Általános információk Nagy-Britannia Élménybeszámolók
Nyitólap Régiók Városok Nemzeti parkok Fórum



TESZT

izletes.hu on Facebook





 


Devon, Cornwall és a Scilly szigetek

Nagy-Britannia varázslatos délnyugati csücskét változatos tengerpart szegélyezi, ahol a divatos fürdőhelyek elzárt öblökkel és érintetlen szépségű halászfalvakkal váltakoznak. A parttól beljebb a régmúlt sok emlékét őrző zöldellő kertek és megműveletlen mocsaras fennsíkok váltakoznak a sziklás hegycsúcsokkal.
A két szomszédos grófság annyira különbözik egymástól, mintha nem is ugyan azon földrajzi területen terülnének el. A kelta Cornwall belsejében gyakran az első keresztény hittérítők nevét viselő falvak körül, a fátlan és kopár vidéken sok helyen felismerhetők a környék életében mintegy 4000 évvel ezelőtt meghatározó szerepet játszó ón- és rézbányák nyomai.
Devonra ezzel szemben a buján zöldellő mezők a jellemzők, ahol az apró megművelt földeket keskeny dűlőutak kötik össze. A vidéki élet nyugalma árad a tájból itt is, csakúgy, mint Cornwallban. A gyönyörű tengerpart és az enyhe éghajlat a pihenni vágyó családok és a vízi sportokat kedvelők ezreit vonzza. A magányra vágyók a Southwest Coastal Path mentén találnak eldugott öblöket, csöndes halászkikötőket, amelyek Drake és Raleigh kalózainak idejében élték fénykorukat. A szárazföld belsejében Bodmin és Dartmoor vad lápvidékein barangolva hihetőnek tűnnek a többnyire Arthur királyhoz fűződő legendák is. Exetertől nyugatra terül el Dartmoor hatalmas mocsárvidéke, melyen jó utak vezetnek keresztül, azonban mégis érdemes a tenger mentén utazni, nem pusztán azért, mert Anglia ezen a szakaszon oly sok csodálatos és magas partfalban gazdag, hanem mert az itteni tengerparti üdülőhelyek olyan mások, mint a sussexiek.
A Dartmoor szélesen elterülő kietlen és lakatlan lápvidékén, a Dartmoor Nemzeti Park területén, ahol a bátor szívűek is lidércet látnak, ha köd száll fel a földekről, játszódik Conan Doyle híres bűnügyi története, A baskervilles-i kutya (1902). Princetownban a szél és víz erejével dacoló gránitszirtek között épült fel Britannia legbiztonságosabb börtöne. A környék kemény gránitjának köszönhető a történelem előtti időkből fennmaradt sok emlék is. Másutt sokkal barátságosabb a táj. Fák között rohanó patakok, sziklagörgetegen átbukó zúgók és vízesések, védett völgyekben megbújó nádfedeles házak, ahol ropogó tűz és igazi devoni teazsír pezsdíti fel a megfáradt utas szívét.

Penzance

Penzance_Z0453L (www.flickr.com by Ennor)

Ebben a nemzeti parkban található a Védelmi Minisztérium tüzérségi lőtere is, ahol azonban csak gyakorlatok idején tilos az átjárás. Brentor mérföldekről látszódó vulkanikus hegycsúcsán 1130 óta áll templom. A Dartmoori póni a 10. század óta, vagy már régebb óta élnek vadon a környéken. Grimspound közel 4000 évvel ez előtti bronzkori kunyhóiról híres. A Buckland-in-the-Moor Dartmoor egyik legszebb gránitból épült nádfedeles kőháza. Castle Drogo álközépkori várát Sir Edwin Lutynens építette 1910 és 1930 között.
A Dartmoor közelében található Morwellham Quay elfelejtett és elhanyagolt ipartelep volt 1970-ig, amikor egy helyi egyesület elhatározta, hogy eredeti állapotában állítja helyre az elhagyatott falut, a gazdasági épületeket, az iskolát, a rakpartot és a rézbányát. Az ő munkájuknak köszönhetően mára nagyszerű ipari múzeummá fejlődött, ahol észrevétlenül repül az idő, miközben a látogatók maguk is részt vehetnek a viktoriánus falu mindennapi életében: segíthetnek felszerszámozni az igáslovakat, csatlakozhatnak a falu mögötti domb gyomrába igyekvő rézbányászokhoz, segíthetnek a kádárnak elkészíteni az új hordót, beülhetnek az iskolába és végighallgathatnak egy tanórát, vagy kipróbálhatják magukat a Viktória korabeli szabadtéri játékokban. Mindehhez korhű öltözékbe öltözött „falulakók” adják a társaságot, akik avatott idegenvezetőként mesélnek a rézbányászatból élő falujukról. Akinek kedve támad, maga is jelmezbe bújhat, felveheti a 19. századi abroncsos szoknyát és szalagkötős kalapot, vagy a cilindert és a zsakettet.

Clovelly hírnevét a viktoriánus kor népszerű olvasmánya, Charles Kingsley (1819-1875) 1885-ben megjelent és a spanyol Armada történetét izgalmasan feldolgozó regénye, a Westward, Ho! (Nyugatra fel!) alapozta meg. Ma az egész település magánkézen van és vonzó turistaparadicsommá fejlesztették. A festői kockaköves utcák, ahová autóval nem szabad behajtani, fehérre meszelt házak és virágos kertek között kapaszkodnak felfelé a sziklafalon. A pihenőhelyekről nagyszerű kilátás nyílik a tengerre. A parányi kikötőtől induló sétautakon kellemes kirándulást lehet tenni a tengerpart távolabbi pontjaira. A közelben található a Hobby Drive 5 km hosszú part menti, az erdőn átvezető gyalogút, melyet a napóleoni háborúk után munka nélkül maradt helybéliekkel építettek ki 1811 és 1829 között, ezzel teremtve munkalehetőséget számukra.
A Torridge folyó torkolatában fekvő Bideford virágzó kikötő és kereskedőváros volt, ahova z Újvilágból behozott dohány nagy része megérkezett. A jómódú kereskedők 17. századi házai közül nem egy ma is áll. Középkori hídja 203 m hosszú és 23 pillér tartja. A híditól induló rakparton lehet eljutni a hangulatos parkhoz és Charles Kingsley szobrához, melyet a helybéliek emeltek hálából, amiért regényeivel felkeltette az érdeklődést a környék iránt.
A legszebb angol tengerparti városnak nevezett közel 55 000 lakosú Torquay, a tengerparton vezető úton 42 km-re van Exetertől. Itt kitűnő, Viktória korabeli pazar szállodákat találunk gazdag parkokkal, s a tenger nem szürke, hanem kék. A pálmafák és az eukaliptuszok pedig valóságos földközi-tengeri légkört teremtenek. A partfalak három oldalról fogják körül a várost, csak délről nyitott a tenger felé; ez a fekvés biztosítja az enyhe klímát. A várost, és az azzal összeépült Paignton és Brixham (mely három várost együttesen Torbay-nek hívják) városokat gyakran nevezik az angol Riviérának. Régebben, különösen a viktoriánus korban, Torbay az előkelők és gazdagok nyaralóhelye volt. Az 1196-ban épített Torre Abbey apátság fennmaradt épületeiben ma művészeti galéria működik.
A város szélén, a kikötőtől másfél kilométerre, keletre található a híres Ken’t Cavern (Kenti Barlang), Britannia egyik legrégibb, a késő jégkorszakból fennmaradt emberi lakóhelye. A barlangban kiállított tárgyak közül a legérdekesebb egy kardfogú tigris koponyája. A város múzeumában láthatunk még mamut és rinocérosz csontvázakat és más érdekes leleteket is a korai kőkorszaktól a vaskorszakig.
Dartmouth Torquaytől 21 km-re található; régi épületeivel, kastélyaival melyek két oldalt a Dart torkolatra tekintenek, macskaköves utcái és erődítménnyel védett kikötője a devoni tengerpart új arculatát mutatja. A Royal Naval College (Királyi Tengerészeti Kollégium) 1905 óta képezi a brit haditengerészet tisztjeit
Devon érdekessége még a Burgh-sziget, amelyhez apálykor gyalog is át lehet menni, ahol az 1920-ass és 30-as évek dekadens világába csöppenhet a látogató. Itt építette fel a milliomos Archibald Nettlefold a fényűző Burgh Island Hotelt a1929-ben. Az art deco stílusban berendezett szálloda párját ritkító természetes tengeri sziklauszodájával Windsor hercegétől Agatha Christie-ig sok hírességet vonzott a szigetre. Érdemes bepillantani a felújított szállodába, ahol a bútorok és régi fotográfiák a letűnt időket idézik. A sziget másik nevezetessége a Pilchard Inn (1336). A fogadóban állítólag ma is kísértő szellem híres csempész volt.

Devon

Devon Church (www.flickr.com by etrusia uh Away for a while)

A Londontól 270 km-re fekvő Exeterbe, a közel 100000 lakosú városba, mely egyike a legrégebbik városoknak Angliában. Exeter Devonshire székhelye, a britek Caer Ischnek a rómaiak Isca Damnoniorumnak a szászok pedig Exancestre-nek nevezték. A város 8 km-re az Exe folyó torkolatától, a folyóra néző dombon fekszik. A folyót a torkolatig még a 16. században hajózható csatornává szélesítették. A város fekvése miatt a zsákmányoló dánok folyamatos támadásainak volt kitéve, amit fokozott az a tény, hogy Exeter az első angol királyok székhelye is volt. A normannoknak rövid ideig tudott csak ellenállni. Középkori fellendülését a gyapjúkereskedelemnek köszönhette. A Spanyol Armada fenyegetésekor Exeter három hajót szerelt fel 1588-ban, s Erzsébet viszonzásul a „Semper fidelis” jelzővel ajándékozta meg a várost.
A város még mindig Devonshire mezőgazdasági központja, bár ipara is fejlett. A második világháborúban súlyos bombatámadást szenvedett el, bár nem volt hadicélpontnak tekinthető. A város legszebb építményét, a katedrálist egy bombatalálat érte. Az újjá épített püspöki palota egyik szárnyában kapott helyet a katedrális könyvtára. Itt kapott helyet a Hódító Vilmos által készített Domesday Book egyik példánya, Hitvalló Edward aláírása, és egy 9. századból való korai angol versgyűjtemény, melyből az egész világon csak néhány példány van. Ebből a gyűjteményből származik ismereteink nagy része a római kor utáni Anglia életéről.
A katedrális mögött érdemes megtekinteni a 16. századból fennmaradt, Erzsébet-stílusban épült egykori kávéházat (Moll’s Coffee House), ma műkereskedés, melynek faborítású terme régi címereket őriz. A városháza (Guildhall) a legrégibb használatban lévő közigazgatási épület Angliában, 1330-ban épült. Pilléreken álló, a járda fölé kiugró homlokzata 1593-ban épült. Két királyi kardot őriz az épület, az egyiket IV. Edward a másikat VII. Henrik adományozta a városnak. A Rougemont-parkban látható egy, a normannok által épített kastély romjai. Itt is láthatóak a várost egykor, még a normann időkben körülvevő védőfalak.
Plymouth a devoni hajósok híres városa nem annyira szép épületeiről híres, hanem történelmi emlékeiről. A legmélyebb hajókat is befogadni képes kikötőjét Devon parti sziklái és Cornwall dombjai védik. A ma 239 000 lelket számláló város a normann hódítást megelőzően egy kis halászfalu volt, a krónikások évszázadokon át nem jegyeztek fel róla semmi fontosat, míg a százéves háború idején súlyos tengeri és szárazföldi csaták színhelyévé nem vált. Plymouth híres dokkjaiban a napóleoni háborúk óta épülnek hadihajók.
Igazi története azonban Sir Francis Drake születésével kezdődik, aki a várostól nem messze a dartmoori mocsarak között látta meg a napvilágot, 1541-ben, akkor, amikor VIII. Henrik újonnan alapított haditengerészete kiállta az első próbát, és sikerrel visszaverte a francia hajóhad támadását. Drake híres és egyben hírhedt tengerész lett, rabszolgakereskedőként kezdte, miközben a spanyol hajókat fosztogatta Erzsébet királynő hallgatólagos beleegyezésével. Miután lovaggá ütötte a királynő, és admirálissá nevezte ki, Plymouth kikötőjéből elindult hároméves földkörüli útjára. Hivatalosan a titokzatos Terra Australist és a Molukki-szigeteket kereste, ám Erzsébet királynőtől megbízatása volt, Dél-Amerika nyugati partjainak fosztogatására. Fosztogatás közben körülhajózta Dél-Amerikát, kifosztott néhány spanyol kincses hajót, lecsapott gazdag városokra, s közben eljutott a Molukki-szigetekre is. Nyílt háborúskodásba kezdett a Karib-tengeren, amire a spanyolok az Armada hajóinak építésébe kezdett, amely 1588-ban megindult Anglia felé. A monda szerint, amikor Plymouthba érkezett a híre a Spanyol Armada érkezésének, éppen a plymouthi dombon tekézett Drake és a haditengerészet parancsnokai, pont ott, ahol most Drake szobra áll és ahol most is tekéznek a matrózok. A hír hallatára Drake csak ennyit mondott: „Van még idő befejezni a játékot, s utána szétverjük az Armadát.”

Bideford

Bideford from instow (www.flickr.com by localsurfer)

Plymouth a tanúja, hogy mily módon vált a kis Angliából tengeri nagyhatalom. Drake kívül innen indultak útnak Cook és Darwin felfedezőútjaikra. A régi Plymouth közepén emelkedik a híres Hoe domb, ahol Drake tekézett az Armada érkezésekor. Hoe ma kellemes park, ahol híres tengerészek tiszteletére emelt emlékművek között ott áll Drake szobra is. A park szélén emelkednek a Royal Citadel (Királyi Citadella) falai is. A kikötő védelmére II. Károly építette az erődöt az 1600-as években. Sokan felkeresik a Plymouth Dome kiállításait is, ahol modern audiovizuális eszközök segítségével a város múltjával és jelenével lehet megismerkedni, de érdekesek a meteorológiai műholdakról érkező képek is, és a környező vizeken radarral követett hajókat kivetítő képernyők is. A kikötőben a tenger élővilágát bemutató National Marine Aquarium és annak közelében a Mayflower Stone and Steps, az a hely, ahonnan a Zarándok atyák útnak indultak az újvilág felé.
A második világháború bombázásai Plymouth sok régi emlékét lerombolták. A várost újjáépítették, s a modern Plymouthnak már felhőkarcolója is van: a Városi Hivatalok (Municipal Offices) épülete.
A várost határoló Tamar folyón át hatalmas modern híd vezet át, s a folyó túlsó oldalán már Anglia legnyugatibb egyben legkülönlegesebb grófsága: Cornwall. A két szomszédos grófság Devon és Cornwall annyira különböznek egymástól, mintha nem is ugyanazon a földrajzi területen feküdnének.

Fontos még megemlíteni a Plymouth és Truro között található Éden-programot. Az Éden-program lélegzetelállító környezetben mutatja be az emberiség és a növényvilág kapcsolatának izgalmas történetét. Egy elhagyott agyagbánya mély gödrében a 21. századnak épül az a világméretű jövőt idéző üvegház, amelynek egyik részében a meleg és páradús (2000 fa és növény él itt - Óceáni szigetek, Malajzia, Nyugat-Afrika, Trópusi Dél-Amerika), a másikban a meleg és száraz éghajlatnak (Földközi-tenger vidéke, Dél-Afrika, Kalifornia) megfelelő körülmények között élnek a növények. A bányagödör falait pedig olyan növényekkel ültették be, amelyek jól alkalmazkodnak Cornwall időjárási viszonyaihoz. Szemben a szokásos üvegházakkal, a különböző növényfajok bemutatása nem a gyönyörködtetést, hanem az oktatást szolgálja. Avatott idegenvezetők és művészek mesélnek arról, hogy miképp hatott és hat a növényvilág az emberiség sorsának alakulására.

A cornwalliak kelta eredetűek, akárcsak a walesiek és a skótok, de míg Walesben él a walesi nyelv s Skóciában a gael, Cornwallban a 18. század égén halt meg az utolsó ember, aki még beszélte a kelta nyelvet, s ma már csak néhány szó bukkan fel belőle a halászok beszédében. A kelta őslakókat a szászok hódították meg, aztán mindkét népet a normannok.

Cornwall székhelye Bodmin, amely arról nevezetes, hogy lakói egy fekete himlő pusztítását követő pestisjárvány után fellázadtak a reformáció ellen, Exeterbe vonultak, és egy hónapig ostromolták a várost. Azon kevés cornwalli városok közé tartozik Bodmin, ahonnan nem látni a tengert. Az azonos nevű lápvidék (Bodmin Moor) nyugati szélénél fekvő ősi város már a Doomsday Bookban is szerepel. A városi múzeum, a Bodmin Town Museum, a város és környéke történetét, régészeti emlékeit mutatja be. Nem kevésbé látogatott a hátborzongató másik múzeum, a Bodmin Jail (Bodmin börtön), ahol 1909-ben hajtották végre az utolsó nyilvános kivégzést. Bodmin Moor kietlen vidékein számos történelem előtti határjel található, de a vidék igazi nevezetessége a 18. századi Jamaica Inn, Daphne du Maurier csempészetről és szerelemről írt romantikus regényének címadó fogadója. Ma a regény alapján berendezett étterem, bár és egy kis múzeum működik benne. Daphne du Maurier (1907-1989) regényei azon a vad cornwalli tájon játszódnak, ahol a fiatalon hírnevet szerzett írónő felnőtt. Már első regénye, A fogadó titka (1939) is nagy sikert aratott, de két évvel későbbi regénye a Rebecca korának legnépszerűbb szerzőjévé tette. A könyvet Alfred Hitchcock filmre vitte, és „A Manderley Ház” asszonya címen világsikert aratott. 

Cornwall

Sunset Fistral Beach South End Cornwall (www.flickr.com by davidstephenson)

Fowey kis üdülőfaluját régóta kedvelik azok a jómódú londoniak, akik szeretnek vitorlázni és drága halvendéglőkben vacsorázni. Cornwall tengerpartján tagadhatatlanul Fowey a legelegánsabb és legszebb hely, virágos kertjeivel, meredeken kanyargó, szűk utcáival. A Padstow-ból induló ősi zarándokút, a Saint’s Way végét jelzi a St. Fimbarrus-templom. Ezen az úton vágtak át Cornwall felföldjén a hittérítők. A virágokkal szegélyezett ösvény a templom előcsarnokánál ér véget. A templomban a Rashleigh-család több szép 17. századi síremléke látható. Az övéké volt Menabilly, az a ház, amely Daphne du Maurier otthona lett, és amely a Rebecca c. nagysikerű regényéből (1938) Manderley-ház néven vált világhírűvé.
A környéken fekszik egy igazi cornwalli halászfalu Polperro, melynek festőisége bármelyik itáliai halászfaluéval vetekszik. Sziklás hegyoldalnak támaszkodó fehér házak, szűk utcácskák jellemzik, kikötőjében halászbárkák bóbiskolnak. A faluval szemben fekszik Polruan, amelynek folyótorkolatánál található ikertornyok között húzták ki valamikor azt a láncot, amelyen fennakadtak az ellenséges hajók árbocai – a védekezésnek igen hatásos módja volt ez.
Cornwall közigazgatási központja Truro, tekintélyes kereskedőváros, melynek számos szép György-kori épülete azt a gazdagságot tükrözi, amelyet az 1800-as években virágzó ónbányászatnak köszönhet a város. A 16. századi plébániatemplomot 1876-ban újjáépítették és ezzel Truro katedrálisa lett az első székesegyház Angliában, amelyet azután emeltek, hogy Wren megépítette a szent Pál-székesegyházat Londonban. A pazar szépségű épület tornyaival és tornyocskáival, keskeny lándzsa ablakaival inkább tűnik franciának, mint angolnak. A katedrálist J.L. Pearson tervezte és 1910-re épült fel.
A városból induló hajóút a Fal folyón Falmouthba igazi élményt jelent. A víziút, különösen a belföld kopár tájai után, rendkívül szép völgyben vezet, de meglehetősen hosszú (18 km). A kiugró szirtfokon épült 15 000 lelket számláló város a legenyhébb éghajlatú angliai város. A város a hét folyóvölgy tengervízzel elárasztott hosszú és széles víztükre, a Carrick Roads mellett fekszik. Szubtopikus növényzete a devonshire-i üdülőhelyeknél is gazdagabb és dúsa, partjain banán-, narancs-, és citromfák is vannak. Szirtfoka éppen ott nyomul be a tengerbe, ahol a Golf-áramlat a Csatornába ömlik. A víz a folyótorkolatnál olyan mély, hogy a nagy óceánjárók csaknem Truróig felhajózhatnak. Falmourthnak van Sydney és Rio de Janeiro után harmadikként a legnagyobb természetes mélységű kikötője. A kikötő vízfelőli oldalán áll a nemrég épített National Maritime Museum Cornwall, A múzeumban a fából készült hajók történelmével ismerkedhetünk meg, de ugyancsak itt láthatjuk Anglia legválasztékosabb történelmi és korunkbeli hajómodell kiállítását. Az épület úgy van megtervezve, hogy életre keltse a hajók történetét, a tengerészet múltját és a sajátos cornwalli örökséget, s bemutassa azoknak az embereknek a történetét, akiknek egész élete a tengerhez kötődik. A sok régi épület közül a legszembetűnőbb a Vámház, a „Király pipája” néven ismert kéménnyel. Nevét onnan kapta, hogy a 19. században itt égették el a csempészektől elkobzott dohányt. A Cornwalli csempészek a vám kijátszása volt a cél. A jövedelemadó bevezetése előtt ugyanis az állam fő bevételi forrását a külföldről behozott luxusárukra, mint a brandyre, parfümre, dohányra kivetett vám jelentette. Ennek kijátszása hatalmas haszonnal kecsegtetett, különösen a Napóleon elleni koalíciós háborúk idején. Sok rejtett öblével és szárazföldbe mélyen benyúló folyótorkolatával Cornwall a csempészek fellegvára lett. Egyes számítások szerint mintegy százezer férfi, nő és gyermek megélhetését nyújtotta a csempészet.
Pendennis vára és vele szemben St. Mawes vára a Carrick Roads bejáratát védték, mindkettőt VIII. Henrik építette.
Falmouthtól délre a Lizard-félszigeten vannak Cornwall legszebb partfalai. Helston kisvárosa nagyszerű kiindulópont a félsziget bejárásához. Mullion Cove partfala sok színben csillogó márvány, melyet angolul serpentine rock-nak, azaz kígyókőnek nevezik, mert a bíbor, vörös fehér és sárga színek váltakozása a kígyó bőrére emlékezet. Mullion Cove-től északra van Polurrian Cove és Poldhu Cove, Marconi emlékművével. Innen továbbították 1901. december 12-én az első rádióüzenetet az óceánon keresztül Újfundlandba, ahol Marconi vette a jeleket. Mullion Cove-ból Lizard Town-ba jutunk, melyen túl található Anglia legdélibb pontja, a Lizard Point, két világítótoronnyal. Lizard Town szomszédságában pedig Kynance Cove található, melynek partfala ugyancsak sokszínű márvány, amely akkor különösen szép, amikor a viharos tenger hullámaiból felcsapódó víz záporozza. Lizard Townban serpentine rock-ból faragott emléktárgyakat vásárolhatunk.

Bodmin

Bodmin Moor_Z17275 (www.flickr.com by Ennor)

Lizard Townból Penzance-be juthatunk, amely egy forgalmas tengerparti üdülőhely, enyhe éghajlattan, ahol buján zöldellnek a pálmafák és más szubtrópusi növények. A városból gyönyörű kilátás nyílik a St. Michael-hegyre és a tiszta homokos tengerpartra. A Chapel Streetet szegélyező sok szép György- és Régens-kori háza közül i kitűnik festett homlokzatával és lótuszvirág díszeivel az Egyiptomi ház. A város lágyan ívelő öblével szemben áll a kis St. Michael’s Mount és annak kastélya. A kis gránitszigetre apálykor gyalog is át lehet jutni. A római történetírók szerint a hegy a cornwalli ónkereskedelem legfontosabb vaskori központjaként ismert Ictis-szigettel azonos. A szigetet St. Mihály arkangyal nevét viseli, aki hagyomány szerint 495-ben jelent meg itt. Amikor a normannok 1066-ban meghódították Angliát, megdöbbenve látták, hogy a hegy pont olyan, mint a franciaországi Mont-St-Michel. Így onnan hívtak Benedek rendi szerzeteseket, hogy apátságot alapítsanak itt is. A kolostor feloszlatása után VIII. Henrik erőddé alakíttatta. A szigetet Sir John St. Aubyn vásárolta meg 1659-ben, s az ő leszármazottai alakították át az erődöt Pazar palotává.
Penzance közelében, attól északra található a varázslatos cornwalli tengerpartra néző Chysauster elhagyott házai. A római-brit falu alig változott azóta, hogy lakói elköltöztek a 3. században. Pezance-tól 16 km-re található a „Világ vége”, azaz a Land’s End, melyre egy vendégfogadónál egy hatalmas tábla figyelmeztet: „Az utolsó kocsma Angliában”. Ez az első tábla, amelyet sok mások követ: az utolsó parkolóhely Angliában, az utolsó ház Angliában.
A Scilly-szigetek csoportja (Scilly Isles), összesen mintegy 150 szigetből áll, és 48 km-re van a Land’s Endtől, ahonnan kedvező időben látható is. Neve feltehetően a kelta sullah szóból származik, melynek jelentése: „a napnak szentelt sziklák”. A szigetek közül csupán öt sziget lakott. Közigazgatásilag Cornwallhoz tartoznak, de saját helyi tanácsuk van, és a „szárazföldön” azért irigylik őket, mert vagy jelképes adót fizetnek vagy egyáltalán semmit. Igaz a szigeteken az élet nehéz, lakói halászattal foglalkoznak, s egy mondás szerint csak minden tízedik lakos hal meg természetes halállal, olyan fenyegető elem a tenger vize. De a tengeren kívül most már akad más megélhetés is. Például Tresco szigete híres virágairól, amelyek három-négy héttel korábban jelennek meg London piacain, mint a máshol nyílók. Külön virághajók szállítják a Londonnak szánt virágot Penzance-ba.  Éghajlata enyhe és kiegyensúlyozott, karácsonykor rózsák és szegfűk nyílnak a kertekben. A kirándulóhajók, amelyek Penzance-ből indulnak, a madárkeltető szigeteket is felkeresik, de a turisták szívesen elmennek a Bishop Rock világító tornya körül, a sziklás partokon pihenő fókákat is.
Visszatérve a szárazföldre, a nyugati partvidék leghíresebb városa a „nyugat drágakövének” nevezett St. Ives, amely a Land’s Endtől 32 km-re fekszik. Gyönyörű öbléről és a heringhalászatról nevezetes régi falu szűk utcácskái és az öreg házak, a tenger fölé kiugró sziklaszirt, s a hangulatos öreg kocsmák számos festőt csábított ide, akikből egész kolónia telepedett itt le az 1920-as években és alapítottak művésztelepet. Munkáik a Tate St. Ives Galériában láthatók.
Cornwall különlegességei közé tartozik Tintagel, a legendás Arthur király állítólagos egykori székhelye és itt állt Arthur király vára. Az ő vezetése alatt harcoltak a britek a szászok és az angolok ellen. Arthur király udvarát és személyét misztikus köd övezi, bár a történészek úgy vélik, hogy Arthur király legendáinak van történelmi alapja. Az 1139-ben keletkezett Geoffrey of Monmouth által írt „A brit királyok története” című munkájában nem csak megemlíti, hanem részletesen beszámol személyéhez fűződő legendákról: királlyá választásáról; a sziklából kihúzott csodakardjáról, az Excalibur történetéről, az áruló Mordreddel vívott végső csatájáról, a kerek asztal lovagjainak hőstetteiről. Tintagel várának romjait valószínű Richard, Cornwall grófja építtette 1240 körül, s a gróf pontosan azért választotta ezt az eldugott, kietlen, szeles helyet, mert a legenda szerint itt állt Arthur vára. Ezt a hiedelmet Monmourth alapozta meg munkájával.  A legendát erősíti, hogy a régészek nagyon sok 5. századi Földközi-tenger mellől származó kerámiaedényt találtak itt. Ez azt bizonyítja, hogy évszázadokkal a középkori vár felépítése előtt már élénk kereskedelem folyt a vidéken, s a hely kereskedelmi központ lehetett, és akik itt éltek, talán Cornwall ősi királyai, fényűző életet engedhettek meg maguknak.

Régiók: Belső Anglia Dél és Közép Wales Dél-angliai dombság és a csatorna partja Déli tengerpart és a csatorna szigetek Devon, Cornwall és a Scilly szigetek Észak-Wales Kelet-Anglia Kelet-Közép Anglia Lancashire és a tóvidék London és a Temze völgye Wessex – Wiltshire, Somerset, Dorset Yorkshire és Humberside
Városok: Aberdyfi Aldeburgh Audley End Bamburgh Banbury Bath Berwick-upon-Tweed Beverley Bideford Birmingham Blaenafon Blaenau Ffestiniog Bodmin Bognor Regis Boston Bournemouth Bradford Brighton Bristol Bury St. Edmunds Buxton Caerlon Caernafon Cambridge Canterbury Cardiff Carlisle Cheltenham Chester Chichester Chipping Campden Cirencester Coggeshall Colchester Coventry Csatorna Szigetcsoport Derby Dover Durham Eastbourne Edinburgh Ely Eton Exeter Folkestone Glastonbury Glouchester Great Malvern Great Yarmouth Grimsby Halifax Harlech Harrow Hastings Hereford Hexham Ipswich Jackfield Keswick King’s Lynn Lancaster Lavenham Leeds Lewes Lincoln Littlehampton Liverpool Llandrindod Wells Llandudno London Lowestoft Ludlow Manchester Middleton-in-Teesdale és Barnard Castle Monmouth Newcastle upon Tyne Newmarket Northampton Norwich Nottingham Oxford Penrith Penzance Pevensey Plymouth Portsmouth Rochester Ross-on-Wye Ruthin Rye Salisbury Sandringham Sevenoak Shaftesbury Shrewsbury Southampton Southwold St. Albans St. Davids Stratford-upon-Avon Swansea Wales Taunton Tewkesbury Tonbridge Truro Uffington Warminster Warwick Wight-sziget - Ryde - Binstead - Bembridge Wiltshire Winchester Windsor Worchester York
Nemzeti parkok: Dartmoor Nemzeti Park Exmoor Nemzeti Park Tóvidék Nemzeti Park Yorkshire Dales Nemzeti Park
Nagy-Britannia: Észak-Írország Nagy-Britannia Skócia

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Anglia