Általános információk Nagy-Britannia Élménybeszámolók
Nyitólap Régiók Városok Nemzeti parkok Fórum



TESZT

izletes.hu on Facebook





 

Skócia

Skóciát általában három vidékre osztják. Az első a határvidék vagy másnéven Dél-felföld, szélesen elterülő legelőkkel, enyhén lankás dombokkal. A második a Középső-alföld, Skócia leggazdagabb, de kevésbé látványos tája, ahol a lakosságának négyötöde lakik. Ide tömörül a nehézipar, a bányászat, és itt a legfejlettebb a mezőgazdaság. A harmadik a Skót-felföld, talaja terméketlen, lakossága gyér.  A táj itt különlegesen szép, lápvidékek és vad hegyek, sebes hegyi patakok és csöndes tavak, keskeny öblök, alacsonyan ülő felhők, esők és ködök világa.
Fenn az Orkney-szigeteknél az Atlanti-óceán felől érkező szél korbácsolja folyamatosan a hullámokat, melyek egyfolytában ostromolják a parti sziklákat. A keleti part szárazabb, de kopárabb is. A Skót-felföldön megszépíti a tájat a felhők és a nap játéka, ám amint egyre északabbra megyünk, egyre zordabb a táj. Kevés a fa, sok a szikla, amelyek esős időben különösen lehangoló képet mutatnak.
A régi emlékek kedvelőit sok kincs várja a Határvidéken, romos apátságok, omladozó várak, öreg hidak és történelmi városok. Itt minden a régi harcokra emlékeztet. Itt élt és alkotott Sir Walter Scott, s ezt a vidéket róla nevezték el Scott Country-nak. Ettől a területtől északra fekszik Edinborough városa, amelyet sokan a Brit-szigetek legszebb városának tartanak. Ehhez képest Glasgow, a Clyde torkolatánál fekvő ipari főváros ijesztően sötét. Környéke, Skócia délnyugati része a legnagyobb skót költő szülőhazája a Burns Country. A Felföldet a Nagy-Völgy, a Great Glenn tavainak láncolata osztja ketté. A Great Glenn déli pontján található Britannia legmagasabb hegye az 1343 méter magas Ben Nevis, északi végénél pedig a Felföld fővárosa Inverness terül el. Tőle északra sziklás hegyek és magányos tavak váltják egymást, s a csöndes parti falvakon túl a Hebridák legendás múltú szigetcsoportja található.
A skótokban – hasonlóan a walesiekhez – erős a nemzeti érzés, szoros közösségi érzéssel kötődnek egymáshoz, összeköti őket a korántsem diadalmas múlt. Humoruk nyersebb, mint az angoloké, hiányzik belőlük az angolok kifinomult kompromisszumkészsége, csakúgy, mint a tapintat. Modoruk érdesebb, beszédük hangosabb, kevésbé adnak arra, hogy ki milyen jóhírű iskolában járt. Az egész világon legendás fukarságuk nem egyéb, mint a hosszú szegénységből eredő takarékosságuk, ám a vendég előtt kinyitják szívüket és pénztárcájukat. Ivás közben, mint általában a kelta népek, gyakran énekelnek, s ilyenkor szívesen boronganak legkedvesebb költőjükkel, Robert Burnsszel. Skót hírnevükre, kelta eredetükre nagyon büszkék, csakúgy, mint őseikre, akik időszámításunk előtt valószínűleg a 6. század körül szálltak partra a szigeteken.

 Scotland

Loch Ness from Fort Augustus Scotland (www.flickr.com by conner395)

A rómaiak későn és csak átmenetileg jutottak el Skóciába, Agricola 81-ben átkelt ugyan a Tweeden és erődítmények sorát építtette meg a Forth és a Clyde között, de 30 évvel később a rómaiak mégis visszavonultak a Hadrianus-fal mögé. Az ír eredetű skótok a 6. század elején érkeztek a mai Skóciába, s királyságuk 843-ban Kenneth Macalpine vezetésével egyesült az őslakó piktekével.
Innentől kezdve Skócia története szorosan összefügg az angol-skót kapcsolatok alakulásával. I. Edward angol király Skóciába is betört, s méltán érdemelte ki a „skótok pörölye” címet. A skótok csak halála után voltak képesek függetlenségüket biztosítani. Ezekben a harcokban íródott be a skót történelembe két nemzeti büszkeségük William Wallace és Robert Bruce. Wallace-nak a skót seregek élén sikerült legyőznie I. Edward hadseregét Stirlingnél, de később Falkirknél vereséget szenvedett, fogságba került, majd 1305-ben Londonban kivégezték. Robert Bruce-t 1306-ban királlyá koronázták, s 1315-ben Bannockburnnél nagy diadalt aratott. A Tudor-uralkodók alatt is meg-megújultak a harcok, de a skót Stuart-ház szerencsétlenségére 1317-től kezdve mindig kiskorú király került trónra, s körülöttük a marakodó nemesek intrikái és összeesküvései szövődtek. IV. Jakab volt a legtehetségesebb Stuart király, de ő Flodden csataterén elesett 1413-ban, s unokáját, Stuart Máriát I. Erzsébet angol királynő kivégeztette. Mária fia, VI. Jakab alatt egyesült 1603-ban Skócia és Anglia. Közben John Knox kihirdette a prespiterianizmus formájában elterjedt reformációt, s mivel ez különbözött az angol reformációtól, a skót vallás védelmezése újabb konfliktusokhoz és ellentétekhez vezetett. Ezek az ellentétek olyan élessé váltak, hogy az angol forradalom idején a skótok a parlamentieket támogatták I. Károllyal szemben. Amikor a kivégzett I. Károly király fiát a skótok megkoronázták, Cromwell Skócia ellen fordult, s az országot az angolok 1660-ig megszállás alatt tartották.
Skócia gazdasági helyzete is nehezen alakult, mivel az angolok csak azzal a feltétellel voltak hajlandók biztosítani a szabad kereskedelmet, hogy, ha a skótok elfogadják a teljes egyesülést Angliával. 1707-ben bekövetkezett „egy régi dal vége” (end o’ an auld sang), egyesült a két parlament, ám két lázadás is kísérte a nem éppen a nép akaratából származó egyesülést. A skót történelem utolsó önálló epizódja a „Csinos Károly Herceg” (Bonnie Prince Charlie) vezette felkelés, mely 1746-ban a skótok számára gyászos cullondeni csatában végződött. Az angolok véget vetettek a felföldi nemzetségek (clan) régi rendszerének, mert ezek a törzsek támogatták Károly herceget, lefegyverezték és jórészt kivándorlásra kényszerítették a felföldi lakosságot. A gyors ipari fejlődésből a már lecsendesedett Skócia is kivette a maga részét. Olyan skótok nevei is fémjelzik ezt, mint James Watt a gőzgép tökéletesítője, s a gőzhajózás úttörői: William Symington, Henry Bell, Robert Napier, a 18. század legjelentősebb közgazdásza, Adam Smith, a 19. században James Simpson felfedező, akinek a kloroformot, mint érzéstelenítőt köszönhetjük, James Young, aki megalkotta a világ első olajfinomítóját, Alexander Bell, aki pedig forradalmasította a kommunikációt a telefon feltalálásával. Végül, de nem utolsó sorban pedig a 20. század egyik legnagyobb orvosi vívmánya, az Alexander Fleming által felfedezett penicillint, de ez már nem az ipari forradalom vívmánya.
A skótok éles eszű üzletemberek hírében állnak így mindig elől jártak a pénzügyek területén: a Bank of England és a Royal Bank of France alapítója is skót volt.  Andrew Carnegie pedig a 19. században létrehozta az Egyesült Államok legnagyobb üzleti birodalmát.
Mivel Skóciáé Európa egyik legzordabb időjárása, nem meglepő, hogy innen valók a legnagyszerűbb felfedezők, mint az Antarktisz-kutató Robert Scott, vagy az afrikai misszionárius, David Livingstone. A vidék számos intellektuelt és irodalmárt is adott az Egyesült Királyságnak, és Skóciában ma is számos művészeti fesztivál kerül megrendezésre, többek között Edinburghban.
Skócia szerves része Angliának, ennek ellenére a skótok féltékenyen ragaszkodnak vallásukhoz, külön oktatási és jogrendszerükhöz, sajátos kiejtésükhöz (Skóciában a gael nyelvet csak 70 000-en beszélik), hagyományos szilveszteri mulatságukhoz a Hogmanay-hez (Angliában nem igazi ünnep a Szilveszter), különleges ételeikhez és romantikus dalaikhoz; mindazokhoz a dolgokhoz, amelyek megkülönböztetik őket az angoloktól.
1998-ban elsöprő többséggel saját parlament mellet szavaztak. Többen úgy érezték, hogy az önálló parlament megalakulása az Angliát és Skóciát egyesítő törvény rég várt megsemmisítése lesz. Ám a nemzeti büszkeségük ellenére némi megosztottság van a hagyományosan gael ajkú felföldiek és a dél-skóciaiak között, akik a középkori angol egy kihalt változatát, a skótot beszélik.
A skót nevek gael eredetűek, a Mac vagy Mc előképző a magyar ifjabb vagy fia szó megfelelője. Északon norvég hatásokkal is találkozhatunk. A Felföldről ered a skótduda, a klán rendszer, a tartán minta (skótkocka), az olyan egyedi és jellegzetes sportok, mint a fatörzs-lökés. A felföldi sportokat és hagyományos táncokat gyakran láthatjuk az évente megszervezett játékokon is. Skócia népsűrűsége mindössze egyötöde Angliáénak és Walesnek, és bővelkedik lakatlan területekben, ahol szabadtéri foglalkozások tömegét szervezik.

Scotland

Sunset over Castle Stalker ~ Loch Laich, Scotland (www.flickr.com by Martin Sojka)

A Clyde-völgye, Közép-Skócia, Fife, A Lothians, Ayrshire, Dumfries és Galloway, A Borders

A felföldet elválasztó természetes határvonaltól délkeletre egy teljesen más vidékkel találkozhatunk, mint északon. Amennyiben a Felföld „a skót romantika hazája”, úgy Dél-Skócia az „erő forrása” lehet, mivel itt mindig is virágzott a mezőgazdaság, jelenleg pedig az ipar és a kereskedelem területén jeleskedik a térség. Mivel ez a terület fekszik közel a határhoz, mindig is ez volt a skót történelem legmozgalmasabb része. Azután, hogy a rómaiak megépítették az Antonine falat a Forty-Clyde szoros vonalán, a skótok évszázadokon át küzdöttek a függetlenségükért. A Borders (határvidék) várakkal és erődítményekkel teletűzdelt térsége a védelmet szolgálta a mohó déli szomszédokkal szemben, s nem meglepő például, hogy a Stirling Castle bástyáiról hét egykori csatamező helyszínét fogja be szemünk. A középkori kolostorok, mint például a Melrose romjai is azt jelzik, hogy veszélyes volt az angol hódítók útjába kerülni.
A határvonaltól északra fekszik Edinbugh, Skócia gazdasági és közigazgatási fővárosa. A város György-korabeli tereivel és középkori várával Európa egyik legelegánsabb helye. A 18.-19. században Edinburgh kulturális központ, Glasgow pedig London után a második legfontosabb kereskedelmi központtá nőtte ki magát. James Watt 1840-es gőzmotor találmánya Glasgow-t a skót ipari forradalom bölcsőjévé tette. A városnak virágzó gyapotipara volt és a világ legnagyobb hajóit gyártotta. Mindkét nagyváros megőrizte régi lendületét: minden évben Edinburghban rendezik meg a világ legnagyobb művészeti fesztiválját, Glasgow pedig az ipari újjáéledés példája, reményt adva ezzel az egész országnak.
A Granpians zordsága a Borders békéjével és nyugalmával ötvöződik a Trossachs vidékén. A sziklás hegyek és csillogó tavak mentén találkozik a Felföld Dél-Skóciával. A csodálatosan szép táj számtalan írót megihletett, beleértve Sir Walter Scottot, aki regényei színhelyéül e térséget választotta. Itt élt Rob Roy, a skót népi hős is, aki Robin Hood-hoz hasonló bravúros cselekedeteivel írta be magát a skót történelembe. Itt fekszik Nagy-Britannia legnagyobb édesvizű tava is, a Loch Lomond, melyet egy balladában őriztek meg az örök emlékezetne, amelyet egy idegen földön haldokló jakobita katona írt. A térségben található Dél-Skócia egyik legszebb falva, a Luss, amely a fővel borított hegyek között fekszik a Loch Lomond nyugati partjának egyik legszebb részén. Erdei sétautak szövik be a tó és az Aberfoyle között húzódó vidéket, a Queen Elizabeth Forest Parkot.
Az Ochil Hills és a Campsie Fells között található Stirling, amely Skócia történelmének szempontjából az egyik legfontosabb várként ismert Stirling Castle köré épült, és amely a kanyargó Forth folyó partján tetszik. A város története szorosan összekapcsolódik a váréval, mely egykor számos skót király lakhelye volt. A folyó fölé emelkedő sziklán már 81-ben római erődítmény épült. Amikor az 5. században a rómaiak kivonultak a piktek szállták meg a térséget. Írásos emlékek a várat először I Sándor (1107-1124) idejében említik, amikor a király kápolnát építtetett a várban. A város évszázadokon keresztül szenvedett az angol-skót ellentét miatt kitört háborúkban. A várat I. Edward 1304-ben három hónapi ostrom után foglalta el. Amikor Robert Bruce a közeli Bannockburnnél 1314-ben legyőzte II. Edwardot, a skótok lerombolták a várat, nehogy az angolok felhasználhassák ellenük. Az angolok azonban újra felépítették, s a 14. században többször is gazdát cserélt. A Stuartok uralkodása idején a vár története szorosan összefűződött a királyi család történetével: itt született II. Jakab 1430-ban, V. Jakab 1512-ben, itt koronázták meg Stuart Máriát kilenc hónapos korában, itt keresztelték meg fiát, VI. Jakabot, aki később I. Jakab néven az angol trónra került. A régi tornyot III. Jakab építtette a 15. században, a palota szép reneszánsz épülete a következő századból való. A vár végső formáját a 16. században nyerte el. A vár lábánál húzódó óvárost ma is ugyan azok a falak védik, amelyeket a 16. században azért emeltek, hogy Máriát megvédjék VIII. Henrik katonáitól. A Castle Wynd középkori temploma, ahol 1576-ban VI. Jakabot is koronázták, Skócia kevés fennmaradt gót stílusú tölgyfavázas fedélszékének egyikével büszkélkedhet. Mindössze a Mar’s Wark díszes homlokzata maradt meg abból a palotából, melynek építését Mar első grófja rendelt el 1570-ben, ám soha nem készült el teljesen. A folyó túlsó partján az Abbey Craig sziklán 1869-ben emlékművet emeltek a skót nemzeti hősnek, William Wallace-nak, kardját is itt őrzik. A sziklát a kilátás miatt is érdemes megmászni.

Ireland

Skót táj (www.flickr.com by bass_nroll)

A Doune Castle a 14. században épült és eredetileg Albany hercegének otthonául szolgált. A Stuartok egyik védőbástyája volt, amíg a 18. században romba nem dőlt. Azóta teljesen újjá építették, így jelenleg az egyik legjobb állapotban lévő kastély, ahol a látogató bepillantást nyerhet egy tipikus középkori királyi udvar mindennapjaiba.
Stirlingtől nem messze található Bridge of Allan (Allan hídja), ahol valóban csak egy híd állt, egészen addig, amíg a rézbányászat közben nem fakadt fel egy gyógyító erejű forrás. Ma jól felszerelt fürdőhely, ahonnan szép kirándulásokat tehetünk Allan festői völgyébe.
A következő város Dunblane, ahol a legfőbb látnivaló a főutcán álló korai angol gótikus stílusú katedrális, egyike azon kevés épületeknek, amelyeket sem a háború, sem a reformátorok buzgalma nem pusztított el. I. Dávid alapította a 12. század közepén, a következő században kibővítették, és a 19.-20. században restaurálták.
A középkorban Perth volt Skócia fővárosa, amelynek környéke a mezőgazdaságnak és a whisky-iparának a központja. Híres történelmének viszonylag kevés emlékét őrizte meg a pusztításoktól, amelynek annyiszor áldozatul esett. Történelme a rómaiakig nyúlik vissza, amikor Agricola legionáriusai katonai állomást létesítettek itt, amely feltehetőleg 320 évig állt fenn. Amikor a település pikt lakói keresztény hitre tértek, Szent Jánosról nevezték el templomukat. Ebben az 1126-ban alapított templomban tartotta lázító beszédeit John Knox reformátor. Itt mondta el azt a gyújtó hangú szónoklatát – a katolikus bálványimádás ellen – melynek következtében a felizgatott tömeg lerombolta a dominikánus, karthauzi, Ferenc-rendi és karmelita kolostorokat. A lerombolt karmelita kolostorból később a Szent János templomba vitték át I. Jakab és felesége sírkövét. A várost a templom alapítása után St. Johnstown-nak kezdték el hívni, s egészen a 15. századig ezen a néven szerepelt. 1452-ig volt Skócia fővárosa. A város fennállása alatt összesen hét ostromot szenvedett végig. A dominikánusok (fekete barátok) kolostorában gyilkolta meg Sir Robert Graham 1437-ben I. Jakabot. Ezután gyorsan hanyatlott Perth jelentősége, előbb Scone, majd Edinburgh lett a főváros. Az egykori királyi várnak a városban nem maradt nyoma. A város egyik legrégibb épülete a North Porton álló Fair Maid’s House. Sir Walter Scott ezt a házat választotta „A szépséges perth-i leányzó” c. művében főszereplőjének otthonául. A Balhousie Castle épületében berendezett Black Watch Múzeum a Felföld első hadseregének állít emléket, az Art Gallery and Museum pedig a helyi ipartörténeti gyűjteménnyel és skót festők képeiből összeállított kiállítással várja az érdeklődőket.
Rengeteg csúcsos tornyával a Glamis Castle leginkább egy Loire-völgyi kastélyra hasonlít. A szemet gyönyörködtető 11. századi épület eredetileg vadászlaknak épült, ám a 17. században jelentősen átépítették. Itt gyermekeskedett Erzsébet anyakirálynő, akiről egykori hálószobájában egy portré látható, amely Henry de Laszlo (1878-1956) munkája. Számos szoba áll a látogatók előtt nyitva, beleértve a Duncan’s Hallt, a kastély legnagyobb szobáját, ahol Shakespeare Macbeth című drámájában a királygyilkosság történt. A szobákban fellelhető tárgyak, festmények és szőnyegek 500 év történetét ölelik fel.  A parkban álló kovácsoltvas kapu a 1980-ban készült az anyakirálynő 80. születésnapjára.
Dundee süteményéről, lekvárjáról és a DC Thompson kiadó vállalatáról híres, de a 18.-19. században a hajógyártás egyik központja volt, amelynek emlékét a Viktória Docks ma is őrzi. Nagy-Britannia legrégibb hadihajója az 1924-ben épült HMS Unicorn ma is a kikötő vizén ringatózik, pontosan olyan állapotban, mint utolsó útján. A Discovery királyi felfedezőhajó a Riversidenál horgonyoz. Itt építették 1901-ben Scott kapitány első déli-sarki expedíciójára. A McManus Galleries Viktória-korabeli gótikus épületében megtekinthetjük Dundee városának ipartörténeti és régészeti örökségét.

Ireland

  Rock of Cashel 2 (www.flickr.com by Monti 12)

St. Andrews, Skócia legrégibb egyetemi városa és egykor az ország egyházi központja is volt. 1160-ban kezdtek hozzá az ország legnagyobb katedrálisának építésébe, amelyet 1318-ban fejeztek be. A katedrális tanúja volt egy királyi házasságnak is, itt vette el V. Jakab Mary of Guise-t. John Knox itt tartott felbujtó beszédet 1559-ben, amely után sok templomi díszítést elpusztított a feltüzelt tömeg. Ma a katedrális romjaiból – a város központjában a tenger partján – karcsú torony magasodik ki, melynek 33 méteres tetejéről gyönyörű kilátás nyílik az öreg városra, a híres golfpályákra és a tengerre. Romos állapotban megmaradt a kolostorépületek egy része is, így a káptalanterem és az ebédlő. A romok közelében van St. Regulus vagy más néven St. Rule 12. századi temploma, melynek tornyába 1781-ben lépcsőket építettek. A régi katedrális köveit elhordták és beépítették a város házaiba. 1200-ban a püspökök számára felépítették a várat, melynek kínzókamrája ma is megtekinthető. A város egyeteme a legrégibb Skóciában. 1412-ben alapították. A várrommal csaknem szemben a North Streeten van az 1747-ben egyesített St. Salvator és St. Leonhard nevét viselő kollégium. A közelben található 1537-ben alapított St. Mary’s College udvarában egy Stuart Mária ültette galagonyabokor ma is virágzik. A St Andrews nyugati részén fekvő golfpályákat viszonylag kedvező áron bárki igénybe veheti. A British Golf Museum elmeséli, hogyan vált a helyi Royal and Ancient Golf Club a sport letéteményesévé. Skócia nemzeti sportja ugyanis innen, a St. Andrew’s melletti homokos pályákról indult hódító útjára. Az első feljegyzések 1457-ből származnak, amikor II. Jakab betiltotta a játékot, mivel szerinte az akadályozta alattvalóit az íjászat gyakorlásában. Mária királynő nagy tisztelője volt a sportnak és 1568-ban megrótták, mert közvetlen férje meggyilkolása után játszani merészelt.
Az Earlsferry és Fife Ness közötti East Neuk (keleti sarok) partszakaszon gyönyörű kis halászfalvak sorakoznak. A középkorban a Skócia és Európa közötti kereskedelem főként a környék kikötőiben zajlott. Az idegen kultúrák hatása a házak flamand mintára készült lépcsőzetes oromfalában fedezhető fel. A környék ma kellemes és békés kirándulóhely. A város közelében található egy nevezetesség a St. Fillan’s Cave (Szent Fillan barlangja), amely a 9. században remetelak volt. A szent ereklyéivel áldották meg a bannockburni csatába induló Robert Bruce seregeit. Erről a partszakaszról könnyen megközelíthető a May Szigeten található természetvédelmi körzet, ahol tengeri madarak és fókák tömegével találkozhatunk. Lower Largóban áll Alexander Selkirk szobra, akinek tengeri kalandjaiból merített ihletet Daniel Defoe Robinson Crusoe-jához, mivel Selkirk valós története úgy szól, hogy összeveszett kapitányával, aki egy lakatlan szigeten hagyta őt, ahol a hajós négy évig élt.
A Falkland Palace egy elbűvölő reneszánsz palota, amely vadászlaknak épült a Stuartok számára. Az építkezést IV: Jakab kezdte meg 1500-ban, de a munkálatokat főként fia V. Jakab végezte el az 1530-as években. Francia felesége unszolására francia munkásokat alkalmazott az East Range homlokzatának kialakítására. Az épület még arról is híres, hogy 1539-ben itt épült meg Nagy-Britannia első teniszpályája V. Jakab részére. Az Angol Köztársaság idején az épület súlyosan megrongálódott, majd 1715-ben rövid időre Rob Roy is elfoglalta. Miután 1887-ben Bute harmadik őrgrófja megvette a birtokot, palotafelügyelőként a szép épületet alaposan felújíttatta. Mivel a királyi udvartartás hatalmas feladatot jelentett, a középkori királyok birtokaik élére palotafelügyelőket nevezett ki, akik felügyelték a készletek feltöltését és a birtok működését. Jelenlétük azért is volt fontos, mert a király bármelyik birtokán, bármikor megjelenhetett. Ez a tisztség hajdanán apáról fiúra szállt, általában fényűző életet biztosítva a tisztség viselője számára.

Skócia

Urquhart Castle from Loch Ness Scotland (www.flickr.com by conner395)

Dunfermline 1603-ig Skócia fővárosa volt. Az itt található 12. századi apátság és a palota romjai ma is őrzik a város királyi múltját. A 11. században III. Malcolm királyi székhelye volt. Az uralkodó kolostort is alapított a mai Abbey Church helyén. Az apátság normann stílusú főhajóval és 19. századi kórussal büszkélkedhet, sírhelyeiben pedig 12 király és királynő talált végső nyugalomra, közöttük Robert Bruce is. Malcolm király palotájának romjai méltóságteljesen emelkednek a Pittencieff Park fölé. A város leghíresebb szülötte Andrew Carnegie (1835-1919) kisfiúként be se tehette a lábát a parkba, ennek ellenére később hatalmas vagyonra tett szert, és megvette az egész birtokot majd Dunfermline polgárainak adományozta. Carnegie a városban született, de tizenéves korában kivándoroltak Pennsylvaniába, ahol később a vas és acélipar mágnása lett. A Carnegie Birthplace Museum ma is úgy van berendezve, mikor még ott élt, bemutatva egy hihetetlen szakmai karrier történetét.
Falkirk Wheel a lenyűgöző és elegáns építmény Skócia első forgó hajóliftje, amelyen megfigyelhető, milyen komolyan veszik az ország csatornarendszerének újjáteremtését. A Union, a Forth és Clyde csatornáinak hajdani forgalmát véglegesen visszaszorította az 1960-as években megkezdett úthálózat-bővítés. Jelenleg a Falkirk Wheel csendesen surrogva emelgeti a hajókat, megkönnyítve ezzel a közlekedést Glasgow és Edinburgh között, ám nem utolsó sorban turistalátványosságként is funkcionál. A legegyszerűbb fizikai törvényeken alapuló szerkezet éjszakai kivilágítást kap, nappal pedig félóránként induló hajójáratokon próbálhatják ki a turisták a konstrukciót.
Forth Bridges South Queensferry legfőbb látványossága. Két hatalmas másfél kilométer hosszú híd, amelyek a kisvárost North Queensferryvel kötik össze a Forth folyó felett. Az 1890-ben átadott látványos vasúti híd a világ első nagyobb acélszerkezetű hídja volt, és a késő-viktoriánus kor legnagyobb mérnöki eredményeként tartják számon. Masszív tartószelvényeit több mint 6.5 millió szegecs tartja össze, és 55 hektárnyi területre elegendő festéket használtak el rá. A „mintha Forth Bridge-t kéne kifesteni” mondás azt jelent, hogy valamit megállás nélkül újra meg újra kell csinálni. Ez a vasúti híd ihlette Ian Bankds The Bridge (1986) című művét. A szomszédos közúti hidat 1964-es átadásakor a világ második legnagyobb függőhídjaként tartották számon, ám azóta ezt a címet az angliai Humber Bridge elbitorolta.
Mivel a Borders vidéke meglehetősen közel van az angol határhoz, az arra járó folyamatosan a két ország közötti elkeseredett küzdelem során elpusztult épületek romjaiba botlik. Mind közül a legmegrendítőbb látványt a Borders apátságai nyújtják, amelyek a hajdani óriási politikai és vallási befolyásról tanúskodnak. Az apátságokat a 12. században I. Dávid király uralkodása alatt alapították, majd 1545-ben VIII. Henrik romboltatta őket porig. A Melrose Abbey valaha Skócia egyik leggazdagabb apátsága volt. Itt van eltemetve Robert Bruce szíve. A Dryburgh Abbey a legnagyobb történelmi jelentőséggel bír, a Tweed-folyó partján áll, és itt található Sir Walter Scott sírja. A Jedburgh Abbey 1138-ban épült, ám falainak egyes darabjai a 9. századi kelta épületből származnak. Az itt található turistaközpontban megismerkedhetünk az Ágoston-rendi szerzetesek életével.  A Kelso Abbey a Borders apátságai közül ez a legnagyobb. 1128-ban alapították és építése 84 évig tartott.

Edinburgh (ejtése: Edinboro) Skócia fővárosa és második legnagyobb városa. A várost sötét bazaltsziklára, egy kialudt vulkán bazalt talpazatára épült vár uralja, mely úgy néz át a túlsó oldal modern házsorára, mint a budai vár Pestre, csak itt a választóvonal nem egy folyó, hanem egy lapos völgy.
A város története szorosan összefügg a váréval, melynek eredete messzi évszázadok homályába vész. Az első írásos emlék szerint 452-ben foglalták el a piktek az itt álló erődítményt, mely a 10. században a skótok kezére került. A 6. században Edwin, Northumbria királya megerősítette. Mellesleg a várost is őróla nevezték el. 1296-ban I. Edward bevette a várat, amelyet III. Edward (1327-1377) megerősített, de 1341-ben a skótok visszafoglalták tőle. Edinburgh 1437-ben lett Skócia fővárosa (addig Perth volt), s ezután építették a városfalakat. VIII. Henrik csapatai 1544-ben is, majd öt évvel később is végigfosztották a várost. 1603-ban VI. Jakab skót király, amikor I. Jakab néven angol királlyá koronázták, Londonba költözött és attól kezdve a város politikai jelentősége folyamatosan csökkent. A vár 1650-ben Cromwell kezére került. Miután 1707-ben a parlament is Londonba költözött, a városnak ismét hanyatlott a jelentősége. 1745-ben Stuart Károly herceg megszállta a várost, de a várat nem sikerült bevennie.

Skócia

Eilean Donan Castle in Scotland (www.flickr.com by Skepsis)

A várhoz az Esplanade-nak nevezett sétányon jutunk, ami valamikor a kivégzések helyszíne volt, és manapság itt rendezik meg minden ősszel a Military Tattoo-nak nevezett katonai jellegű parádét, amely az Edinburgh-i Fesztivál egyik legvonzóbb látványossága. A modern főkaput, amely előtt skót szoknyás katona posztol, kétoldalt Wallace és Bruce szobra szegélyezi. A főúton a Foogs Gate-en keresztül lehet eljutni a szikla tetejére, ahol a vár legrégibb, feltehetően a 11. századból származó, bár sokszor átalakított része a St. Margaret’s Chapel (Szent Margit kápolna) mellett áll több régi mordály, köztük a 15. századi Mons Meg ostromágyú. Az ágyút Belgiumban készítették Burgundia hercegének a megbízásából, aki később unokaöccsének, II. Jakab skót királynak ajándékozta. Később IV Jakab is hasznát vette az ágyúnak. 1682-ben egy York hercegét fogadó díszlövéskor az ágyú felrobbant, majd a londoni Towerbe szállították. 1829-ben Sir Walter Scott kívánságára azonban visszavitték Edinburghba.
A vár Great Hall-nak nevezett csarnoka a 15. században épült, és fa tetőszerkezetét hibátlanul helyreállították. 1639-ig itt ülésezett a skót parlament. A várbörtönbe a 18.-19. században zsúfolásig tele fölt, nagyrészt francia foglyokkal, a franciákkal folytatott háborúk következtében. A falba sok helyütt látjuk a francia rabok vésett írásait. A vár 15. században épült palotájában született meg Mária királynő fia, VI. Jakab. Ma itt őrzik a koronázási ékszereket és a Végzet kövét (Stone of Destiny), melyet egykoron az angolok elraboltak és csak 1996-banadták vissza Skóciának.
A vár legmagasabb pontjáról át lehet tekinteni a szürkés-fekete kőből épült várost, a régi város főutcáját, a Holyrood palotához vezető Royal Mile-t (Királyi mérföld). A városon túl emelkedik az Arthur’s Seat (Arthur széke) tömbje, melynek sötét bazaltjából épült a vár és a város. A Holyroodhouse palotát 1501-ben IV. Jakab kezdte építeni, ám az eredeti épületből kevés maradt fenn. Nevét azután a szent keresztfa után kapta, amelyet állítólag I. Dávid király látott. I. Dávid skót király ezen a helyen vadászott, amikor egy nagy szarvasbika megtámadta. Az égen ekkor megjelent egykereszt, amelytől az állat megijedt, így a király megmenekült. Hálából itt apátságot alapított 1128-ban, és Szent Feszületnek (Holy Rood) nevezte el.
A palota számos történelmi emléket őriz, melyek közül talán az egyik legérdekesebb Stuart Mária hálószobájában látható. Egy falba vezető csövet találunk itt, amelyen keresztül a királynő kihallgatta férje, Lord Darnley tanácskozásait, hogy nem forral-e ellene merényletet. Pedig állítólag szerelmi házasság volt. Az iszákos és kötekedő férj féltékeny volt a királynő fiatalos és jóképű olasz zenetanárára, David Rizzóra, ezért egy vacsora alkalmával, amelyet a királynő Rizzoval töltött, Darnley emberei betörtek, és 56 késszúrással megölték az olaszt. Ám Darnley nem sokkal élte túl Rizzót. Edinburgh-i házában betegeskedett, amikor a ház a levegőbe repült és Darnley a romok között lelte halálát. Nemsokkal ez után Mária hűséget esküdött Bothwell grófjának, akiről többen rebesgették, hogy Darnley gyilkosa. Máriára semmi bűnt nem tudtak rábizonyítani a cselszövések korabeli Skóciájában. Egyetlen igazi vétke az volt, hogy katolikus maradt Edinburghban, ahol John Knox egyre nagyobb hévvel terjesztette a reformált vallást. Mária ekkor Angliába menekült, de ott kiderült, hogy túlságosan közeli rokona Erzsébet királynőnek, túlságosan jogos az igénye az angol trónra, és ez veszélyes volt. 19 évi raboskodás után küldte Erzsébet vérpadra a skótok királynőjét.
Az újvároson túl a Calton Hillen furcsa emlékmű áll. Ez lett volna a koronája „Észak Athénjének”, ahogy Edinburgh-t becézni szokták. A napóleoni háborúban elesett skótok tiszteletére kezdték építeni az athéni Parthenon mintájára, ám pénzhiány miatt csak 12 oszlopra futotta, s az oszlopsor ott maradt befejezetlenül. Innen jó időben tisztán kivehető a Foth folyó impozáns hídja, és halványan kirajzolódnak a Felföld hegyvonulatai is.

Skócia

Sunset on Loch Linnhe, Scotland (www.flickr.com by sanjibm)

A várból kiinduló útvonal, a Royal Mile mentén álló házak ma is középkori hangulatot sugároznak, amely talán az időnek jól ellenálló bazaltkőnek köszönhető, s ezért maradtak fenn a belőle épült korabeli házak. A Royal Mile-ről nyíló sikátorok ma is olyanok, mint amikor sötét estéken orgyilkosok és haramiák garázdálkodtak errefelé. Ezekben a szűk utcákban gyilkolt és rabolt éjszakánként az a nappal tisztes kereskedőnek és városi tanácsosnak ismert Deacon Brodie, akiről Edinburgh híres szülötte, Robert Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde furcsa esete című könyvet írta. Az ilyen Janus-arcú embereket ma is ezzel a két névvel illetik Nagy-Britannia szerte.
A Royal Mile fő látványossága a High Street-en a St. Giles Cathedral, amely egy 854-ben emelt katolikus templom helyén áll. A jelenlegi templom építéséhez 1120-ban kezdtek hozzá, de az évszázadok során sokat változott jellege. Ma már csak a torony négyívű „skót koronája” tekinthető eredetinek. Hányatott a sorsa ennek a katedrálisnak. Volt rendőrparancsnokság és fogda, itt ült össze Stuart Mária első parlamentje, Cromwell katonái pedig laktanyát rendeztek itt be, s a szomszédos Mercat Cross-on kiáltották ki Oliver Cromwellt Nagy Britannia és Írország Lord Protectorává (főprotektor). Bár a 17. században kétszer is püspöki székhely volt, John Knox mégis innen irányította a skót reformációt, amely a papságtól független, egyéni vallásgyakorlatot szorgalmazta. Most tábla áll azon a helyen, ahol egy Jenny Geddes nevű piaci kofa 1637-ben a presbiteriánusok védelmében hozzávágta székét egy paphoz, aki épp egy angol imakönyvből merészelt felolvasni. Belül a Thistle (bogáncs) kápolna boltíves mennyezete címerekkel van díszítve, mivel ez volt a Bogáncs Legősibb és Legnemesebb Rendjéhez tartozó lovagok kegyhelye. A kápolna boltíves bejáratán egy skótdudát fújó angyal díszeleg. A legnagyobb skót kitűntetés a Bogáncs-rend (Order of Thistle) más országban talán gúnyolódásnak tűnne, itt azonban nagyon nagy megtiszteltetés, amelyet a királynő ünnepélyes keretek között nyújt át az arra érdemesnek. Skóciát tréfásan Bogáncsországnak (Land of the Thistle) is szokták nevezni, és az országnak a bogáncs a jelképe.
Érdemes ellátogatni a National Gallery of Scotland-ba, amely az ország egyik legkiválóbb szépművészeti galériája. Már csak a 15.-19. századi brit és európai festménygyűjteménye miatt is megéri ellátogatni ide, de ezen kívül is számtalan érdekességre találhatnak a művészetek szerelmesei. A skót műkincsek mellett Raffaello, Tiziano és Tintoretto munkái, Velazquez Tojást főző öreg nője (1620) is, valamint egy egész szobát áldoztak Nicholas Poussin A hét szentség (1640) című művének. A flamandok közül Rembrand, Van Dyck és Rubens munkái, brit művészek közül pedig Reynolds, Ramsay és Gainsborough képviselteti magát.
A New Town szívében található Charlotte Square a György-korabeli építészet legszebb példája. Az 1790-es években épült északi oldal Robert Adam építész munkája. A 7-es szám alatt található Gregorian House berendezését és falfestéseit visszaállították 18. századi állapotába, mely betekintést enged az újváros gazdag polgárainak fényűző életébe.
A Scottish Gallery of Modern Art & Dean Gallery a legtöbb európai és amerikai 20. századi nagy művész munkáit foglalja össze Vuillardtól Picassoig, Magrittetől Lichtensteinig. A skót festők közül John Bellany reprezentálja magát, a kertben pedig Henry Moore szobrokat láthatunk. A National Museum of Scotland skót gyűjteménye Skócia történelmét meséli el, az országét, a népét egészen a földtani kezdetektől a legújabb történelmi jelentőségű alkotmányos eseményekig. A gyerekek számára külön kalauzokat és foglalkozásokat biztosítanak. A Scottish National Portrait Gallery gazdag gyűjteményben mutatja be a Stuart királyi család életét. 12 generáció hányatott történetét meséli el Robert Brucetól Anna királynőig. Itt őrzik Mária skót királynő ékszereit. Az emeleten híres skótok portréi sorakoznak.
A Museum of Childhood-ot (A Gyermekkor Múzeuma) eredetileg felnőttek részére alapította egy városatya, ma özönlenek ide a fiatal látogatók. A múzeum nem egy egyszerű játékgyűjtemény, hanem inkább egy bepillantás a gyermekkor mesés birodalmába annak minden örömével és megpróbáltatásaival együtt. A világ első gyermekkornak szentelt múzeumot 1955-ben alapította egy amúgy nagy gyermekgyűlölő, Patrick Murray tanácsos. A gyűjteményben találhatunk gyógyszereket, könyveket, babakocsikat, régimódi játékokat. Lelkes látogatói, wurlizerei és antik pénzbedobós automatái miatt a világ leghangosabb múzeumaként tartják számon.
És végül érdekességként említjük meg Greyfriars Bobby-t, amely a Greyfriars Church bejáratánál található egy régi ivókút tetején kis Skye terrier szobra. Annak a kutyusnak állít emléket, aki 14 éven át őrizte gazdája, az 1858-ban elhunyt John Gray sírját. Edinburgh lakosai etették, míg 1872-ben elpusztult. Még a polgári státuszt is megkapta, nehogy véletlenül kóbor kutyának nézzék és elpusztítsák.

Skócia

The Black Mount Lochan na h-Achlaise ~ Rannoch Moor, Scotland (www.flickr.com by Martin Sojka)

Kevés ház viseli ennyire látványosan tulajdonosa kézjegyét, mint az Abbotsford House, ahol Sir Walter Scott élete utolsó 20 esztendejét töltötte. Az író 1811-ben vásárolt itt egy birtokot, amelyet Clarteyhole nevet viselte (skót nyelvjárásban „piszkos lyuk”-at jelent). Később a Melrose Abbey menekülő szerzeteseinek emlékére, akik a Tweed-folyón keltek át, Abbotsfordnak keresztelte. Scott lebontatta az eredeti házat és helyén a regényeiből befolyt vagyonból felépíttette a ma is álló pompás tornyos épületet. Scott egykori könyvtárában ma is több mint kilencezer könyvritkaság van, ereklyegyűjteménye pedig a letűnt korok iránti szenvedélyét bizonyítja. Sir Walter Scott Edinburghban született és ügyvédnek készült. Az utókor azonban az írót, költőt és Skócia bajnokát tiszteli benne, aki verseiben és regényeiben (különösen a Waverley ciklusban) a hősi romantikának és a klánok kalandos történetének izgalmas elegyét alkotta meg. 1827-ben csődbe ment könyvkiadója 114 ezer font tartozást hagyva Scott-ra, aki élete hátralévő részében írásból befolyt pénzét törlesztésre költötte. 1832-ben Dryburgh apátságában lett eltemetve.
A Traquair House Skócia legrégebbi állandóan lakott épülete, így számos vallás-, és politikatörténeti emléket őriz az elmúlt kilencszáz évből.  Az erődített torony, amelyet a 17. században udvarházzá alakítottak, ötszáz éven át a Stuartok egyik legfontosabb védőbástyája volt. Több uralkodó szívesen időzött itt, többek között Stuart Mária. A házban őrzik a királynő feszületét, ágyát pedig saját készítésű ágytakarója borítja. A felföldi lázadások emlékét családi levelek, faragott jakobita ivóserlegek és egyéb relikviák őrzik. A Priest’s Roomba (paplak) egy titkos lépcsőfeljáró vezet, amely bizonyítja, hogy a katolikus vallás 1829-es hivatalossá tételéig a katolikus családok csak a legnagyobb titokban gyakorolhatták vallásukat. A ház melletti 18. századi sörfőzdében ma is készítik a híres Traquair House Ale-t.
New Lanark a Clyde folyó vízesései mellé települt falut 1785-ben alapította egy David Dale nevű ipari vállalkozó. Remek érzékkel választotta ki a helyet, hiszen a vízimalmoknak köszönhetően 1800-ra az ország első számú gyapottermelőjévé lépett elő. New Lanarkban egészen az 1960-as évekig folyt textilgyártás. A falu már csak múzeum, ahol betekintést nyerhetünk a 19. század eleji munkásosztály életébe. A New Millenium Experience egy időutazásra hívja a látogatókat, akik egy 10 éves munkáskislány bőrébe bújva 1820-ból elrepülhetnek a 23. századba.
Sanquhar egykoron fontos szerepet töltött be a presbiteriánusok életében, hiszen az 1680-as években a városban álló Mercat Crossra szegezték fel azt a két nyilatkozatot, amelyben megtagadták a püspökök hatalmát. A kereszt helyén ma gránitobeliszk áll.
A Threave Castle Dee egyik szigetére épült a 14. században. Ez a robosztus erődítmény Skócia egyik legnagyobb folyami kikötőjét rejti. Douglas az első Stuart-házi királyokkal folytatott 1455-ös küzdelemben két hónapig tartotta a várat, ám visszavonulásra kényszerült, amikor II. Jakab bevetette Mons meg nevű ostromágyúját. 1640-ben presbiteriánus seregek foglalták el a várat annak katolikus védőitől, majd porig rombolták. A vár csak ladikkal közelíthető meg.
Whithorn (jelentése: fehér ház) volt az első keresztény istentiszteleti hely Skóciában és arról a fehér kápolnáról kapta nevét, amelyet St Ninian építetett 397-ben. Mára semmi nem maradt abból az épületből, ám a közeli régészeti feltárásokon northumberlandi, viking és skót telepekre utaló bizonyítékok kerültek napvilágra. A The Whithhorn Story elnevezésű turistainformációban tájékoztatást kaphatnak a látogatók az ásatásról, valamint egy faragott kövekből álló gyűjteményt is meg lehet tekinteni. Az egyik kő 450-ben Latinusnak lett szentelve, így ez Skócia legősibb keresztény maradványa.
Az Alloway-ben South Ayrshire-ben áll Robert Burns (1759-1796), Skócia kedvenc költőjének nádfedeles aprócska szülőháza, a Burns Cottage, ahol élete első hét évét is töltötte. A házat az apja építette, s benne megőrizték az eredeti berendezés nagy részét. A ház szomszédságában múzeum őrzi a költő kéziratait, valamint művei első kiadásának egy részét. Tam o’Shanter című költeményének nagy része Allowayben játszódik, ezért hatalmas emléktáblát emeltek neki a falu határában. Burns január 25-i születésnapján a skótok a világ minden táján összegyűlnek, hogy megünnepeljék nemzeti hősüket a Burns Night keretében.

Bár kelta neve, Glas cu, „szép, zöld hely”-et jelent, Glasgow sokkal inkább ipari múltjáról ismert, és egykoron a birodalom második fővárosa (London után) címmel büszkélkedhetett. Glas



Régiók: Belső Anglia Dél és Közép Wales Dél-angliai dombság és a csatorna partja Déli tengerpart és a csatorna szigetek Devon, Cornwall és a Scilly szigetek Észak-Wales Kelet-Anglia Kelet-Közép Anglia Lancashire és a tóvidék London és a Temze völgye Wessex – Wiltshire, Somerset, Dorset Yorkshire és Humberside
Városok: Aberdyfi Aldeburgh Audley End Bamburgh Banbury Bath Berwick-upon-Tweed Beverley Bideford Birmingham Blaenafon Blaenau Ffestiniog Bodmin Bognor Regis Boston Bournemouth Bradford Brighton Bristol Bury St. Edmunds Buxton Caerlon Caernafon Cambridge Canterbury Cardiff Carlisle Cheltenham Chester Chichester Chipping Campden Cirencester Coggeshall Colchester Coventry Csatorna Szigetcsoport Derby Dover Durham Eastbourne Edinburgh Ely Eton Exeter Folkestone Glastonbury Glouchester Great Malvern Great Yarmouth Grimsby Halifax Harlech Harrow Hastings Hereford Hexham Ipswich Jackfield Keswick King’s Lynn Lancaster Lavenham Leeds Lewes Lincoln Littlehampton Liverpool Llandrindod Wells Llandudno London Lowestoft Ludlow Manchester Middleton-in-Teesdale és Barnard Castle Monmouth Newcastle upon Tyne Newmarket Northampton Norwich Nottingham Oxford Penrith Penzance Pevensey Plymouth Portsmouth Rochester Ross-on-Wye Ruthin Rye Salisbury Sandringham Sevenoak Shaftesbury Shrewsbury Southampton Southwold St. Albans St. Davids Stratford-upon-Avon Swansea Wales Taunton Tewkesbury Tonbridge Truro Uffington Warminster Warwick Wight-sziget - Ryde - Binstead - Bembridge Wiltshire Winchester Windsor Worchester York
Nemzeti parkok: Dartmoor Nemzeti Park Exmoor Nemzeti Park Tóvidék Nemzeti Park Yorkshire Dales Nemzeti Park
Nagy-Britannia: Észak-Írország Nagy-Britannia Skócia

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Anglia