagát és a gépház hőségét is megtapasztalhatja az ide látogató. Az utazás végén az 1950-es évek helyreállított halászhajóján, a Ross Tigeren az érdeklődők a valóságban is megismerkedhetnek a halászat kemény mesterségével. Figyelmet érdemel még a felújított Viktória kori vásárlóutca, az Abbeygate és a piac. Híres a minden év szeptemberében megrendezésre kerülő nemzetközi jazzfesztivál. A város jó éttermei, valamint a közeli tengerparti üdülőhelyek, mint Cleethorpes, Mablethorpe és Skegness is sokakat vonzanak.

Yorkshire székhelye Észak-Anglia legszebb városa York. Azok közé a történelmi városok közé tartozik, amelyek szinte maradéktalanul megőrizték régi szépségüket. York belvárosa olyannyira megőrizte eredeti középkori arculatát, hogy a városnéző azt hiheti élő múzeumba csöppent. A szűk kanyargó utcákat, közöttük az egyik legszebbet, a Shambles-t műemléki védelem alatt álló régi gerendavázas házak szegélyezik. A városközpontból kitiltották a gépjárműveket, a kockaköves utcákon kerékpárral közlekednek a diákok.
A várost Ebocarum néven a rómaiak egyik legfontosabb megerősített állomása volt, s itt kiáltották ki császárrá Constantinust 306-ban, aki Britanniát négy provinciára osztották. A római seregek 100 évvel későbbi kivonulása után a szászok Eoforwicra változtatták nevét.
Csaknem egészében megmaradtak az országszerte ritkaságnak számító középkori falai és kapui, amely 4,8 km hosszan húzódik az óváros körül. Katedrálisa a legnagyobb az országban s a legszebbek közé tartozik. York érseke rangban a Canterbury érsek után, polgármestere a londoni főpolgármester után következik. E rangsorolás oka a történelemben keresendő, hiszen York nemcsak a római kori Britannia egyik legfontosabb városa volt, hanem az angol hódítás idejében is az egyik legnagyobb város. York ugyan sokat szenvedett a dánok betöréseitől, de 1000 körül ugyanannyi lakosa volt, mint Londonnak, 30 000 fő. A lakosság számát tekintve 400 évvel később is csak London előzte meg. Ma 105 000 lakosával jelentős iparváros, Anglia legnagyobb megyéjének székhelye.
A vikingek Jorvik néven az elfoglalt angliai területek fővárosává tették York-ot 867-ben. A város ma is őrzi utcaneveiben dán emlékeit, hiszen a viking hódítás idején York stratégiailag fontos viking város volt. Az utcanevek végén ugyanis a „gate” (Davygate, Coppergate, Fossgate, Castlegate) a dán „gáta” szóból származik, melynek jelentése: út, utca. A dán emlékeknek szentelt Jorvik The Viking City a város viking megszállás alatti időszakát mutatja be műtárgyakon keresztül.
A város büszkesége a lenyűgöző szépségű katedrális. A Yorki székesegyház a legnagyobb gótikus templom az Alpoktól északra. 158 méter hosszú, és a kereszthajónál 76 méter széles katedrális dicsekedhet a legtöbb színes üvegablakkal egész Britanniában. Neve ellenére a York Minster (a minster olyan templom, ahol szerzetesek szolgálnak) valójában sohasem volt „minster”. Az itt épült első fakápolnában szentelték meg Edwint, Northumbria királyát 627-ben. A 11. századi normann templom helyén 1220-ban kezdték el a mai katedrális 250 évig tartó építését. Középső tornya 1407-ben beomlott. A déli kereszthajó teteje 1984 júliusában leégett, helyreállítása 2,25 millió fontba került. A katedrálison – köszönhetően a negyed évezred hosszú építésnek – különböző építészeti stílusok fedezhetők fel, ám összhatásában egységesnek tűnik. A templom belseje megsínylette a reformáció és a polgárháború eseményeit, de külseje alig változott, s ma is a perpendikuláris építkezés egyik legszebb példája. Tornyai a Westminster-apátságéira emlékeztetnek, s középső tornya a leghatalmasabb Angliában. A mai katedrális világhírnevét jórészt páratlanul sok (111) régi ólomüveg ablakának köszönheti. Egyébként yorki jellegzetesség, hogy a város 21 templomában több régi ólomrekeszes üvegablak található, mint Anglia összes templomában együttvéve. Az ólomrekeszes ablakok közül nem egy a 12. század végén készült. A tervek elkészítése után a részletgazdag rajzot vasoxid alapú festékkel vitték át a megadott minta szerint kivágott üvegdarabokra, majd a színezéket tüzes kemencében beleégették az üvegbe, és végül a külön-külön megmunkált darabokat ólomrekeszekkel fogták össze egyetlen ablakká. A világosabb árnyalatokat a festék utólagos lecsiszolásával érték el. A világ legnagyobb egybefüggő középkori színes ablaka a York Minster nagy keleti ablaka, amely 1405-1408 között készült. Ólomüvegét John Thorton készítette. A több mint 100 mezőben a Teremtés és a Jelenések könyve kel életre. Az északi kereszthajóban található az Öt nővér, a legnagyobb ablak Britanniában, amelyet a szürke különböző árnyalatai uralnak. A 13. században kedvelt grisaille technika lényege a színtelen üvegre fekete zománccal felvitt minta.

Grimsby

Grimsby Boat HDR! (www.flickr.com by *Melody*)

A York Minster üvegablakainak különös értékét, művészi kivitelezésük mellett, témáinak változatossága adja. Az ablakok egy részén bibliai történetek láthatók, míg a többin az ablakot adományozó világi személy kívánságának megfelelő jelentek kelnek életre. A nyugati oldalhajóban és a Mária-kápolnában sok érdekes síremlék található, köztük II. Edward fiáé, és azé a Scope érseké, akit IV. Henrik 1405-ben, mint lázadót végeztetett ki. A káptalanterem előcsarnokának latin felirata így szól: „Mint ahogy a rózsa a virágok virága, úgy ez a ház a házak háza”. A nyolcszögletű káptalanteremben őrzik a katedrális kincseit, köztük a szász Ulphus kürtjét és az ugyancsak szász korabeli széket, amelyben az első püspököt szentelték fel.
A katedrálist régi épületek veszik körül, melyek közül a Treasurer’s House (Kincstárnok-ház) eredete a 12. századra nyúlik vissza, jelenlegi formájában jórészt a 17. századból való. Érdemes megnézni régi bútorait és képeit. A városfalak skandináv eredetű szóval „bar”-nak nevezett kapui közül négy eredeti, s három (Bootham Bar, Monk Bar és Walmgate Bar) csapórácsát is megőrizte. A Goodramgate végében áll az egyik legszebb középkori kapu, a Monk Bar. A háromszintes boltozatos építmény hullórostélya a mai napig működik. A bejárat fölötti szobákat a középkorban ki lehetett bérelni, a 16. századtól börtönnek használták. Az Ouse folyó túlpartján is folytatódó városfalak egyik nevezetessége a Micklegate kapu, amely a 14. században épült és arról nevezetes, hogy ide tűzték fel annak idején elrettentő példaként az árulók fejét, mint például 1460-ban a wakefieldi csata után Richard yorki hercegét.
Faragott díszei között figyelmet érdemelnek a betolakodókra követ emelő figurák. A Clifford-torony egy domb tetejére épült, melynek tetején a 13. századi vár egyetlen megmaradt tornya. A dombot még Hódító Vilmos emeltette az eredetileg fából épült várral együtt. A vár 1190-ben egy zsidóellenes pogromban leégett, és III. Henrik (1207-1272) kőből építtette újjá. A torony a várat kormányzó Clifford-családról kapta a nevét.  
A Shambles mellékutcájában áll az archeológia tudományát bemutató múzeumnak otthont adó felújított középkori templom. A látogatók régészeti nyomozóként maguk is végigjárhatják az izgalmas utat, amely a leletek felkutatásától az adatok összeillesztésén át elvezetett York viking kori történelmének megismeréséig. A textilkereskedelmet a 15-17. században kézben tartó York Merchants’ Guild (yorki kereskedők céhe) építtette a Merchant Adventurer’s Hall-t, a gyönyörű gerendavázas házat. Díszterme talán legszebb Európában. A falakat díszítő festmények között látható Van Dyck I. Károly feleségét, Henrietta Mária királynét ábrázoló festményének ismeretlen szerzőtől származó 17. századi másolata.
A Yorki Vármúzeumot két 18. századi börtönből alakították ki a pickeringi dr. John Kirk gyűjteményéből kinőtt gazdag néprajzi kiállításnak otthont adó múzeumot. Az 1938-ban megnyitott múzeumban a korhűen berendezett Jakab kori ebédlő, a régi falusi ház és az 1950-es évek lakószobája mellett érdekes a születéssel, házassággal és a halálla kapcsolatos 18.-20. századi hagyományokat bemutató rész is. A kiállítás leghíresebb látványossága a rekonstruált Viktória kori utca kirakatokkal. Ebben a múzeumban található az 1982-ben, Yorkban talált angolszász sisak is. Népszerű múzeum a „Jorvik, a viking város”, amely a Coppergate utcában, a régészek által feltárt eredeti viking település helyén épült fel. A napfényre került tárgyakkal az új technika vívmányainak segítségével bemutató izgalmas kiállítás lélegzetelállító módon kelti életre a 10. századi viking város régészeti emlékeit és adja vissza a régi idők hangulatát. A National Railway Museum a világ legnagyobb vasútmúzeuma 2001-ben nyerte el az európai Év Múzeuma címet. A vasút közel 200 éves történetét bemutató kiállításon a látogatók kipróbálhatják a váltók állítását, megtudhatják, hogy mi tette Stephenson Rocketjét olyan sikeressé, megismerhetik a 19. és 20. századi egyenruhákat és gördülő szerelvényeket, megnézhetik Viktória királynő vonatát, de megcsodálhatják a legmodernebb újításokat is.

 
humberside windows in sepia (www.flickr.com by Grant MacDonald)

Britannia harmadik legnagyobb vidéki városa, Leeds a Viktória korban élte fénykorát, s a yorkshire-i iparvidék egyik jelentős központja. A város szintén a textiliparának köszönheti, hogy Anglia egyik legjelentősebb városává fejlődött. Bár most már sok más iparáról is híres, még mindig a textilipar a legjelentősebb. Ma rangos egyeteme van és egyre jelentősebb szerepet játszik az ország kulturális életében.
A város gyártelepei az Aire folyó két oldalán vannak. A 19. századi textilgyárban kialakított Armley Mills Museum Leeds ipartörténetével ismerteti meg a látogatókat. Az eredeti gépek mellett a korabeli munkások öltözködési szokásait is bemutató tárlat a konfekcióipar kialakulásába is bepillantást ad. A látványos ingatlanfejlesztés az Air folyó partján két új múzeum születéséhez is vezetett. A londoni Towerből részben ide költözött a fegyverkiállítás. A Royal Armouries Museum a film, zene, költészet erejét is felhasználva ad áttekintést a világ hadászati, önvédelmi és sportfegyvereinek történetéről. A Thackray Medical Museum Európa legnagyobb orvostörténeti kiállítása. Interaktív szemléltetőeszközökkel mutatja be az orvoslás történetét. A gyerekek körében is népszerű a Tropical World lepkeháza, őserdőt rejtő üvegháza és színpompás trópusi halakkal teli akváriuma. A Chippendale bútorairól is híres Tudor-Jakab kori Temple Newsam House szintén sok látnivalót rejt.
Leedstől 14 km-re található a kártolt gyapjújáról híres Bradford. A város 1251-ben kapott városjogot, és évszázadokon keresztül a yorkshire-i gyapjút dolgozták fel itt. Virágzó vásárváros volt már a 16. században, de az 1774-ben megnyitott mesterséges hajóút (Canal) hozta meg igazi fellendülését és 1850-re világelső lett a hosszú szálú gyapjúfonal (fésűgyapjú/kamgarn) kivitelezésében. A város jó állapotban megőrzött középületeinek többsége, mint a Gyapjútőzsde a Market Streeten, ebből az időből maradt fenn. Az 1800-as években német textilgyárosok telepedtek le a ma Kis-Németországnak (Little Germany) nevezett negyedben. Kőfaragásokkal díszített házaik a tulajdonosok vagyoni és társadalmi helyzetét tükrözték. 1983-ban nyitották meg a National Museum of Photography, Film and Television-t, amely a fényképezés, a filmkészítés és a televíziózás rejtelmeibe avatja be az érdeklődőket, akik akár hírolvasóként is kipróbálhatják magukat a helyi stúdióban. A múzeumhoz tartozó IMAX filmszínházban a világ legnagyobb vetítővásznán a különleges technikával felvett és vetített filmek valóságossá varázsolják az óceánt és a természetet. A Colour Museum (a Szín Múzeuma) a festékkészítés és textilfestés történetét mutatja be megfogható és kipróbálható szemléltetőeszközök segítségével az ókori Egyiptomtól napjainkig. A Bradford Industrial Museum egy régi textilmalomban kapott otthont. A zakatoló szövőgépek megtekintése után, pihenésképp lóvasúton is utazhatunk.  Bradford külterületén Sir Titus Salt építette fel 1873-ban a Salts textilgyár munkásai számára Saltair falut. Bradfordnak tekintélyes indiai közössége van, mivel az indiai szubkontinensről nagyon sok bevándorló érkezett az 1950-es években, és többségük Bradford szövőgyáraiban talált munkát. A textilipar hanyatlásával egyre többen kényszerültek önálló üzlet alapítására és az 1970-es években már mintegy 1400 vállalkozást működtettek. Ezek ötöde kis kifőzde volt, ahol olcsón étkezhettek a családjuktól távol élő szövőmunkások. A hogy nőtt az indiai konyha népszerűsége, úgy nőtt az igény az indiai éttermek iránt, és ma már több mint 200 ilyen működik Bradfordban és környékén.
A Haworth körüli kietlen lápvidék, ahol csak elvétve tűnik fel egy-egy magányos tanyaépület, alig változott a Brontë –család kora óta. Haworth az 1840-es években élte fénykorát, amikor több mint 1200 szövőszék dolgozott a faluban, de mai hírnevét a Brontë nővéreknek köszönheti. A Brontë Parsonage Museunak otthont adó paplakban élt 1820-tól Patric Brontë tiszteletes fiával, Branwellel és három életben maradt lányával, Charlotte-tal, Emilyvel és Anne-nel. Az 1778-ban épült ház berendezése pont olyan, mint az 1850-es években volt. A tizenegy szobában a személyes tárgyak, levelek, kéziratok, könyvek mellett korabeli bútorok láthatók. A Brontë nővérek egy korán anya nélkül maradt családban nőttek fel. Az elzártságtól szenvedő nővérek – Charlotte, Emily és Anne – a képzelet világába menekültek. Történeteket találtak ki és verseket írtak. 1846-ban kiadták közös versesgyűjteményüket. A következő évben Charlotte Brontë Jane Eyre c. regénye nagy sikert aratott és ez Emily Brontë Üvöltő Szelek és Anne Brontë Agnes Grey c. egy kötetben megjelent regényére is ráirányította a figyelmet. Testvérei halála után Charlotte kizárólag az irodalomnak élt. Utolsó regénye a Villette – He

Régiók: Belső Anglia Dél és Közép Wales Dél-angliai dombság és a csatorna partja Déli tengerpart és a csatorna szigetek Devon, Cornwall és a Scilly szigetek Észak-Wales Kelet-Anglia Kelet-Közép Anglia Lancashire és a tóvidék London és a Temze völgye Wessex – Wiltshire, Somerset, Dorset Yorkshire és Humberside
Városok: Aberdyfi Aldeburgh Audley End Bamburgh Banbury Bath Berwick-upon-Tweed Beverley Bideford Birmingham Blaenafon Blaenau Ffestiniog Bodmin Bognor Regis Boston Bournemouth Bradford Brighton Bristol Bury St. Edmunds Buxton Caerlon Caernafon Cambridge Canterbury Cardiff Carlisle Cheltenham Chester Chichester Chipping Campden Cirencester Coggeshall Colchester Coventry Csatorna Szigetcsoport Derby Dover Durham Eastbourne Edinburgh Ely Eton Exeter Folkestone Glastonbury Glouchester Great Malvern Great Yarmouth Grimsby Halifax Harlech Harrow Hastings Hereford Hexham Ipswich Jackfield Keswick King’s Lynn Lancaster Lavenham Leeds Lewes Lincoln Littlehampton Liverpool Llandrindod Wells Llandudno London Lowestoft Ludlow Manchester Middleton-in-Teesdale és Barnard Castle Monmouth Newcastle upon Tyne Newmarket Northampton Norwich Nottingham Oxford Penrith Penzance Pevensey Plymouth Portsmouth Rochester Ross-on-Wye Ruthin Rye Salisbury Sandringham Sevenoak Shaftesbury Shrewsbury Southampton Southwold St. Albans St. Davids Stratford-upon-Avon Swansea Wales Taunton Tewkesbury Tonbridge Truro Uffington Warminster Warwick Wight-sziget - Ryde - Binstead - Bembridge Wiltshire Winchester Windsor Worchester York
Nemzeti parkok: Dartmoor Nemzeti Park Exmoor Nemzeti Park Tóvidék Nemzeti Park Yorkshire Dales Nemzeti Park
Nagy-Britannia: Észak-Írország Nagy-Britannia Skócia

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Anglia