Az Északi-szigetek: a Hebridák, Orkney- és Shetland-csoportokat együttesen a kopár, vad, merész sziklafelszínek uralma jellemzik, melyeket szakadatlanul ostromol a tenger. Bizarr szépségű látnivalót nyújtanak a Belső-Hebridák nyugati részének felszínére kiömlött harmadkori bazalttakaró feldarabolt rétegei (Fingal-barlang Staffa-szigetén, Mull-szigeti bazaltvulkán).
Skóciát ugyancsak a kopár, sziklás kőzetű felszín, valamint meredek falú keskeny mély völgyek és azok folytatásában kialakult mély öblök, fjordok jellemzik. Északon a Firth of Lorn-Morey Firth között a Kaledóniai-csatornával teremtettek hajózható összeköttetést. Ettől délre kezdődik a Grampian-hegység, ahol a szigetek legmagasabb pontja, az 1343 m magasra nyúló Ben Nevist. Mellette még számos csúcs haladja meg az 1000 m-es magasságot, amely szintén fokozza a táj zordonságát, méltóságos némaságát. Ez a fajta hangulat nyáron sokakat vonz a különben elhagyatott tájra. Különösen szépek a vidék sötét színű tavai.
A Skót-alföld egy 80 km széles szerkezeti árok, amely Skócia néptömegét nagyjából tömöríti. A karbon üledékek szene pezsgő iparvidéket teremtett a 60-70-es években. A Dél-Skót-magasföld átlagosan 5-600 méterig emelkedő szilúr palái fölé gránit szirtek magasodnak (Merrick 842 m). Délkeleten a Tweed-folyó völgye választja le a Cheviot-hegységet, ami a skót-angol határt jelöli már a római hódítás óta. A nyugati oldalon a Solway Firthtől indul a határ. Ez a hegyvidék már sokkal növénydúsabb, mint Észak-Skócia.
A történelmi Anglia a Pennine-hegység lapos vonulatával kezdődik, mely északról délnek 250 km-en von választóvonalat az északkeleti és északnyugati tájrész közé. A fő csúcs, a 882 méteres Cross Fell északon van és asszimetrikusan lejt kelet felé. A hegytetők erdőit a vasgyártás már régen elfogyasztotta, helyüket ma csak tőzeglápok töltik ki. Ettől nyugatra az Eden folyócska választja el a Cumbriai-hegységet csodálatos tavaival.
A Pennine déli végződésétől nyugatra erősen tagolt félsziget, Wales nyúlik bele az Ír-tengerbe, melyet északról a liverpooli széles öböl, délen a keskeny Bristol-csatorna határol. Északon szilur palákból, homokkőből, délen karbon mészkőből és palából épül fel. A területet az eljegesedés erőteljesen felszabdalta. Legmagasabb csúcsai meghaladják az 1000 métert (Snowdon 1085 m). A felszín tagoltsága nagymértékben járult hozzá az őslakó kelták izolált fennmaradásához, hasonlóan a skótok hazájához.
A Bristol-csatornától délre a Cornwall-félsziget nyúlik előre az Atlanti-óceánba. Partjait az erős hullámverés szabdalja, darabolja. Nyugati fokán (Land’s End = a világ vége) túl a Scilly-szigetek valamikor a félszigethez tartozott.
Az Angol-alföld a Pennine-hegységet délről övező alacsony terület, melyet a permi homokkő színéről Vörös-síkságnak is neveznek. Ahol a felszín nem karsztosodik, ott dús legelők, és csodálatos rétek, parkok borítják. A tarkahomokkő kisebb szigethegyeket alkot az alföldön (Cannock-dombság). A Pennine-hegységtől nyugatra fekvő területet Lancester-síkságnak nevezik, amely az Eden folyó mentén felhúzódik Solway Firth-ig.
Az Angol-lépcsővidék Anglia délkeleti felére terjed ki. Szerkezetileg összefüggő nagy tájat a felépítő rétegek lépcsői tagolják kisebbekre. Különösen szépek az egyes lépcsőkön áttörő folyóvölgyek részletei (A Temze pl. áttör a jura-kréta lépcsők mindegyikén Oxford és London között).  A jura lépcső magas pereme előtt találkozik Közép-Angliában a Trent és az Ouse folyó, hogy Humber néven egyesült erővel törjenek át a hulli-öbölbe, amely így a terület folyami központjává lesz. Délen ugyan ezt a szerepet a Temze kapuja játssza. A lépcsővidék híres erdei mára már eltűntek, helyüket zömében a mezőgazdaság vette birtokába. A szárazabb mészkőtakarókon pedig nagy kiterjedésű legelők vannak.
Az Ír-szigetek csak az északkeleti, protestáns része tartozik Angliához, de természeti viszonyai egységesek, az egész szigetre jellemzőek. Északnyugati-északi peremén Kaledóniai rögök kristályos palái, gránit és gneisz alkotják a felszínt. Északkeleti részét a Hebridák csapásirányában fiatal (eocén) bazalt is borítja, melynek híres látványossága az „Óriások sétaterének” nevezett feldarabolt bazalttakaró (Antrim). Itt a Sline Donald kúpjai emelkednek a legmagasabbra. Dél-Írországban a Kerry-hegységet már gyűrődés devon homokköve építi fel, legmagasabb része a Carrantuo Hills 1042 méterig nyúlik. Itt is sok a tó. Az Ír alföld alig 80 m magasan fekszik a tenger felett, ám hegyek veszik körül. Felszíne mocsaras, bizonytalan lefolyású, sok kisebb tóval, lomha folyóval. Vizeit ma már lecsapolták, ám így is a nagy részét művelhetetlen lápok és rétek borítják. Az erdő itt alig 1%-a felszínnek. A talajvíz magas állása és az örökös erős szél akadályozza az erdők terjedését. Éghajlata nagyon kiegyensúlyozott, az évi ingadozás alig 8 °C.